174547. lajstromszámú szabadalom • Differencia-impulzus-polarográfiai eljárás és berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 174547 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1975. XII. 01. (CE-1069) G 01 N 27/48 Csehszlovákia elsőbbsége: 1975. III. 10. (PV 1574-75) ORSZÁGOS találmányi HIVATAL Közzététel napja: 1979. VII. 28. Megjelent: 1980. VII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Kalvoda Robert tudományos munkatárs, Prága, Ceskoslovenská akademie véd, Prága, Dr. Trojánek Antonin tudományos munkatárs, Prága, Csehszlovákia Csehszlovákia Dífferencía-impulzuspolarográfiai eljárás és berendezés 1 A találmány tárgya differencia-impulzuspolarográfiai eljárás, amelyben időben lineárisan változó polarizációs feszültségre polarizációs feszültségimpulzust szuperponálunk és a feszültségimpulzust megelőző, valamint a feszültségimpulzus végét kö- 5 vető polarografikus áram különbségét regisztráljuk, továbbá berendezés az eljárás foganatosítására. Az ismert klasszikus polarográfiai eljárással legfeljebb 10”5 mólkoncentrációjú depolarizátorok vizsgálhatók, mivel az érzékenység további növelé- 10 sének határt szab a töltőáram, amely a mért összáram egyik komponense. A töltőáram értéke függ továbbá a polarizált elektróda potenciáljától, és 10~6 vagy attól kisebb mólkoncentráció esetén legalább két nagyságrenddel nagyobb, mint a 15 hozzátartozó elektrolitikus áram, amely a polarizált elektróda potenciáljától függ. R. Kalvoda a „Chemie” 10 (1958) 10, Chemicke listy 53 (1959) 689 irodalmi helyeken és J.B. Flato az Anal. Chem. 44 (1972) 75A irodalmi 20 helyen több olyan eljárást ismertettek, amely eljárások a nemkívánt áramnövekedés kiküszöbölését vagy legalább is csökkentését célozzák, hogy ezzel a polarográfiai eljárás érzékenységét növeljék. Ugyanezen cél elérésére alakították ki a diffe- 25 rencia-polarográfia módszerét is, amelyet G.C. Barker és társai a Report C/R 2297, A.E.R.E.-Z Anal. Chem. 173 (1960) 79 munkában írták le. Az eljárásban a cseppelektródára a higanycsepp fennállásának végén egy feszültségimpulzust szuper* 30 2 ponálnak, amely néhány tized millivolt feszültségű és kb. 100 msec hosszú. A feszültségimpulzus adása előtti néhány millisec idő alatt mért és a feszültségimpulzus végét követően mért polarografikus áramok különbségét a feszültségimpulzussal összefüggésben regisztrálják. Az eljárás azon a felismerésen alapul, hogy az elektródára adott feszültségimpulzus által keltett töltőáram időben gyorsabban csökken, mint az elektrolitikus áram. R. Kalvoda és mások további kísérletekkel kimutatták (Z. Phys. Chem. Sonderheft 66(1958 irodalmi helyen ismertetve), hogy ha az áramjelet csak meghatározott idő elteltével mérik az elektródára adott feszültség hirtelen megváltozása után — amely idő legalább ötszöröse annak az RC időállandónak, amely az elektródarendszer ellenállásából és az elektróda kapacitásából adódik - akkor a töltőáram hatása a mérési eredményre elhanyagolható. Az említett elv szerint egy sor impulzus-polarográf működik, amelyek 10'7 mólkocentrációjú depolarizátorok megfigyelését is lehetővé teszik. Az ismert impulzuspolarográffal végzett megfigyelések azonban kis koncentrációk esetén nehézkesek és pontatlanok, mert a töltőáram hatása nem eliminálható teljesen, és a kapott jelleggörbék már 1CT6 mólkoncentrációjú depolarizátor esetében is torzítottak. 10-6 vagy ennél kisebb mólkoncentráció sávban végzett méréseknél — ahol a mért elektro-174547
