174738. lajstromszámú szabadalom • Tetőszigetelés
3 174738 4 alumíniumfóliát. Technológiailag ez is kedvezőtlen, mivel óriási felületeket kell forró bitumenkenéssel ellátni. Egy harmadik lehetséges módszer szerint a hideg bitumen segítségével ragasztanak föl szellőző járatokkal ellátott lemezeket, amelyekre üvegfátyolt kasíroznak, majd ennek tetejére újból forró bitumen segítségével ásványgyapot lemezeket ragasztanak. A módszer bonyolult és költséges. A szigetelések egy másik családját alkotják azok a megoldások, ahol ragasztóként műanyag alapú habarcsokat használnak. Ezzel a módszenei többrétegű hőszigeteléseket lehet előállítani. A készítés során előzetesen portalanított födémszerkezetre először egy ragasztó alapréteget hordanak föl, a ragasztóra egy sor hőszigetelő réteget helyeznek. Ennek teljes felületét habarccsal vonják be, a habarcsba pedig üvegfátyolt vagy hálót ágyaznak be. A fenti módon azonban a hőszigetelésnek egyetlen rétege alakul ki. Ezt nedves ponyvával le kell takarni a széltől és a napsütéstől való védelem érdekében. Az ismertetett műveleteket annyiszor kell megismételni, ahány réteget kívánunk előállítani. Az eljárás lassú és költséges. Hátrányos az is, hogy a végleges tetőfedés előtt 8 nap száradást igényel, és eközben gondoskodni kell a felület védelméről. Az ismert nehézségek miatt kísérleteztek már olyan megoldással is, ahol a teherhordó födémszerkezetre sem bitument, sem műanyagalapú habarcsot nem kell fölkenni. Az egyik ilyen megoldásnál speciális összetételű és alumíniumfólia, valamint impregnált jutaszövet beágyazásával ellátott bitumenréteget fektetnek le. Ez képezi a vízszigetelést. A vízszigetelést expandált parafából készülő hőszigetelő réteggel látják el, amelyet az előbbihez forró bitumennel hozzáragasztanak. A hőszigetelő rétegre általában az előbbivel azonos vízszigetelő réteg kerül. Erre többnyire normál bitumenes lemezt ragasztanak, majd bevonják hézagmentesen forró bitumennel, végül pedig homokágyazásba rakott betonlapokkal burkolják. Ez a megoldás is bonyolult és költséges, ezért legföljebb igényes helyeken, pl. lakóteraszok kialakításánál alkalmazzák. Az említett kialakítások közös sajátossága és egyben hátránya is, hogy alapmegoldásuk szerint a módszerekkel csak lejtésmentes tetőzetek szigetelése oldható meg, és már a legkisebb hej lás szögű tetőlejtés is csak úgy valósítható meg, ha azt valamilyen ismert módszerrel előre — általában a födém betonozásakor — készítik el. Magával a szigeteléssel a héjalás lejtését létrehozni nem lehet. Aránylag fejlett megoldást ismertet a témakörben az 1 321 548 lajstromszámú angol szabadalmi leírás, melynek tárgya: „Tetőszerkezeti rendszer”. A szóban forgó elgondolás értelmijén ideiglenes pódiumon monolit építéstechnológiával vasalt polisztirol-beton tetőt készítenek. A beton megkötése és önhordóvá válása után a pódiumot elbontják. A polisztirol-beton tetejére 24 óra kötési idő elteltével folyékony forró bitument öntenek. Ezáltal a fölső rétegben kioldódnak a polisztirol gyöngyök, és helyükbe bitumen kerül. A polisztirol-beton kiváló hőszigetelő, míg a tetejére kerülő bitumen bizonyos nedvesség elleni szigetelést hoz létre. Ez azonban nem mondható tökéletesnek, mert egyfelől a bitumenréteg vastagsága meglehe2 tősen egyenetlen, másrészt a létrejövő mozgások hatására megsérül és nem tudja feladatát ellátni. A bitumenréteg tetejére kavicsterítést helyeznek. A leírás céloz arra is, hogy az így készített tetők minősége javítható közbenső jutaréteg beiktatásával. Az angol leírásban ismertetett tetőkészítési eljárás legfőbb hátránya, hogy nem nélkülözheti a víz fölhasználásával történő helyszíni betonozást, ami miatt egyfelől állványzatot kell készíteni, másrészt az időjárástól nem függetleníthető, mert fönnáll a fagyveszély. Más elgondoláson alapul az a „Tetőszerkezet, és eljárás annak előállítására” tárgyú találmány, amelyet a 3 763 605 lajstromszámú USA szabadalmi leírás tartalmaz. Ennél a födémet előre készítik el perlit vagy vermikulit fölhasználásával. A betonrész tartalmaz égy ún. középlemezt, amelynek párazáró feladata van annak érdekében, hogy az alulról jövő nedvesség hatására a fölötte levő réteg szét ne fagyjon. A hőszigetelő funkciót a födémen monolit eljárással készített perlitbeton vagy bitumoperlit réteg látja el. Erre 150—200 *C-os hőmérsékletre fölmelegített bitumenréteget hordanak föl. Az amerikai megoldás igen nagy hátránya, hogy csupán monolit módszerrel készíthető és ezért vizet kell bevinni a készítés során. A nagy hőmérsékleten történő bitumenkenés balesetveszélyt is jelent, sok élőmunkát kíván, csapadékos és hideg időben pedig nem végezhető el. A perlit vagy vermikulit fölhasználásával készített födém emellett fagyveszélyes, mert az említett adalékanyagok nyitott cellájúak, és így nedvességet fogadnak magukba. A találmány célja olyan tetőszigetelés létrehozása, amely az eddigieknél egyszerűbb azáltal, hogy a teherhordó födémszerkezethez összefüggő rétegben nem kell hozzáragasztani a hozzá legközelebb eső szigetelőréteget, amellett enyhe hajlásszögű lejtéses födém készíthető anélkül, hogy előtte már eleve lejtéssel rendelkező tetőszerkezetet kellett volna létrehozni. Feladata a találmánynak ezen belül annak megvalósítása, hogy a tetőszigetelést gyorsabban, teljesítőképesebben, az időjárási adottságoktól függetlenül és hosszabb várakozási, illetve száradási idők beiktatása nélkül ki lehessen alakítani. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy kedvező szigetelési tulajdonságokkal rendelkező és emellett csekély mennyiségű helyszíni élőmunkát kívánó tetőzetet lehet létrehozni, ha minimális vízfölvevő képességű habanyagból hőszigetelő párnát alakítunk ki, amely párakiszellőző járatokkal rendelkezik, párazáró réteget viszont nem tartalmaz. így ui. átengedi az épület belső teréből származó párát, és az említett járatokon keresztül kijuttatja azt a szabadba. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy a hőszigetelő párnát megfelelő kiegészítő rétegekkel ellátva alkalmassá lehet tenni a tetőszigetelést meleg és hidegtetőknél való alkalmazásánál egyaránt. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti tetőszigetelés épületek lejtésmentes és enyhe hajlásszögű tetőzeteinek nedvesség és hőhatások elleni védelmére — amely szigetelés a tetőzet teherhordó tartószerkezetén, pl. vasbeton födémlemezén elhelyezett nedvesség és hőátbocsátást meggátló rétegek együttesét tartalmazza — oly módon van kialakítva, hogy a teherhordó tartószerkezeten pl. vasbeton födémleme5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
