174677. lajstromszámú szabadalom • Villamos csatlakozó
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 174677 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1973. IV. 03. (BU—653) H 01 R 33/00 Amerikai Egyesült Államok elsőbbsége: 1972. IV. 04. (241 014) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. VIII. 28. Megjelent: 1980. VIII. 30. Feltaláló: Szabadalmas: Máthé István mérnök, Cicero, Illinois, Amerikai Egyesült Államok Bunker Ramo Corporation, Delaware államban bejegyzett cég, Oak Brook, Illinois, Amerikai Egyesült Államok Villamos csatlakozó I 2 A találmány tárgya villamos csatlakozó, főleg dugasz vagy dugaszolóaljzat, szerelőlaphoz való erősítéshez, amelynek háza, abban elrendezett érintkezője és a házat szerelőlaphoz erősítő rögzítőszerve van. Villamos csatlakozónak szerelőlaphoz való erősítésére több megoldás ismeretes. Az egyik ismert megoldásnál a rögzítés a szerelőlapba vágott menetekbe behajtott csavarokkal történik. Ez a megoldás munkaigényes, és többszöri csere esetén a 10 menetek közötti illeszkedés lazábbá válása miatt nem tesz lehetővé biztos rögzítést. Ismeretes olyan csavaros rögzítési mód is, amelynél a csatlakozó házának menetes része van, és erre hajtják rá a szerelőlaphoz való rögzítést biztosító anyát. A fenti 15 hiányosság itt is jelentkezik hosszabb használat után. Ez a megoldás ugyanakkor csak legalább részben kör keresztmetszetű házzal rendelkező csatlakozóknál alkalmazható, és a házat csak a szerelőlap hátoldala felől lehet behelyezni a szere- 20 lőlap nyflásába. Ismertek olyan megoldások is, amelyeknél a csatlakozó házát a szerelőlap nyílása oldalának nekifeszülő rugóelemmel rögzítik. Ezeknél a rögzítés labilis. Vannak olyan megoldások is, amelyek- 25 nél a háznak hosszirányban kiképzett, a szerelőlap egyik oldalához támaszkodó rugalmas nyelvei vannak, és a szerelőlap másik oldala a házon kialakított peremhez illeszkedik. A rögzítés ebben az esetben is labilis. Ha ugyanis a rugalmas nyelv és a 30 szerelőlap közötti nyomás csökken, illetve nyelvenként eltérő, a ház pereme és a szerelőlap kapcsolata is lazává válik. Ennek elkerülése céljából a ház pereme és a szerelőlap közé tömítőgyűrűt helyez- 5 nek. A tömítőgyűrű alkalmazása viszont körülményessé teszi a szerelést, és a ház isme telt behelyezése esetén mindig újabb tömítőgyűrűre van szükség. Ezen megoldásoknál a rugalmas nyelvek csak a szerelőlap egyik oldalára gyakorolnak rugóerőt, így a rögzítés stabilitása nem megfelelő További hátrányt jelent, hogy a szerelőlapról való eltávolítás körülményes és külön szerszámot igényel. Villamos csatlakozóknál ismertek olyan oldható érintkezők, amelyeknél az oldható rögzítőszerkezet az érintkezőre felhelyezett csonkakűp alakú, felhasított rugalmas betét. Ez a betét nagyobb átmérőjű oldalával az érintkezőt befogadó üregben kialakított csökkentett átmérőjű furatrész egyik petémén fekszik fel, míg a csökkent átmérőjű futatrész másik pereméhez az érintkezőn kialakított karimilleszkedik. A rugalmas betét számára az érintkezőn körbefutó horony van kialakítva. Hiányossága ennek a megoldásnak, hogy a betét az érintkező körbefutó hornyába lazán illeszkedik, és így csupán az érintkező hosszirányú kimozdulását gátolja meg, de teljes stabilitást nem biztosit az üregben elrendezett érintkező számára. Emiatt az érintkezés bizonytalan, sőt szélső esetben létre sem hozható. 174677
