174751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier ciklusos aminocsoporttal helyettesített szulfamoil-benzoesavak előállítására
7 174751 8 diborán képződhet in situ (vő.: Fieser, Fieser: Reagents for Organic Synthesis, John Wiley and Sons, Inc., New York, I. kötet, 199 oldal). Különösen nagy átalakulási hányad és különösen tiszta végtermék elérése érdekében előnyös, ha a Lewis-savat először a (II) általános képletű kiindulási vegyülettel elegyítjük, majd ehhez adjuk a komplex bórhidridet. Különösen előnyös, ha a Lewis-savat feleslegben, a komplex bór-hidridet pedig legalábbis sztöchiometrikus mennyiségben alkalmazzuk, a redukálandó amidcsoportra számítva. így például jó eredményt érünk el, ha titán-tetraklorid esetében nátiium-bór-hidridet háromszoros sztöchiometrikus mennyiségben alkalmazunk, míg bór-trifluorid-éterát alkalmazása esetén a komplex bór-hidridet sztöchiometrikus mennyiségi arányban alkalmazzuk. A redukció lefolytatása szempontjából közömbös, hogy a redukálandó kiindulási vegyületet a (II) általános képletnek megfelelő, Z helyén oxigénatomot tartalmazó imidovegyület, vagy Z helyén két hidrogénatomot tartalmazó amidovegyület alakjában alkalmazzuk. Az imidovegyületet meglepő módon egyetlen műveletben alakíthatjuk át közvetlenül az (I) általános képletű szulfamoil-benzoesav-származékká. A redukciót valamely oldószerben folytatjuk le. Oldószerként például éterek, mint tetrahidrofurán vagy dietilénglikol-dimetiléter jönnek tekintetbe. A redukció lefolytatására ugyanazt az oldószert is alkalmazhatjuk, amelyben a redukálószert oldottuk, de alkalmazhatunk erre a célra más oldószert is. A reakció széles hőmérséklettartományban lefolytatható. Célszerűen szobahőmérsékleten vagy enyhe melegítéssel dolgozhatunk. Szekunder amidok diboránnal, továbbá laktámok diboránnal és Lewis-sawal gyenge melegítés mellett (40—60 °C) reagáltathatók, komplex bór-hidridekkel és Lewis-savakkal történő redukció esetén azonban az imidek gyakran már 0 °C és 20 °C közötti hőmérsékleten igen jól redukálódnak. Ha huzamosabb reakcióidővel dolgozunk, akkor az előbb említett esetben is lefolytatható hidegen a redukció. A választott hőmérsékleten kívül a reakció lefolytatására szükséges idő a reakció-komponensek természetétől is függ. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kiviteli módja esetén az 5-szulfamoil-benzoesav-származékot, tehát a (II) általános képletű kiindulási anyagot valamely j a reakció szempontjából közömbös oldószerben elegyítjük a Lewis-sawal, majd szobahőmérsékleten hozzáadjuk a komplex bórhidridnek ugyanebben vagy más oldószerben való oldatát vagy adott esetben szuszpenzióját és az elegyet rövid ideig keverjük. A komplex bór-hidridet szilárd alakban is hozzáadhatjuk a (II) általános képletű kiindulási vegyületet és a Lewis-savat tartalmazó oldathoz. A reakció meggyorsítása érdekében lefolytathatjuk a redukciót magasabb hőmérsékleten is, vagy eljárhatunk oly módon is, hogy a redukálószer hozzáadásának befejezése után az elegyet körülbelül 1 óra hosszat melegítjük 40-70 c hőmérsékleten. A találmány szerinti eljárás egy másik célszerű kiviteli módja esetében a redukálandó vegyületet a komplex bór-hidriddel elegyítjük, majd szobahőmérsékleten adjuk hozzá a Lewis-savat. Komplex bór-hidridként különösen nátrium-bór-hidrid jön tekintetbe. Ebben az esetben is előnyös lehet a reakció meggyorsítása érdekében, ha a Lewis-sav hozzáadásának befejezése után a reakcióelegyet körülbelül 1 óra hosszat 40-70 °C hőmérsékleten melegítjük. A reakció lefolyását vékonyréteg-kromatográfiával ellenőrizhetjük, a képződött (I) általános képletű termék intenzív világoskék fluoreszcenciát mutat 366 nm körzetében. A találmány szerinti eljárás redukciós művelete során adott esetben redukálódhatnak az A csoportban jelenlevő kettőskötések is. A kapott végtermék elkülönítése különböző módszerekkel történhet. A reakcióelegy feldolgozásának egyik előnyös módja esetében a reakciótermék oldatát víz és csekély mennyiségű sav hozzáadása útján mentesítjük az esetleg még jelenlevő redukálószertől, majd valamely, a terméket nem oldó folyadék hozzáadása útján kicsapjuk a képződött 5-szulfamoil-benzoesav-észtert. Dietilénglikol-dimetiléter oldószerként való alkalmazása esetén a terméket nem oldó folyadékként előnyösen vizet alkalmazhatunk. A képződött (I) általános képletű 5-szulfamoil-benzoesavészterek rendszerint igen nagy tisztaságban és csaknem mennyiségileg ' kikristályosodnak e módszer alkalmazása esetén. Adott esetben szükséges lehet, hogy a kapott (I) általános képletű szulfamoil-benzoesav-származékok X csoportjában jelenlevő védett szubsztituensekről a védőcsoportot ismét eltávolítsuk. így például az acetát alakjában védett p-hidroxil-csoportot hidrolízis útján tehetjük szabaddá. Az (I) általános képletű 5-szulfamoil-benzoesav-származékot közvetlenül is kinyerhetjük, ha a reakcióelegyet a redukálószer feleslegének elbontása után részlegesen bepároljuk, majd híg bázist adunk hozzá és adott esetben rövid ideig melegítjük. Bázisként például nátrium-hidroxid-oldat alkalmazható. Ebben az esetben az (I) általános képletű 5-szulfamoil-benzoesav-származékot közvetlenül, a megfelelő só alakjában nyerhetjük ki. A kapott só megsavanyítása útján jutunk a szabad savhoz. A (II) általános képletű 3-imido- illetőleg 3-amido-5- -szulfamoil-benzoesav-származékok képződésének simán és előnyösen végbemenő volta folytán az a) eljárás-változat esetében igen jó termelési hányaddal és nagy tisztaságban kapjuk a kívánt új (I) általános képletű 5-szulfamoil-benzoesav-származékokat. Az imidek, illetőleg amidok redukálása olyan esetekben is jó eredménnyel folytatható le, amikor a —C-C— láncon oly helyettesítők vannak jelen, amelyek könnyen lehasíthatók egy —C=C— kettőskötés képződése közben. így ha 2-bróm-borostyánkősavat alkalmazunk kiindulási anyagként, akkor olyan (I) általános képletű 3-pirrolidin-származékhoz jutunk, amelyben A helyén egy —CH=CH— csoport áll. A A3 -pirrolin-származékok önmagukban ismert módszerekkel kémiai átalakításoknak vethetők alá, például katalitikus hidrogénezés útján a 3-helyzet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
