174581. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági talajmegmunkáló szerszám

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 174581 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1976. III. 15. (GU-320) A 01 B 19/00 Német Szövetségi Köztársaság elsőbbsége: 1975. III. 17. (P 25 11 563.3) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. VII. 28. Megjelent: 1980. VIII. 30. Güttler Fritz agrármérnök, Weilheim/Teck Német Szövetségi Köztársaság Mezőgazdasági talaj megmunkáló szerszám 1 A találmány mezőgazdasági talajok meg­munkálására szolgáló szerszámra vonatkozik, külö­nösképpen a vetőmagágy előkészítéséhez alkalmas olyan boronára, amelynek fogai rugalmas kikép­­zésűek és egy kereten vannak rögzítve. 5 A magágy előkészítéséhez az szükséges, hogy a felszántott terület minden helyén azonos mélységű porhanyós talajréteg jöjjön létre. Valamennyi talaj­megmunkálási eljárás, amellyel a magágyat létre­hozzák, arra irányul, hogy ezt a célt elérjük. 10 Emellett ismeretes, hogy a gyenge eredménnyel alkalmazott talajlazítók mellett főképpen merev, vagy egyszerű rugózású olyan szerszámokkal ellá­tott, a bevezetésben említett jellegű talajmeg­munkáló eszközöket használnak, amelyek kereten 15 vannak elhelyezve. A legkisebb elérhető munka­­mélység, amelynél a fogak sora még egyetlen, összefüggő porhanyós talajréteget hagy maga után, nem pedig csak egyedi karcolásokat készít a talaj felületébe, ez esetben a fogak közötti oldaltávol- 20 Ságtól (az úgynevezett pászta távolságtól) függ. Az egymástól távol álló fogaknak mélyebben kell a talajba behatolni, mint a szorosan egymás mellett elhelyezetteknek ahhoz, hogy a felületen össze­függő, porhanyós talajfelszín maradjon vissza. A 25 szemes termények esetében például azért kell a szemcsés talajréteg vastagságának, ami a vetésmély­ségnek felel meg, igen vékonynak lenni, mert az ilyen szemes terményeknek gyenge a csírázási energiája és ezért nem szabad túl mélyre helyezni 30 2 őket. Az ilyen vetőmagágy-előkészítés ismert esz­köze a merev, vagy rugózott fogazatú borona. Ezeknek szűk oldalirányú fogtávolsága van és ezáltal lehetővé teszik a megkívánt sima felületű talaj megmunkálást, ha gondoskodunk az azonos mélységű vezetésről és a talajhoz történő illesz­tésről. Ezen boronáknak azonban hátrányát a relatíve nagy eltömődési veszély jelenti, ha növény­maradékok vannak a talajban. Ezek a növénydara­bok ráfekszenek a fogakra és a fogak mentén felfelé sodródnak, amíg ahhoz a kerethez nyomód­nak, amely a fogakat tartja és ott felhalmozódnak. Mindaddig, amíg a talaj nagymértékben mentes a növényi hulladékoktól, ez csak egyes fogaknál történik meg és a munkát nem terhelik számotte­vően. Azonban mihelyt a talajban nagyobb meny­­nyiségű növényi maradvány található, sok fog felfogja ezeket és ekkor nem lehet megakadályozni, hogy ha két szomszédos fog körültekeredik nö­vénydarabokkal, a közöttük levő közt a további növényi részek, a kemény földrögök vagy a kövek át ne hidalják úgy, hogy az egész fogazat rövidesen el ne tömődjön. Az ismert boronák további hátránya a merev, vagy rugózott munkaszerszámok relatíve nagy tö­rési, illetve görbülési veszélye a köves talajokban. A fentiek alapján a jelen találmány feladata a mezőgazdasági talajokhoz olyan megmunkálószer­­számot, különösképpen a vetőmagágy előkészíté­séhez alkalmas olyan boronát javasolni, amely nem 174581

Next

/
Oldalképek
Tartalom