174767. lajstromszámú szabadalom • Sertés önitató
3 174767 4 nek jelentős részét az állat nem tudja lenyelni, a víz a padozatra jut, ahonnét a trágyaelvezető rendszerbe kerül. így nemcsak sok a vízfogyasztás, hanem az indokolatlanul elfolyatott víz a trágyát erősen felhígítja, a híg trágya kezelése környezetvédelmi szempontból problematikus. De vízpazarlást jelent az a körülmény is, hogy ez a típusú önitató akkor is enged ki vizet, ha az állat nem akar inni vizet, csupán .játszik” az önitatóval. (Köztudott, hogy főleg a fiatal sertések a battéria kiálló részeit rágcsálják stb.) Valamennyi típus közös hibája az, hogy nem veszik figyelembe az állat élettani, anatómiai sajátosságait, így minden szopóka körszelvényű, holott az állat szájnyílása más térbeli formációt kívánna, amikor a formai kialakítás funkcionális jelleggel bírhat. A találmány a felsorolt hiányosságokon kíván javítást eszközölni és olyan megoldást ad, amely víztakarékos, üzeme biztonságos és az említett hibáktól mentes. A találmány önitató főleg sertések számára, melynek sajátossága, hogy itatóházának az állat szájába nyúló itatóház felső része és itatóház alsó része ellapított kör vagy ellipszis szelvényű, mely az állat szájnyílásához igazodik. Az itatóházban harapógomb van, melynek szára áttöréssel bír és abban a szelep szára vezetve van. A szeleptányér és a szelepfészek között tömítőgyűrű van. A szeleptányér és a vízvezető furattal ellátott rugótányér közé spirálrugó van befeszítve. Az itatóház menetes részébe szűrőbetét van illesztve és az említett szervek megfogására pedig biztosítógyűrűje van. A rajzok a találmány szerinti önitató kiviteli alakját szemléltetik, ahol az 1. ábra az önitató metszete, a 2. ábra nézeti rajza. Az önitató 1 itatóházból áll, mely egyik végén la itatóház menetes résszel van ellátva, a másik vége a vízkivezetésre 10 itatóház felső részből és 10a itatóház alsó részből áll. Az la itatóház menetes rész a hálózathoz csatlakozik. A 10 itatóház felső rész és 10a itatóház alsó rész ellipszis alakú vagy ellapított körszelvényt képez, igazodva az állat szájnyílásához, ahogy azt a 2. ábra perspektivikusan mutatja. Ennek a kialakításnak előnye, hogy az állat szájához igazodó vízkivezető nyílás a víz csöpögtetése nélküli itatást lehetővé teszi. Az 1 itatóházban 3 spirálrugó van, mely egyik végével a 4 rugótányérra támaszkodik, másik végével pedig a 2a szelep tányérra ül fel. A 4 rugótányér 4a vízvezető furattal van áttörve és a vizet a 7 szűrőbetét szűri meg, mielőtt az az önitatóba jutna. A 4 rugótányért az 5 szűrőtartó alátéttel együtt a 8 biztosító gyűrű rögzíti az 1 itatóházban. A 3 spirálrugó nyomott helyzetben van a 4 rugótányér és a 2a szeleptányér között és nyomott (erőtárolt) helyzetét a 8 biztosító gyűrű rögzíti. A 2a szeleptányár és a 11 szelepfészek között rugalmas anyagú 6 tömítőgyűrű van elhelyezve, mely az említett két szerv - a 2a szeleptányér és a 11 szelepfészek — között a tökéletes zárást biztosítja. A10 itatóház felső részében a 9 harapógomb van süllyesztve, melynek 9a harapógomb szára át van törve és az áttörésben a 2 szelepszár van megvezetve. A találmány szerinti önitató működése az alábbi: Az 1 itatóház la menetes részével csatlakozik a hálózati vízvezetékhez. A víz szabad kifolyását a 3 spirálrugó által nyomott 2a szeleptányér és a 11 szelepfészek között levő rugalmas anyagú 6 tömítőgyűrű megakadályozza. A 3 spirálrugó feszítőereje annak összenyomott helyzetéből fakad és erőtároló helyzetét a 8 biztosító gyűrű rögzíti. Ebben a zárt helyzetű állapotban az önitatóból víz nem áramolhat ki, a csöpögésmentességet pedig a 6 tömítőgyűrű biztosítja. Ha az állat inni kíván, a 9 harapógombot lefelé kell elmozdítania a szájával, tehát az önitató kifolyónyílását a szájába kell vennie és csak úgy tudja a 9 harapógombot elmozdítani. Az elmozdulás hatására a 9a harapógomb szárában vezetett 2 szelepszár is kitér eredeti helyzetéből és kimozdítja a 2a szeleptányért is zárt állapotából. A kimozdulás következtében a 2a szeleptányér, a 6 tömítőgyűrű és a 11 szelepfészek között a teljes keresztmetszet egy részén a zárás már nem tökéletes és a víznek az önitatón át való kiáramlása lehetővé válik, az önitató így funkcióját betölti, az állat ivóvízhez jut. HA a 9 harapógombra gyakorolt nyomás megszűnik, a 3 spirálrugó ereje, valamint a hálózati víz által kifejtett nyomóerő a 2a szeleptányért eredeti, tehát zárt helyzetébe állítja vissza, azaz a 2a szeleptányér felül a 11 szelepfészekre és a két szerv között elhelyezett 6 tömítőgyűrűvel elzáródik a víz szabad kiáramlása. A mindenkori vízkiáramlás mennyiségét egyébként a 4 rugótányér 4a vízvezető furatainak megváltozásával lehet egyszerű módon befolyásolni, és így a hálózati víz nyomásának figyelembevételével az állatok fejlettségének legmegfelelőbb vízhozamot biztosító önitató kiválasztható. A találmány számos előnnyel bír. így az a körülmény, hogy a vízkivezető nyílás az állatok szájához igazodik, olyan sajátos kialakítás, amikor a forma műszaki tartalommal, műszaki funkcióval rendelkezik. Ugyanis ez a kialakítás igen kedvező a tapasztalatok szerint éppen azáltal, hogy a szopóka az állat szájának legkedvezőbb alakot kapta. A nyomógombra való erőkifejtés hatására nyit az önitató, de a nyomógombra csak akkor tud erőt kifejteni az állat, ha az önitatót a szájába veszi. Ezzel viszont elérhető az, hogy az itatás csöpögésmentes legyen, tehát az önitató víztakarékos, nincs elfolyó víz, mely a híg trágya mennyiségét növelné. A szeleprendszer kialakítása olyan, hogy nyomáscsökkentő nélkül is szabályozottan engedi ki a vizet, így közvetlenül a hálózatról üzemeltethető, amely körülmény a higiéniás követelmények kielégítésén túl gazdaságos is egyben. Szabadalmi igénypont önitató, főleg sertések számára, azzal jellemezve, hogy itatőházának (1) az állat szájába nyúló itatőház felső része (10) és itatóház alsó része (10a) ellapított 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
