174587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolidin-származékok előállítására
3 \74587 4 savval való reagáltatás útján savaddíciós sóvá alakítjuk át vagy a só alakjában kapott (I) általános képletű vegyületet valamely bázissal való reagáltatás útján a megfelelő szabad (I) általános képletü bázissá alakítjuk át, vagy pedig a kapott vegyületet ammóniumsóvá alakítjuk. A sóképzés céljaira tekintetbe jövő szervetlen savak példáiként a halogénhidrogénsavak, például sósav vagy hidrogén-bromid, továbbá kénsav, foszforsav és amidoszulfonsav, a sóképzés céljaira alkalmas szerves savak példáiként pedig a hangyasav, ecetsav, benzoesav, borostyánkősav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, citromsav, szalicilsav, oxetánszulfonsav, etiléndiamin-tetraecetsav, metánszulfonsav, p-toluolszulfonsav és hasonlók említhetők. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű vegyületek az (la) általános képletnek — ahol R1, R2, R3 és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — megfelelő tautomer alakban is létezhetnek. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyületek emellett valamennyi lehetséges geometriai izomer-alakban is előfordulhatnak. Az (I) általános képletű ciklusos vegyületek R1 és R2 egymástól különböző jelentése esetén az (la) általános képletű nyíltláncú tautomer alakon keresztül egyensúlyban állnak az (Ic) általános képletű helyzet-izomer vegyületekkel és ezek savaddíciós sóival. Az, hogy az (I) vagy (Ic) ciklusos izomer alakok illetőleg savaddíciós sóik melyike van jelen nagyobb mennyiségi arányban, különösen az R1 illetőleg R2 szubsztituensek különböző fokú térkitöltésétől függ, oly módon, hogy a kisebb térkitöltésű szubsztituens inkább a tiazolidin-gyűrűrendszer 3-helyzctében foglal helyet. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek esetében egyszerűség kedvéért e leírásban mindenkor csak az illető vegyűiet lehetséges izomer illetőleg tautomer alakjainak egyikét adjuk meg. A találmány szerinti eljárás a) változatát előnyösen oly módon végezzük, hogy a fenti meghatározásnak megfelelő (II) általános képletű kiindulási vegyületet 1:1 és 1 :1,5 közötti mólarányban reagáltatjuk a (III) általános képletű tiokarbamid-származékkal. A tiokarbamid-származék nagyobb moláris feleslegben való alkalmazása nem jár említésreméltó előnnyel. A reakciót célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, például valamely poláros szerves oldószerben, mint dimetil-formamidban, dimetil-acetamidban, dioxánban, tetrahidrofuránban, acetonitrilben, nitrometánban, dietilénglikol-dimetiléterben vagy hasonlókban folytatjuk le. Különösen előnyös reakcióközegnek bizonyultak az ecetsav rövidszénláncú alkilészterei, mint a metil- vagy etil-acetát, továbbá a rövidszénláncú, 1-4 szénatomos alkoholok, különösen a metanol, etanol és izopropanol, valamint a rövidszénláncú dialkil-ketonok, mint az aceton és a metil-etil-keton. Az említett oldószerek egymással vagy kevésbé alkalmas oldószerekkel képezett elegyei, mint a metanol és benzol, etanol és toluol, metanol és dietiléter, etanol és szén-tetraklorid, vagy az aceton és kloroform elegyei is alkalmazhatók amikor is célszerűen a poláros oldószert alkalmazzuk feleslegben. A reakcióban résztvevő vegyületeket az alkalmazásra kerülő oldószerben szuszpendált vagy oldott alakban alkalmazhatjuk. Elvileg reagáltathatjuk a reakcióban résztvevő vegyületeket oldószer alkalmazása nélkül is, különösen olyan esetekben, amikor a kiindulási vegyületként alkalmazott tiokarbamid-származék lehetőleg alacsony olvadáspontú, ilyenkor azonban az exotherm reakció következtében mellékreakciók is felléphetnek, így a reakció oldószer alkalmazása nélküli lefolytatása nem jár előnyökkel az oldószer jelenlétében történő reagáltatáshoz viszonyítva. A reakció mérsékelten exotherm lefolyású, 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen 10 °C és 70 °C közötti hőmérsékleten kerülhet lefolytatásra. Különösen előnyösnek bizonyult a 20 °C és 55 °C közötti hőmérséklet-tartomány. A reakcióidő messzemenően függ az alkalmazott reakcióhőmérséklettől és általában két perc (magasabb reakcióhőmérsékletek esetén) és 60 óra (alacsony reakcióhőmérsékletek esetén) között lehet. A legelőnyösebb hőmérséklet-tartományban a reakcióidő általában 5 perc és 40 óra között lehet. Sok esetben a reakció folyamán a képződött (I) általános képletű vegyületek nehezen oldódó savaddíciós sóik a alakjában kiválnak a reakcióelegyből amikor is adott esetben a reakció végén valamely alkalmas lecsapószer hozzáadásával még növelhetjük a kívánt termék hozamát. Lecsapószerként ilyen esetekben például szénhidrogének, mint benzol, toluol, ciklohexán, petroléter, ligroin, szén-tetraklorid vagy különösen az alkil-részben 1-4 szénatomos ecetsav-alkilészterek, mint etil-acetát vagy n-butil-acetát, továbbá 4—8 szénatomos dialkil-éterek, mint dietil-éter, diizopropil-éter és di-n-butil-éter bizonyultak különösen alkalmasnak. Ha a reakció befejeztével a reakcióelegyet oldat alakjában kapjuk, úgy célszerűen valamely só alakjában választjuk le a kapott (I) általános képletű vegyületet, adott esetben a reakcióelegy előzetes betörnényítése után, az említett lecsapószerek valamelyikének hozzáadásával, előnyösen oly módon is eljárhatunk, hogy az oldat alakjában kapott reakcióelegyet az inhomogén szennyezések eltávolítása céljából leszűrjük és a szűrletet egyenesen a lecsapószerek valamelyikbe vezetjük be keverés közben. Minthogy a (II) általános képletű vegyületeknek a (III) általános képletű tiokarbamid-származékokkal való reakciója a reakció optimális levezetése esetén gyakorlatilag kvantitatív módon megy végbe, a kívánt reakciótermékek már nyers termék alakjában is analitikai tisztaságúak. A fenti reakció egyik kiindulási anyagként felhasználásra kerülő (III) általános képletű tiokarbamid-származékok legnagyobbrészt már az iroda5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
