174592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hírközlő kapcsoló berendezéshez tartozó számítógépes adatfeldolgozó rendszer üzemi terhelésénak szabályozására

9 174592 10 Az alábbiakban azt a három esetet tárgyaljuk, amelynél az FT szabad számítógépidő legalább egyenlő az FT1 időértékkel, az FT szabad számító­­gépidő legfeljebb egyenlő az FT2 időértékkel, végül, amelynél az FT szabad számítógépidő az FT1 és FT2 időértéke között van. Amikor a 100msec-os időtartam végén az FTC szabadidőszámlálóban tárolt FT szabad számító­­gépidő összegyűjtött értéke legalább egyenlő az FT1 időértékkel, akkor ez azt jelenti, hogy a választott időtartam alatt a számítógép elfoglaltsági szintje teljes egészében normális volt. Ezért, ha a számítógép által feldolgozásra engedélyezett új hívások maximális száma, amelyet előzőleg az üzemi terhelés WLR regiszter jelzett, egyenlő volt az NCO számértékkel (az üzemi terhelés WLR regiszter a nulla állapotban van), akkor semmit sem kell tenni, amíg ha ezt a számot előzőleg az NCI—NC3 számértékekre korlátoztuk (az üzemi terhelés WLR regiszter az 1 —3 állapotok egyikében van), akkor ezt a számértéket megnövelhetjük. Valóban, ha az üzemi terhelés WLR regiszter a nulla állapotban van, és a 0 kimenete aktivált, akkor az az I inverteren keresztül letiltja a G ÉS kaput és megakadályozza, hogy az üzemi terhelés WLR regiszter lefelé számláljon. Ezzel ellentétben, ha a WLR regiszter az 1-3 állapotok bárme­lyikében van, akkor a 0 kimenete inaktiválttá válik, és ez az I inverteren keresztül a G ÉS kapu egyik bemenetét bekapcsolja. Mivel az FT szabad számítógépidőről feltételeztük, hogy legalább egyenlő az FT1 időértékkel, a CR1 komparátor Y1 kimenete aktiválódik, és ezáltal aktiválja a G ÉS kapu másik bemenetét. Ennek következtében az üzemi terhelés WLR regiszter Dn lefelé számláló bemenete aktiválttá válik, és így az üzemi terhelés WLR regisztert az 1-3 állapotokból a 0-2 állapotok valamelyikére visszük, és a számítógép által feldolgozható új hívások számát az NC0-NC2 számértékekre korlátozzuk. Amikor a 100 msec-es időtartam végén az FTC szabadidőszámlálóban összegyűjtött FT szabad szá­mítógépidő legfeljebb egyenlő az FT2 időértékkel, ez azt jelenti, hogy a vizsgált időtartamon belül a számítógép foglaltsági szintje a szokásostól eltérő volt. Ebben az esetben a számítógép által feldol­gozható és az üzemi terhelés WLR regiszterrel jelzett új hívások maximális számát csökkentjük, ha az üzemi terhelés WLR regiszter a 0-3 állapotok bármelyikében ran. Valóban, mivel az FT szabad számítógépidő legfeljebb egyenlő az FT2 időértékkel, a CR2 komparátor Y2 kimenete a komparátor működtetésekor aktiválódik, és ez aktiválja az üzemi terhelés WLR regiszter felfelé számító Up bemenetét. Következésképpen az üzemi terhelés WLR regisztert a 0-3 állapotok egyikéből az 1-4 állapotok egyikébe visszük. Végül, amikor az FTC szabadidő számlálóban összegyűjtött FT szabad számítógépidő az FT2 és az FT1 időértékek között van, akkor ez azt jelenti, hogy azon 100 msec-os időtartamon belül, amelynél az FT szabad számítógépidőt mértük, az üzemi terhelés nem volt sem teljes egészében rendben, sem kiugróan rossz. Ezért a számítógép által feldolgozható új hívások maximális számát, amelyet az üzemi terhelés WLR regiszter jelez, nem módosítjuk. Valóban, mivel az FT szabad számítógépidő az FT2 és az FT1 időértékek között van, a CR1 és a CR2 komparátorok Y1 és Y2 kimeneteinek egyike sem aktiválódik, tehát az üzemi terhelés WLR regiszter állapotát megtartja. A vázolt példákból következik, hogy az 1. ábrán vázolt foglaltsági szintet megállapító szerv perio­dikusan megméri az FT szabad számítógépidőt minden legalább 10 msec-os időtartam után (a választott példákban ezen időtartamok 100 msec-osak voltak) és a mért szabadidőből meghatározza a számítógép foglaltsági szintjét. Ez a foglaltsági szint vagy teljes egészében normális, vagy a normálistól teljesen eltérő, vagy pedig sem teljesen normális, de nem is rendkívüli, amikor a mért szabadidő ebben a sorrendben legalább egyenlő az első FT1 időértékkel, legfeljebb egyenlő a második FT2 időértékkel, illetve az első és második érték között van. A 2. ábrán vázolt üzemi terhelést szabályozó szervet az említett foglaltsági szintet megállapító szerv vezérli és ez olyan módon szabályozza a számítógép üzemi terhelésének egy részét, hogy korlátozza a számítógép részére meg­engedett feldolgozandó új hívások számát. Minden alkalommal, amikor a foglaltsági szintet megállapító szerv normális számítógép foglaltsági szintet állapít meg, akkor ezen korlátozó értéket megnöveljük, míg ezen értéket akkor csökkentjük, ha a foglalt­sági szintet megállapító szerv az üzemszerűtől eltérő számítógép foglaltsági szintet észlel. Abban az esetben, amikor az észlelt számítógép foglaltsági szint nem teljesen üzemszerű, de nem is rendkívüli, akkor a beállított határértéket változatlanul fenn­tartjuk. A fenti példákban két különböző FT1 és FT2 időértéket használtunk arra, hogy eldöntsük, vajon a számítógép által feldolgozható új hívások számát módosítani kell vagy nem kell. Ezt azért tesszük, hogy lényegében megakadályozzuk ezen szám fel­váltva történő csökkentését és növelését, amikor a mért szabad számítógépidő váltakozva csökken vagy növekszik. Valóban, ha a szabad számítógép­­idő mért értéke az FT1 időérték alá csökken, a fenti számot csak akkor csökkentjük, ha a mért szabadidő az FT2 időérték alá süllyedt, vagy azzal egyenlő értékűvé vált. Másrészt pedig, ha a mért szabad számítógépidő az FT2 időérték felé emel­kedett, a fenti számértéket csak akkor növeljük meg, ha a mért szabadidő az FT1 időérték fölé emelkedett, vagy azzal egyenlő lett. Ahelyett, hogy az üzemi terhelést azáltal változ­tatnánk, hogy a számítógép által feldolgozható új hívások számát nagyobb vagy kisebb értékre korlá­tozzuk, ezen üzemi terhelést azáltal is változtat­hatjuk, hogy kisebb vagy nagyobb értékre korlá­tozzuk a TSE kapcsolóberendezés felől érkező összegyűjtött új hívások számát. Ahelyett, hogy a számítógép üzemi terhelését állandó értéken tartanánk, ha a mért FT szabad számítógépidő az FT2 és az FT1 időértékek között van, ebben az esetben azt is tehetjük, hogy az üzemi terhelést csak akkor tartjuk változatlan értéken, ha a korábban mért FT szabad számító­­gépidő, tehát az a szabad számítógépidő, amelyet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom