174617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-foszfonometilglicin előállítására
5 174617 6 ményítjük, 225 ml 2 normál sósavval hígítjuk és két óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet betöményítjük és ezután víz-metilénklorid-eleggyel keverjük. A vizes réteget ezután metilénkloriddal négyszer extraháljuk. A vizes réteget betöményítjük és így 1,46 rész fehér szilárd anyagot kapunk, amelyet N-foszfonometilglicinként azonosítunk. A termék ismert N-foszfonometilglicinnel keverve nem mutat eltérést a mágnesen magrezonanciás spektrálanalízisben. A metilénkloridos oldatnak vízzel való feldolgozásakor további 0,22 rész N-foszfonometilglicint kapunk, így az összes kitermelés az elméleti hozam 837-ának felel meg. 2. példa 1,38 rész l,3,5-trikarbetoximetiIhexahidro-l,3,5- -triazint és 2,81 rész difenilfoszfitot benzolban oldunk, az oldatot 2 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük és utána 16 óra hosszat környezeti hőmérsékleten állni hagyjuk. Ezt követően a reakcióelegyet vákuumban betöményítjük és feleslegben híg nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá, utána pedig hat óra hosszat 70-100 °C-on melegítjük. A keletkező oldatot ezután sósavval semlegesítjük, majd környezeti hőmérsékleten állni hagyjuk az N-foszfonometilglicin kicsapódása érdekében. Ezzel a módszerrel az N-foszfonometilglicint lényegében elméleti kitermeléssel kapjuk. 3. példa 2 rész di-{4-klórbenzil)-foszfítet 0,69 rész trimer N-metilénetilglicináttal keverünk körülbelül 150 rész benzolban és az elegyet 20 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. Ezután a benzolt ledesztilláljuk, a maradékot 125 rész 2 normál sósavval hígítjuk és visszafolyatási hőmérsékleten (körülbelül 100°C-on) 22,5 óra hosszat melegítjük. A reakcióelegyet szárazra pároljuk, a maradékot vízzel hígítjuk és metilénkloriddal extraháljuk. A vizes oldatot kis térfogatra betöményítjük és állni hagyjuk. Eközben fehér színű szilárd anyag válik ki, amelyet N-foszfonometilglicinként azonosítunk oly módon, hogy hiteles mintával elegyítünk belőle egy részt és mágnesen magrezonanciás spektrálanalízist végzünk vele. Az elkülönített teljes kitermelés az elméleti hozam 63%-ának felel meg. \ \ 4. példa 5,76 rész l,3,5-trikarbetoximetilhexahidro-l,3,5- -triazint és 15,3 rész (0,6 rész 4-metoxifenolt tartalmazó) di-(4-metoxifenil)-foszfitot összekeverünk és az elegyet 1/2—1 óra hosszat 80°C-on melegítjük. Mágneses magrezonanciás spektráianalízís azt mutatja, hogy teljesen végbement az etil-N-[di-(4-metoxifenoxi)-foszfonometil]-glicináttá való átalakulás. A reakcióelegyet ezután 225 ml 2 normál sósavval hígítjuk és az elegyet két óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. Ezt követően a reakcióelegyet betöményítjük, majd víz és metilénklorid elegyével hígítjuk. A vizes réteget ezután metilénkloriddal extraháljuk. A vizes réteget betöményítjük és így N-foszfonometilglicint kapunk. 5. példa 1,0 rész 1,3,5-trikarbometoximetilhexahidro-1,3,5-tirazint és 2.93 rész (0,59 rész fenolt tartalmazó) difenilfoszfitot összekeverünk és az elegyet öt percig 80 °C-on melegítjük. A reakcióelegyhez ezután feleslegben híg (2,0 normál) sósavat adunk és az elegyet 70-100 °C-on hat óra hosszat melegítjük. A keletkező oldatot környezeti hőmérsékleten állni hagyjuk az N-foszfonometilglicin kicsapása érdekében. Ezzel a módszerrel az N-foszfonometilglicint több, mint 80%-o$ kitermeléssel kapjuk. 6. példa 1,38 rész dietilfoszfitot és 1,15 rész 1,3,5-trikarbetoximetilhexahidro-l,3,5-triazint egy pirex-üvegből készült reakcióedényben összekeverünk és az elegyet 3 óra hosszat 100°C-on melegítünk. Mágneses magrezonanciás spektráianalízís azt mutatja, hogy az etil-N-(dietoxifoszfonometil)-glicináttá való átalakulás végbement (n^3 4 5 1,4468). A glicinátot ezután tömény sósavval hígítjuk, körülbelül 6 óra hosszat I00°C-on melegítjük és utána szárazra pároljuk. Az N-foszfonometilglicint ezután kis mennyiségű meleg vízben oldjuk, utána lehűlni hagyjuk és ily módon lényegében tiszta N-foszfonometilglicin válik ki. Amennyiben a fenti eljárásban hidrogénbromidot használunk, ugyanolyan eredményeket kapunk. A találmány szerinti eljárást néhány példán mutattuk be, de a találmány nem korlátozódik csupán a példákon bemutatott módszerekre. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás N-foszfonometilglicin előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képlctű 1,3,5-trikarbohidrokarbonoximetil-hcxahidrotriazint, ahol R valamely egyértékű szénhidrogéngyök vagy a reakcióval szemben közömbös csoportokkal helyettesített szénhidrogéngyök, egy (III) általános képletü foszfitészterrel, ahol R’ jelentése R jelentésével egyezik vagy attól különbözik, reagáltatunk oly módon, hogy a triazin és az észter elegyét a reakció megindításához és fenntartásához szükséges hőmérsékletre melegítjük, a kapott (IV) általános képletű N-foszfonometilglicin-triésztert, ahol R és R’ jelentése a fenti, hidrolizáljuk és az N-foszfonometilglicint kinyeijük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a (II) és a (III) általános képletű vegyületek reakcióját valamely megfelelő oldószer jelenlétében hajtjuk végre. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az N-foszfonometil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
