174592. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hírközlő kapcsoló berendezéshez tartozó számítógépes adatfeldolgozó rendszer üzemi terhelésénak szabályozására
9 174592 10 Az alábbiakban azt a három esetet tárgyaljuk, amelynél az FT szabad számítógépidő legalább egyenlő az FT1 időértékkel, az FT szabad számítógépidő legfeljebb egyenlő az FT2 időértékkel, végül, amelynél az FT szabad számítógépidő az FT1 és FT2 időértéke között van. Amikor a 100msec-os időtartam végén az FTC szabadidőszámlálóban tárolt FT szabad számítógépidő összegyűjtött értéke legalább egyenlő az FT1 időértékkel, akkor ez azt jelenti, hogy a választott időtartam alatt a számítógép elfoglaltsági szintje teljes egészében normális volt. Ezért, ha a számítógép által feldolgozásra engedélyezett új hívások maximális száma, amelyet előzőleg az üzemi terhelés WLR regiszter jelzett, egyenlő volt az NCO számértékkel (az üzemi terhelés WLR regiszter a nulla állapotban van), akkor semmit sem kell tenni, amíg ha ezt a számot előzőleg az NCI—NC3 számértékekre korlátoztuk (az üzemi terhelés WLR regiszter az 1 —3 állapotok egyikében van), akkor ezt a számértéket megnövelhetjük. Valóban, ha az üzemi terhelés WLR regiszter a nulla állapotban van, és a 0 kimenete aktivált, akkor az az I inverteren keresztül letiltja a G ÉS kaput és megakadályozza, hogy az üzemi terhelés WLR regiszter lefelé számláljon. Ezzel ellentétben, ha a WLR regiszter az 1-3 állapotok bármelyikében van, akkor a 0 kimenete inaktiválttá válik, és ez az I inverteren keresztül a G ÉS kapu egyik bemenetét bekapcsolja. Mivel az FT szabad számítógépidőről feltételeztük, hogy legalább egyenlő az FT1 időértékkel, a CR1 komparátor Y1 kimenete aktiválódik, és ezáltal aktiválja a G ÉS kapu másik bemenetét. Ennek következtében az üzemi terhelés WLR regiszter Dn lefelé számláló bemenete aktiválttá válik, és így az üzemi terhelés WLR regisztert az 1-3 állapotokból a 0-2 állapotok valamelyikére visszük, és a számítógép által feldolgozható új hívások számát az NC0-NC2 számértékekre korlátozzuk. Amikor a 100 msec-es időtartam végén az FTC szabadidőszámlálóban összegyűjtött FT szabad számítógépidő legfeljebb egyenlő az FT2 időértékkel, ez azt jelenti, hogy a vizsgált időtartamon belül a számítógép foglaltsági szintje a szokásostól eltérő volt. Ebben az esetben a számítógép által feldolgozható és az üzemi terhelés WLR regiszterrel jelzett új hívások maximális számát csökkentjük, ha az üzemi terhelés WLR regiszter a 0-3 állapotok bármelyikében ran. Valóban, mivel az FT szabad számítógépidő legfeljebb egyenlő az FT2 időértékkel, a CR2 komparátor Y2 kimenete a komparátor működtetésekor aktiválódik, és ez aktiválja az üzemi terhelés WLR regiszter felfelé számító Up bemenetét. Következésképpen az üzemi terhelés WLR regisztert a 0-3 állapotok egyikéből az 1-4 állapotok egyikébe visszük. Végül, amikor az FTC szabadidő számlálóban összegyűjtött FT szabad számítógépidő az FT2 és az FT1 időértékek között van, akkor ez azt jelenti, hogy azon 100 msec-os időtartamon belül, amelynél az FT szabad számítógépidőt mértük, az üzemi terhelés nem volt sem teljes egészében rendben, sem kiugróan rossz. Ezért a számítógép által feldolgozható új hívások maximális számát, amelyet az üzemi terhelés WLR regiszter jelez, nem módosítjuk. Valóban, mivel az FT szabad számítógépidő az FT2 és az FT1 időértékek között van, a CR1 és a CR2 komparátorok Y1 és Y2 kimeneteinek egyike sem aktiválódik, tehát az üzemi terhelés WLR regiszter állapotát megtartja. A vázolt példákból következik, hogy az 1. ábrán vázolt foglaltsági szintet megállapító szerv periodikusan megméri az FT szabad számítógépidőt minden legalább 10 msec-os időtartam után (a választott példákban ezen időtartamok 100 msec-osak voltak) és a mért szabadidőből meghatározza a számítógép foglaltsági szintjét. Ez a foglaltsági szint vagy teljes egészében normális, vagy a normálistól teljesen eltérő, vagy pedig sem teljesen normális, de nem is rendkívüli, amikor a mért szabadidő ebben a sorrendben legalább egyenlő az első FT1 időértékkel, legfeljebb egyenlő a második FT2 időértékkel, illetve az első és második érték között van. A 2. ábrán vázolt üzemi terhelést szabályozó szervet az említett foglaltsági szintet megállapító szerv vezérli és ez olyan módon szabályozza a számítógép üzemi terhelésének egy részét, hogy korlátozza a számítógép részére megengedett feldolgozandó új hívások számát. Minden alkalommal, amikor a foglaltsági szintet megállapító szerv normális számítógép foglaltsági szintet állapít meg, akkor ezen korlátozó értéket megnöveljük, míg ezen értéket akkor csökkentjük, ha a foglaltsági szintet megállapító szerv az üzemszerűtől eltérő számítógép foglaltsági szintet észlel. Abban az esetben, amikor az észlelt számítógép foglaltsági szint nem teljesen üzemszerű, de nem is rendkívüli, akkor a beállított határértéket változatlanul fenntartjuk. A fenti példákban két különböző FT1 és FT2 időértéket használtunk arra, hogy eldöntsük, vajon a számítógép által feldolgozható új hívások számát módosítani kell vagy nem kell. Ezt azért tesszük, hogy lényegében megakadályozzuk ezen szám felváltva történő csökkentését és növelését, amikor a mért szabad számítógépidő váltakozva csökken vagy növekszik. Valóban, ha a szabad számítógépidő mért értéke az FT1 időérték alá csökken, a fenti számot csak akkor csökkentjük, ha a mért szabadidő az FT2 időérték alá süllyedt, vagy azzal egyenlő értékűvé vált. Másrészt pedig, ha a mért szabad számítógépidő az FT2 időérték felé emelkedett, a fenti számértéket csak akkor növeljük meg, ha a mért szabadidő az FT1 időérték fölé emelkedett, vagy azzal egyenlő lett. Ahelyett, hogy az üzemi terhelést azáltal változtatnánk, hogy a számítógép által feldolgozható új hívások számát nagyobb vagy kisebb értékre korlátozzuk, ezen üzemi terhelést azáltal is változtathatjuk, hogy kisebb vagy nagyobb értékre korlátozzuk a TSE kapcsolóberendezés felől érkező összegyűjtött új hívások számát. Ahelyett, hogy a számítógép üzemi terhelését állandó értéken tartanánk, ha a mért FT szabad számítógépidő az FT2 és az FT1 időértékek között van, ebben az esetben azt is tehetjük, hogy az üzemi terhelést csak akkor tartjuk változatlan értéken, ha a korábban mért FT szabad számítógépidő, tehát az a szabad számítógépidő, amelyet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
