174597. lajstromszámú szabadalom • Szélerőmű

174597 12 forgórész (rotor) külső pereme mentén, míg a külső forgórész belső pereme mentén elforgatható módon van csapágyazva. E szerkezeti kialakítás révén mód van arra, hogy mind a belső forgórész külső peremén, mind a külső forgórész belső peremén mindenkor egy-egy, permanens mágne­sekből álló pólus-sort a tartógyűrű kerületén pedig tekercselt mágnespólusokat alakítsunk ki, melyek a permanens mágnesek által alkotott pólus-sorokkal összedolgoznak. Az így felépített szerkezetnél nincs szükség arra, hogy akár a belső forgórésztől, akár a külső forgórésztől a tartószerkezethez vivő áram­vezető csúcsérintkezőket helyezzünk el. Az előzőkben leírt szerkezeti kialakítású szélerő­­műveket előnyösen úgy építhetjük fel, hogy a tartógyűrű áramlásoldali homlokfelületére legalább egy beállítható szabályozócsappantyút csapágya­zunk. Ha ilyen szabályozócsappantyút- vagy több, átlósan, esetleg a tartógyűrű pereme mentén egyen­lően elosztott csappantyúkat alkalmazunk, akkor lehetőség van például arra, hogy a rotorok irányá­ban áramló szelet a forgórészeknél szabályozzuk, előnyösen például úgy, hogy csak az egyik rotor irányába tereljük. E szabályozócsappantyúkkal azt is megoldhatjuk, hogy a csappantyúk irányában ható szélerő kiaknázása révén a rotor-rendszerre forgató nyomatékot vigyünk és ezáltal a rotor­­-rendszer precesszióját hozzuk létre. Más szavakkal ez annyit is jelent, hogy a csappantyúk bizonyos körülmények között mechanikus vagy elektro­mechanikus beállítóberendezés helyett alkalmaz­hatók és ez esetben olyan forgatónyomatékot hoznak létre, melyeknek egyik vektora a billenő­tengely vonalában van. Természetesen ennek fel­tétele az, hogy egy vagy több csappantyút úgy lehessen beállítani, aminek következtében a szél által kifejtett egyenletes erőhatás ne a forgórészek kerülete mentén érvényesüljön. Az előzőkben vázolt kiviteli példának megfelelő szélerőmű úgy is kialakítható, hogy - mint fen­tebb említettük - egy vagy több forgórész (rotor) olyan tartószerkezetre van szerelve, amely egy billenőtengely körül kimozdítható egy támasztó­szerkezet segítségével, mimellett a támasztószerke­zet a talajhoz rögzített merev vázszerkezetet alkot. Az ilyen szerkezeti felépítésű váz például egy vagy több, egymáshoz képest ellenkező irányban forgó, rotorokkal felszerelt, mély völgybe (canyon) épített szélerőmű esetében képzelhető el, ahol a tartószer­kezet végei az egymással szembenlevő rézsűfalakon, illetve az ott rögzített támasztószerkezeten levő billenőtengely körül elforgathatóan vannak csap­ágyazva. Annak érdekében, hogy e szerkezeti megoldásnál a rotort vagy rotorokat a rotor-precesszió kiakná­zása révén a függőleges irányban ható szélerő­komponensek változása szerint állíthassuk be, a szélerőművet úgy építjük föl, hogy a tartószerkezet a rotor vagy rotorok mindkét oldalán kinyúlik, a rotorok forgástengelyén elől és hátul kiálló tengely­vég van, melyek a tartószerkezet elülső és hátulsó részében kialakított vezetőpályákban, a rotorok forgástengelye és a tartószerkezet csapágyazásának helye által meghatározott ideális síkban, a magas­sági tengelyben fekvő erővektor által kifejtett forga­11 tónyomaték értelmében, egy beállítószerkezet segít­ségével ide-oda mozgatható módon vannak elren­dezve. Ily módon a rotorok forgástengelye a magassági tengely körül, - adott szögelfordulási tartományon belül, természetesen — kimozdulhat. E kimozdulás alkalmával a rotoron precesszió jön létre, felfelé mozdul, vagy lefelé süllyed, s ezáltal a függőleges irányban ható szélerőkomponensekre áll be. Ezeknél a szélerőműveknél a szélmozgás víz­szintes irányú komponensének lényegében egyenle­tesnek kell lennie, ami viszont mély völgyben, illetve völgykatlanban mindig adva van. További előnyös kiviteli példája a találmány szerint felépített szélerőműnek abban van, hogy a rotorok forgástengelyének vége gömbcsuklós csap­ágyban, kulisszában van szerelve, melyek a tartó­­szerkezet elülső, illetve hátulsó részén levő vezető­pályákban ellentétes értelemben egy csavarorsós mechanizmus révén ide-oda mozgathatóan vannak elrendezve. További kedvező jellemzője a találmány szerinti szélerőműnek az, hogy a forgórész-tengely a rotor fő síkján túl elől és hátul kinyúlik, e tengelyvégek, a tartószerkezet elülső és hátulsó részén levő vezetőpályákon vannak csapágyazva és a rotor forgástengelye, valamint a magassági tengely által meghatározott ideális síkban, s a billenőtengelybe eső vektorral rendelkező forgatónyomaték értel­mében egy állítóberendezés révén mozgathatók. Ennél a kialakításnál a rotor-rendszer kilendíthető­­ségét valamilyen billenőtengely körül nem azzal érjük el, hogy a rotorok forgástengelyét egy tartószerkezetre csapágyaztuk — amely a maga részéről szintén elbillenthető a billenőtengely körül, hanem azzal, hogy a forgástengely maga a tartó­­szerkezetben mind a rotorok forgástengelye körül elforgatható, mind pedig megfelelő megvezetés révén a rotorok forgástengelyének vége megfelelő megvezetésben egy billenőtengely körül elbillent­hető. Ez a szerkezeti kialakítás kisebb szélerőmü­veknél, de különösen akkor előnyös, ha a billenő­tengely körüli csekély mozgásra van csak szükségünk. Ennek az egyébként igen kedvező kiviteli pél­dának egy további szerencsés megvalósítása abban áll, hogy a forgórész tengelyének végei gömb­­csuklós csapágyak révén kulisszákba vannak csap­ágyazva, mely utóbbiak viszont a vezetőpályákban, egymással ellentétes értelemben, például egy csavar­­orsós mechanizmus vagy akár pneumatikus, illetve hidraulikus dugattyú útján felfelé és lefelé mozgat­hatóan vannak elrendezve. A találmány szerinti szélerőművet több kiviteli példán, a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével részletesen is leírjuk. A rajzok közül az 1. ábra nézeti elrendezésben, részben metszet­ben mutatja be a találmány szerinti szélerő­­művet, a 2. ábrán egy másik kiviteli példát látunk, rész­ben metszetben, részben csak vázlatosan, a 3. ábrán a 2. ábrán látható szélerőművet bemu­tató rajzon levő III—III metszővonal szerinti met­szetrajzot látjuk kinagyítva, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom