174748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kokillák javítására rögzítőcsap segítségével
3 174748 4 nélkül a célszerűen hengeres alakú furatokként kialakított nyílásokba helyezzük bele. A furatok átmérője úgy van megválasztva, hogy az valamivel nagyobb, mint a rögzítőcsap átmérője. Amikor a feszítőelemek a furatban el vannak helyezve, robbanó-töltet segítségével feszítőerőt közvetítünk hozzájuk. Az ezen célra használt robbanótöltet által kifejtett robbanóerő kinetikus energiáját adjuk át a feszítőelemeknek, a kinetikus energia alakítható erővé alakul át, ennek következtében pedig a rögzítőcsap radiális irányban kitágul a kokilla falába fúrt nyílásban és a szükséges értékű rögzítőhatást biztosítja. Ennek az eljárásnak alkalmazása mellett csupán néhány rögzítőcsapra van szükség ahhoz, hogy a fémlemezt a kokillával megfelelő módon összeerősítsük. Az eljárásnak döntő előnye abban áll, hogy nincs szükség manuális erőkifejtésre, ismert, robbantásos eszközökkel vihető kereszt;’. az eljárás foganatosításához kevés időre van csak szükség, s emellett igen tartós kötést biztosit. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott rögzítőcsapoknak előnyösen körkeresztmetszetük és külső végükön a fémlemezre felfekvő rögzítőperemük van, amely a fémlemezt a kokilla falához szorítja. A rögzítőcsapnak különösen jó feszítőhatását biztosítja a rögzítőcsap hosszának méretezése, nevezetesen az, hogy a rögzítőcsap kétszer olyan hosszú, mint a fémlemez vastagsága. A rögzítőcsap pereme feleslegessé teszi azt, hogy a hagyományos csapoknál alkalmazott szegecselést elvégezzük- ami külön munkát igényel és azonkívül költséges és fáradságos is - és el lehet kerülni a szintén költséges és fáradságos hegesztést. A rögzítőcsap végén levő perem átmérője előnyösen a csap átmérőjénél nagyobb s ez a rögzítőcsap rögzítésekor- anélkül, hogy külön munkára lenne szükség - a fémlemez szükséges rögzítését is biztosítja. A kokillák fala nem egyenletes. Ezt minden szakember tudja. Ezért a fémlemezt a kokillára csak nagy erőkifejtés mellett lehet felerősíteni. Ezt a problémát úgy oldjuk meg, hogy a rögzítőcsap palástjára menetet vágunk és erre egy anyát csavarozunk. A rögzítőcsapot centrikusán, funkciójának megfelelően a kokilla falára merőlegesen kell a furatba helyezni. Hogy ez így történjen, a rögzítőcsap peremes végén egy bemélyedés van kiképezve, így rá lehet erősíteni a robbanóanyaggal telt töltetet. Különösen előnyös az, hogyha a bemélyedés szélét kúposán alakítjuk ki, amelynek legkisebb keresztmetszete akkora, mint a robbanótöltet betorkolló nyílásának keresztmetszete. így a robbanótöltet nyílása a rögzítőcsap nyüásába történő beillesztésekor automatikusan a legmegfelelőbb, tehát merőleges helyzetet foglalja el. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően azt javasoljuk, hogy a rögzítőcsap hosszanti tengelyében egy átmenő furat legyen kialakítva, amelynek a rögzítőcsap végén hengeres keresztmetszete van, a vége felé pedig elkeskenyedik. Az axiális irányú furat egy része előnyösen a feszítőelem keresztmetszetével egyező méretű. Ennek az az előnye, hogy egyrészt a feszítőelem a furatba történő behatolása alkalmával meg van vezetve, másfelöl a rögzitőcsapnak a kokillából kiálló része nem kerül a feszítőerő hatása alá. Az axiális irányú furat elkeskenyedő része nem csupán a feszítőelemet vezeti, hanem emellett a rögzítőcsap elülső részéhez folyamatosan közvetíti a feszítőerő hatását. Hogy a rögzítőcsap által kifejtett feszítőerő értékei ne mutassanak szórást, - vagy legalábbis, hogy csak egy legkisebb szórása legyen — a rögzítőcsapnak elülső, kitágítható tartománya radiális irányban, a középpont felé irányuló, a rögzítőcsap tengelyével párhuzamos hornyokkal rendelkezik. A hornyok a rögzítőcsap feszítőhatást kifejtő tartományát előnyösen megfelelő szektorokra osztják, miáltal azt lehet elérni, hogy a rögzítőcsap szimmetrikusan feszít és ezáltal a rögzítőerők a kokilla falán kialakított furat teljes területén egyenletesen oszlanak el. Ezek a hornyok azt a célt is szolgálják és lehetővé teszik, hogy a rögzítőcsap viszonylag jól tágulva nagy feszítőerőt fejtsen ki, és ha túl tág, vagy nem pontos a kokilla furata, akkor is kellő mértékű feszítőerő jöhessen létre. A legjobb eredményeket akkor kaptuk - ezt a gyakorlat is igazolta - amikor három, egymáshoz képest 120 °C-ban elrendezett hornyot alakítottunk ki. A feszítőerőt növelni lehet még a rögzítőcsap külső palástjának elülső tartományában kialakított radiális irányú hasítékaival is. Ezen radiális irányú hasítékok segítségével bordák alakulnak ki, amelyek a feszítőerő hatása alatt behatolnak a kokilla falán kialakított mélyedésekbe és így formazáró kötést kapunk. A rögzítőcsapot feszítő elemeknek hátulsó vége előnyösen hengeres alakú, míg a henger alakú vezetőrészhez csatlakozó és a rögzítőcsap vége felé eső tartománya kúposán elvékonyodik. Annak érdekében, hogy a kokillába belemélyített tartományban a rögzítőcsap egyenletes feszítőerőt fejthessen ki, az elülső feszítőelem-rész célszerűen és megközelítően olyan hosszú, mint a kokilla falában levő rögzítőcsap rész hossza. A feszítőelem bemutatott kiviteli példájának megfelelően könnyebbé válik az axiális irányú furatba belesüllyesztett feszítőelem-rész centrikus behelyezése, s ugyanakkor folyamatos feszítőerő ébred, amelynek létrehozására csak viszonylag csekély erőkifejtésre van szükség. A feszítőelemeknek rögzítőcsapba történő behatolásának megkönnyítése érdekében a feszítőelemnek nagyobb a szilárdsága, mint a rögzítőcsapnak. A találmányt a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az 1. ábra egy olyan rögzítési helyet mutat be metszetben, ahol a rögzítőcsap részben hatolt be a kokilla furatába. A 2. ábra keresztmetszetben mutatja be a rögzítőcsapot, az 1. ábrán látható II—II metszővonalnak megfelelően, végül a 3. ábrán egy olyan rögzítési helyet láthatunk, ahol a rögzítőcsap a kokilla falán kialakított furatba teljes egészében bele van süllyesztve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
