174572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy darabból álló keréktárcsák gyártására sűllyesztéses kovácsolással
3 174572 4 (Kelsey—Hayes), 2 170617 lajstromszámú (Hamill) amerikai, 507 801 (Dunlop), 971 258, 971 259 lajstromszámú (Reynolda) angol szabadalmak, az 1 297 570 (Otto Fuchs), 1 908 465 (Otto Fuchs) lajstromszámú német szabadalmak vagy szabadalmi bejelentések és az 1 186 248 (Kronprinz), 1 491 895 (Otto Fuchs), 1 570 620 (l’Aluminium Français) lajstromszámú francia szabadalmak. De mindeddig egyik eljárás sem tette lehetővé egy darabból készült keréktárcsák műszaki és/vagy gazdasági szempontokból megfelelő gyártását. Ezek az eljárások vagy nem tették lehetővé a nagysorozatú, előnyös önköltségű gyártást, vagy a gyártott kerekek nem rendelkeztek a felhasználók által megkívánt tulajdonságokkal: szilárdság, ütésállóság, korrózióállóság - különösen azokon a területeken, ahol a hóolvadás meggyorsítására sót használnak — a karbantartás egyszerűsége (fénytartóság, az új jellegtartás megőrzése), egyszerű kiegyensúlyozhatóság és centrírozhatóság, tömlő nélküli gumiabroncsok használata céljából légzáróság, az oldalak olyan méretpontossága, amely biztos szerelhetőséget tesz lehetővé, bármely típusú abroncs lepattanás veszélye nélküli használhatósága. A találmány szerinti nagy teherbírású járművek egy darabból álló keréktárcsáinak gyártási eljárása különösen jól alkalmazható tömeggyártásra és a gyártott kerekek megfelelnek a felhasználók fentebb részletezett követelményeinek. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a megmunkáló műveletek során- első lépésben süllyesztékes kovácsolással lapos tárcsa alakot és abból a kerület mentén merőlegesen, a keréktárcsa belseje felé nyúló kúpos keresztmetszetű kiszögellést (1) alakítunk ki,- második lépésben, ugyancsak süllyesztékes kovácsolással, a kiszögellést (1) nagy peremmé (2) nyújtjuk és az abroncstalp ki peremének nyersalakját (4) kialakítjuk,- harmadik lépésben ismét süllyesztékes kovácsolással, a nagy peremet (2) végleges hosszára nyújtjuk és a kis perem nyersalakjából (4) a végleges alakba átvezető átmeneti alakot (9) alakítunk ki,- végül a nagy peremet (2) sajtolással végleges helyzetébe (10) hozzuk. Az így gyártott keréktárcsa csak néhány befejező, önmagában ismert gyártási műveletet követel. A süllyesztékes kovácsolási műveletek száma az alkalmazott fémtől vagy fémötvözettől függően változhat. Abban az esetben, ha a nyersanyag alumínium alapú könnyűfémötvözet a süllyesztékes kovácsolási műveletek száma célszerűen három. Az első művelet hatására a nyersdarab kerületén, az előzőekben ismertetett keréktárcsa tengelyével nagyjából párhuzamos irányban, a keréktárcsa belseje felé irányított megvastagított kiszögellés jelenik meg. A második művelet hatására az első műveletben ismertetett irányban a kiszögellés megnyúlik és elvékonyodik és kinagyolódik az abroncstalp kis peremének alakja. A harmadik művelet hatására a kis perem ala*ja nagyon megközelíti végső kialakítását és az alsó rész alakja újból megnyúlik a második művelet utáni alakhoz képest oly módon, hogy hossza nagyjából a nagy perem végső hosszával lesz egyező. Ezek után következik a harmadik művelet során kialakított megnyújtott rész sajtolásos kiszélesítése, így alakul ki az abroncstalp nyakrésze. A kialakítást forgácsolással fejezzük be, amely az abroncstalp teljes külső felületét - amely a gumiabroncsra és esetleg a tömlőre fekszik fel - (visszahajló részek, peremek, nyakrész), valamint a nagy perem belső részét, - amely a keréktengely felé esik — érinti. Bizonyos esetekben a harmadik művelet során a középső tárcsa közelében a tárcsa és az abroncstalp peremét támasztó görbült rész találkozási zónájának irányában bizonyos fémfölösleg beszorulás volt megfigyelhető. A találmány szerinti eljárás további célja ennek a hátrányos jellemzőnek megszüntetése is mégpedig oly módon, hogy a felesleg fémnek meghagyjuk azt a lehetőséget, hogy visszafolyjon a tárcsa központi része, vagyis a tárcsa és az abroncstalp peremének csatlakozási zónájával ellentétes irány felé. A felesleg innen ezután befejező forgácsoló vagy kivágó műveletek révén lesz eltávolítva. A fentiek érdekében — vagy a második süllyesztékes kovácsolási művelet után rögtön kivágjuk a központi nyílást, — vagy a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelethez használt szerszámot úgy alakítjuk ki, hogy legalább egy, a fémfelesleget befogadó üreggel rendelkezzen. Mindkét esetben a többletfém befejező forgácsoló vagy kivágó műveletekkel lesz eltávolítva. A végső megmunkálás, műveletek önmagukban ismert sorából áll, amelyek nem jellemzőek a találmány szerinti eljárásra. Ezen mindenekelőtt:- a központi furat kivágása, ha ez nem történt meg a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelet után,- a tárcsa két oldalának simítása,- a keréktárcsának a jármű tengelyére való felerősítését szolgáló furatok kifúrása, — a szelep átvezető nyílásának, valamint a szomszédos keréktárcsa szelep hozzáférhetőségét biztosító nyílásának kifúrása. Ezenkívül önmagukban ismert hőkezelési eljárások is alkalmazhatók, akár a közbenső műveleteknél, akár a végső állapotban, abból a célból, hogy a fémnek optimális tulajdonságokat biztosítsunk (szilárdsági jellemzők, korrózióállóság). A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti eljárás példakénti foganatosítási módjai szerint készült keréktárcsák az eljárási lépések során változó alakjai vannak feltüntetve. A rajzon 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
