174806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés ismert Doppler-behatolásijelző készülékek alkalmassá tételére reflexiómentes tárgyak észlelésére
174806 elrendezés esetén adott érték. Ha a helyiségbe személy lép, feltétlenül megváltoztatja az állóhullámok korábban kialakult „rendszerét”, amelynek eredményeként megváltozik az észlelő helyen mérhető jel nagysága is. 5 Ez feltétlenül fellép abban az esetben is, ha a mozgó személy hullámelnyelése nagy, felülete nem ver vissza hullámokat vagy határozottan irányított reflexiójú. Ha figyeljük a mérőhelyen az interferenciák által létrehozott jel nagyságának váltó- 10 zását, azaz időbeli differenciálját, olyan eljáráshoz jutunk, amellyel a csak Doppler elven működő készülékek korábban ismertetett hibája megszüntethető. A detektálást megkönnyíti az, hogy a tárgy (személy) hosszabb ideig mozog, mozgásával pilla- 15 natról-pillanatra változtatja az éppen kialakuló újabb „állóhullám-rendszert”, így az észlelés helyén tulajdonképpen pillanatról-pillanatra változó nagyságú jelet érzékelhetünk. A találmány szerinti eljárás foganatosítására 20 találmányunk további részeként olyan áramkört építettünk egy Doppler elven működő behatolásjelző készülékbe, amely elvégzi a visszaverődött jelek frekvenciájának összehasonlítását a sugárzó frekvenciájával, de ugyanakkor megtartja a beér- 25 keze jel amplitúdó információ tartalmát is. Az áramkör kimenetén megjelenő jel frekvenciája a kisugárzott és érzékelt jel frekvenciájának különbségével egyezik meg. A kimeneten megjelenő jelben található olyan komponens is, amely az észlelt jel 30 amplitúdójának deriváltjával arányos. Ezt a komplex kimenőjelet használjuk fel a találmány szerinti eljárásban a riasztás kezdeményezésére. A találmány tárgyának további részleteit rajz alapján példakénti kapcsolási elrendezés kapcsán 35 ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti kiegészített behatolásjelző készülék tömbvázlatát mutatja. A 2. ábra a találmány szerinti kiegészítő tömb egy példakénti kiviteli alakját ábrázolja. 40 Amint az 1. ábrán látható, az 1 sugárzó és oszcillátor kisugárzott jeleiből a 2 detektor a visszaverődések után visszajutó jelet elektromos jellé alakítja. A 3 erősítő ezt az elektromos jelet megfelelő szintre erősíti, míg a találmány szerint 45 beillesztett 4 komplex demodulátor egyrészt elvégzi az eltérő frekvenciájú komponens kiválasztását, másrészt leválasztja az amplitúdó változásokat és képezi azok időbeli differenciálhányadosát. Az átalakítóként működő 5 riasztó áramkör az elekt- 50 romos jelet riasztó jellé (fény, hang, stb.) alakítja át. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés új egységének, a 4 komplex demodulátornak elvi kapcsolási rajzát 2. ábra mutatja. Ez a fenti két információt, a frekvenciaeltérést és az amplitúdó-el- 55 térést megfelelő, a továbbiakban együttesen feldolgozható formára transzponálja. Az érzékelő 2 detektorról származó jelet megfelelő szinten (lásd. később) kell az áramkör bemenetére, a T, és T2 tranzisztorok bázisaira kapcsolni. Ezek a tranzisztorok differenciálerősítőként működnek, két ellenfázisú jelet szolgáltatnak az összehasonlító T3—T6 tranzisztorok számára. A T3 és T6, valamint a T4 és T5 tranzisztorok bázisaira a kisugárzottal arányos jelet kell kapcsolni. Az érzékelő 2 detektorról származó jelet P potencióméter segítségével olyan szinten kell a Tj és T2 tranzisztorok bemenetelre illeszteni, hogy az interferenciák eredményeként létrejöhető legnagyobb jel és a változás számára tartalékolt sáv együttes fellépése esetén is a differenciál erősítő lineáris működési tartományban maradjon, ne határoljon. A Ts és T6 tranzisztorok kollektoráról R2— C2— R2— C2 integráló-differenciáló kört képező ellenálláskondenzátor láncon keresztül vezetjük a jelet a jelfeldolgozás további folyamatába. A ♦ Uj a tápfeszültséget, R3 és R4 ellenállásokat jelölnek, míg a T7 tranzisztor a tápáram beállítására szolgál. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás ismert Doppler-elven működő behatolásjelző készülék alkalmassá tételére reflexiómentes tárgyak érzékelésére, amely eljárás során megfelelő sugárzóval hullámokat sugározunk az ellenőrizni kívánt térbe és detektorra] érzékeljük a térből különböző visszaverődések után visszajutó jeleket, majd ezeket a sugárzó jelével összehasonlítva, az eltérő frekvenciájú komponens segítségével riasztó jelet keltünk, azzal jellemezve, hogy a besugárzott tér kialakult állóhullám rendszerét az érzékelőben alapul véve, figyeljük egy esetleges behatolás vagy más körülmény következtében az érzékelőben mérhető jel nagyságának változását, vagyis képezzük e jel időbeli differenciálhányadosát és amennyiben ez a nullától eltér ezt a jelet is felhasználjuk riasztó jel előállítására. 2. Kapcsolási elrendezés az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, amely sugárzót és oszcillátort (1), érzékelő detektort (2), ez utóbbihoz csatlakozó erősítőt (3), valamint riasztó áramkört (5) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az erősítő (3) és a riasztó áramkör (5) közé komplex demodulátor (4) van kapcsolva, amelynek egy bemenetére a sugárzó és oszcillátor (1) egy kimenete is csatlakozik. 3. A 2. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy komplex demodulátora (4) érzékelt jelbemenetére potenció méter (P) közbeiktatásával két tranzisztorból (Ti, T2) álló differenciálerősítő csatlakozik, amelynek kimenete tranzisztorokból (T3 .. . Tt) álló összehasonlító körre van kötve, amelynek másik — kisugárzott jel - bemenete a sugárzó és oszcillátor (1) kimenetére van kapcsolva, míg az összehasonlító áramkör kimenete integráló - differenciáló kör (R^Cj-Rj-Cj) közbeiktatásával csatlakozik a jelkimenetre. 1 rajz, 2 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 804630 - Zrínyi Nyomda, Budapest
