174711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékminták analízisére

5 174711 6 ájától és a reagens-anyagáram-idő programmeredeksé­gétől függő állandók. így standard oldatokkal végzett előzetes kalibráció alapján, vagy számítás útján lehetőség van az áramló oldatok igen pontos koncentrációmérésére. A talál­mány szerinti mérés tehát tulajdonképpen a nagy pontossággal észlelhető titrálási egyenértékpontok meghatározására alapozott. Mivel a két egyenérték­­pont fellépése között eltelt idő, vagy azzal adott függvény kapcsolatban levő mennyiség szolgál függő­változóként a kalibrációhoz, a találmány szerinti mé­rés kiküszöböli a korábban áramló oldatokban végzett titrálásos méréseknél jelentkező kiértékelési bizonyta­lanságot. Az átfolyó analíziscsatoma-elv alkalmazása pedig rövid analízisidőt biztosít. A találmány szerinti mérő eljárás külön előnye az, hogy a reagensbeadási program megfelelő változtatásával igen széles kon­centrációhatárok közötti tartományban tesz lehetővé pontos mérést. A titrálási reakcióban részt vevő több, különböző komponenst tartalmazó mintaoldat eseté­ben lehetőség van az egyes komponensek egymás mel­letti meghatározására is. Erre természetesen olyankor van lehetőség, ha megfelelő szelektív analitikai reak­ciót és/vagy detektort, illetve detektorrendszert alkal­mazunk. A találmány szerint tehát úgy járunk el, hogy állan­dó térfogatsebességgel áramló folyadékmintához, vagy folyadékban elnyeletett gázmintához a mérésnek megfelelő reagenst/reagenseket adagolunk meghatáro­zott ideig növekvő térfogatban vagy koncentrációban, a mintát túltitráljuk, ezután a reagens/reagensek ada­golt anyagáramát meghatározott idő alatt zérusra csökkentjük, miközben a reakcióelegyben időben be­következő változásokat ismert módon folyamatosan mérjük, s a két kémiai egyenértékpont fellépése közt eltelt időt, hogy azzal adott függvénykapcsolatban levő mennyiséget vesszük alapul a mintakoncentráció­ja meghatározásához, végül a kapott értékből/értékek­­ből standard oldatokkal történő összehasonlítás útján vagy számítással meghatározzuk a mért minta kon­centrációját. A reakció egyenletes megoszlását, illetve a pontos mérést keveréssel biztosítjuk. A találmány szerinti berendezés egy 1 minta- vagy folyadéktárolóból, illetve minta- vagy folyadékvevő­ből táplálható és adott esetben mintagázzal érintkező gázátjárható membránt is magába foglaló 3 folyadék­­szivattyúval felszerelt 2 analizátorcsatoma, amelynek egy kistérfogatú átfolyó 6 homogenizálótérrel és utóbbi előtt a csatornába csatlakoztatott, 4 progra­mozó egységgel kapcsolt S reagensadagolóval vagy reagenselőállítóval kialakított titrálószakasza, s az idő­ben bekövetkező változások mérésére és regisztrálásá­ra a homogenizálótér s a célszerűen kialakított 8 elfolyószakasz közti részén egy vagy több ismert 9 detektorral és ugyancsak ismert 10 regisztrátorral ki­alakított detektorszakasza van. A találmány szerinti berendezéssel a koncentráció­­mérés automatizálása előnyösen megvalósítható. Ez esetben a detektor, illetve detektorrendszer és a prog­ramozóé gy ség között direkt visszacsatolást létesítünk. A találmány szerinti programozott reagensadagolást célszerűen a találmány szerinti 4 programozóegység­gel kapcsolt programozható büretta segítségével hajt­juk végre. Ez főleg a viszonylag kis térfogatú és nagy koncentrációjú reagensoldatok adagolt térfogatsebes­ségének programozott változtatására alkalmas. Ugyan­csak a találmány szerinti programozott adagolást biz­tosító egység, ún. töltésmennyiség-adagoló készíthető programozható áramgenerátor és funkciógenerátor összekapcsolásával, s a coulometriás technikának meg­felelő átfolyó coulometriás generátorcella és elektród­pár alkalmazásával. A töltésmennyiség-adagolással olyan reagensek előállítása célszerű, amelyek az adott körülmények és a maximális áramsűrűség mellett kö­zel 100%-os áramkihasználást tesznek lehetővé. A megfelelően megválasztott elektróddal elektrolitból coulometriásan előállított reagenst célszerű vagy egy állandó térfogatsebességű oldatárammal juttatni az analizátorcsatornába, vagy pedig közvetlenül a csator­nában elhelyezett generátorelektróddal előállítani. Ennek megfelelően a reagensadagoló egység találmány szerinti kialakítása vagy térfogat szerint programo­zott, vagy pedig a reagens koncentrációja progra­mozott. Az átfolyó analizátorcsatomába jutó reagens­­anyagáram időbeni alakulását meghatározó program célszerűen egy zérus anyagáramról induló és oda visszatérő maximumos görbével leírható egyszerű vagy összetett függvénynek felel meg. Ha reagensadagolási programként egyenlő szárú há­romszöget alkalmazunk és a reagensoldat áramlás köz­beni, az analizátorcsatomában bekövetkező széthúzó­­dása elhanyagolható mértékű, akkor a detektoron ka­pott jel időbeni alakulását regisztrálva, egy reagens­adagolási ciklus hatására két, egymáshoz képest szim­metrikusan elhelyezkedő titrálási görbét kapunk. Az egymás tükörképeként jelentkező két titrálási görbe kémiai egyenértékpontjáinak megjelenése közt eltelt Q idő és a mintaoldat C_ koncentrációja között az anyagmérleg alapján a már említett összefüggés vezet­hető le. Ezen összefüggés alapján, illetve a standard oldatokkal való összehasonlítás segítésével biztosítva van az áramló oldat koncentrációjának titráláson ala­puló nagypontosságú meghatározása. Bonyolultabb összefüggés írja le a két egyenérték­pont megjelenése között eltelt idő hosszúságát, ha a reagens áramlás közben bekövetkező „széthúzódásá­­val” is számolnunk kell. Ekkor egyenlő szárú három­szög szerinti program esetében nem kapunk két szim­metrikus helyzetű titrálási görbét a jelet regisztrálva az idő függvényében. A mintaoldat koncentrációja azonban ez esetben is meghatározható. Bizonyos esetekben célszerű nem egyenlő szárú háromszög alakú reagensalapozási programot alkal­mazni, pl. akkor, ha egy szűk koncentrációtartomány­ban kívánjuk a titrálási nagy pontossággal végezni. Ez esetben a reagens anyagáramát célszerűen a program megindításakor ugrásszerűen adott értékre állítjuk, és az időben lineárisan növekvő majd csökkenő program­részt onnan kezdjük, illetve addig folytatjuk. Ilyenkor a program befejezésekor a reagens-anyagáramot ter­mészetesen ugrásszerűen zérusértékre állítjuk. Más esetekben az egyenértékpontok meghatározását teheti egyszerűbbé - az alkalmazott detektor sajátságának megfelelően - ha az egyenlő szárú háromszögtől elté­rő reagensadagolási időprogramot alkalmazunk. A reagens anyagáramprogram ciklus időtartama lé­nyegében alapvető hatást gyakorol a méréshez szüksé­ges idő tartamára. A ciklusidő csökkentésével végzett analízissebesség-növelésnek határt szab azonban az, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom