174534. lajstromszámú szabadalom • Eljárás több cölöpöt tartalmazó cölöpalapozási szerkezet készítésére; verőberendezés, valamint betonozó tartály az eljárás foganatosítására
7 174534 8 viszont a 2 cső kihúzását nem akadályozza meg, azaz a cső és fej közötti kapcsolat könnyen bontható. A 2. ábrán az is jól látható, hogy az 1 colöpfej D átmérője meghaladja a 2 cső d külső átmérőjét, tehát a 2 cső húzásakor a cső és a talaj közötti súrlódás minimális. A cölöpök átlagos átmérője 50-150 mm, előnyösen 75-125 mm. A beton bejuttatása bármilyen megfelelő kapacitású injektáló-berendezéssel történhet, amely mintegy 3—8 att nyomással működtethető. A nyomással történő betonbetálálás azért is előnyös, mert a beton oldalirányban nagy erővel sajtolódhat a talajba, ezért a palástfelület mentén a köpenysúrlódás értéke előnyösen megnövekszik. A 3-7. ábrákon az alapozási szerkezet néhány kiviteli példáját tüntettük fel. Amint látható, az egyes 15 cölöpök mindig cölöpcsoportokká vannak összefogva. A 15 cölöpök összefogására monolit vasbetonból készült 16 összefogótestek szolgálnak, amelyek alakja attól függően változik: hogyan, milyen alakzatban történik a cölöpök elrendezése. A 16 összefogótestek vasszerelését 17 hivatkozási számmal jelöltük. A 3. és 4. ábra szerinti változatnál hat 15 cölöpöt egyenletesen kiosztva helyeztünk el egy r sugarú osztókörön j amely cölöpök lényegében függőleges helyzetűek. Ugyanilyen r sugarú osztókörön az 5. és 6. ábra szerinti kiviteli példa esetében nyolc 15 cölöpöt helyeztünk el, ugyancsak egyenletesen kiosztva, amelyek - amint az 5. ábrán jól látható — kifelé széttartanak. Ilyen alapozási szerkezet például lehorgonyzási feladatak megoldására alkalmazható előnyösen, mivel függőleges kihúzóerőknek a ferde cölöpök jobban ellenállnak, mint a függőleges cölöpök, tehát az alapozási szerkezet kihúzási igénybevételekkel szembeni ellenállása megnövekszik, a lehorgonyzási funkciót jobban betölti. A ferde cölöpökből álló cölöpcsoport akkor is kedvező, ha a hasznos terhelések eredője a függőlegestől eltérő irányú. A függőleges cölöpök közötti oldaltávolságot célszerűen mintegy 50 cm-re választjuk. A 3. és 5. ábrákon 18 hivatkozási számmal jelöltük egy gerendarács, vagy hasonló részét, amelyre a felépítmény például felmenő oldalfalai kerülnek. A 7. ábrán egy olyan kiviteli példát tüntettünk fel, ahol a 15 cölöpök egy téglalap kerülete mentén egyenletesen, egymástól azonos távolságokban vannak kiosztva, ennek megfelelően a (nem ábrázolt) összefogótest hasáb alakú. A 3. és 5. ábrán feltüntetett összefogótestek állóhenger alakúak. Gyakorlati esetekben a 13a üreg átmérője - ami az 1 fej átmérőjének, azaz lényegében a cölöp átmérőjének felel meg - célszerűen 75-125 mm között változik. Egy-egy cölöpcsoportot előnyösen hat-nyolc cölöp alkot, amelyek például szabályos hat- vagy nyolcszög csúcsain, vagy négyzetes raszterben oszthatók ki. A 16 összefogótestek átmérője például 1,0-2,0 m, magasságuk előnyösen mintegy 1,0 m lehet. A cölöpök oldaltávolsága ez esetben is mintegy 50 cm. A 8a) ábrán a találmány szerinti verőberendezés egy olyan előnyös kiviteli példáját tüntettük fel perspektivikus nézetben, amelynek segítségével egyidejűleg két 2 cső verhető be, amelyeken át a cölöpök betonozása történik. A berendezésnek 20 verőállványa van, amely egymással párhuzamos 21 U-profílokból és azokat egymáshoz rögzítő 22 keresztmerevítőkből áll, és alul a terepen felfekvő 48 támasztólapja van. A 20 verőállvány gumikerekes vagy lánctalpas 23 kotró vagy más munkagép 24 gémjére függeszthető fel az egészében 25 hivatkozási számmal jelölt, az állvány végéhez rözgített függesztőfej segítségével, amelynek segítségével a 20 verőállvány saját k! hossztengelye körül elforgatható. A 25 függesztőfejnek e célra 26 csuklója (9. ábra) van, amelyet nagyobb méretarányban a 10. ábra szemléltet. A 26 csukló egymástól különválasztott 27 felső részből és 28 alsó részből áll. Egy-egy csuklórészt félgömb alakú 27a, 28a csuklótest és ezekből felfelé, illetve lefelé kinyúló hengeres 27b és 28b csap alkot. A csuklótestek 29, 30 sík homloklapjaikkal vannak egymás felé fordítva, tehát gömb alakú testet alkotnak, amely az ennek megfelelően gömb alakú 31 üreget tartalmazó 32 házban helyezkedik el, amely ily módön a 27. 28 csuklórészeket összefogja. A felső 27b csap a 33 kengyel 34 keresztirányú bordájának alsó részéhez van mereven rögzítve, amelynek 34a szárai a 24 gém 35 kötélvezető kerekének 36 tengelyén van felfüggesztve, a 28b alsó csap pedig ugyancsak mereven a 20 verőállvány legfelső 22 keresztmerevítő lemezéhez van ugyancsak szilárdan rögzítve (9. ábra). Ez a csukló robosztus, szerkezetileg mégis egyszerű, és a 20 verőállvány viszonylag könnyű elfordítását teszi lehetővé. A 23 kotró 37 kötelén a 20 állvánnyal megvezetett 38 verőszerkezet van felfüggesztve, amely önmagában ismert, például sűrített levegővel működő „Atlas Copco” szerkezet lehet, ezt a 39 kompresszor a 40 csövön át látja el sűrített levegővel. A 38 verőszerkezethez a 41 verőfej csatlakozik, amelyet részletesebben a 8b) ábra szemléltet. A 41 verőfejben a jelen kiviteli példa esetében két felfelé elkeskenyedő, egymástól (középtengelyeik között mérve) R távolságra elhelyezkedő kúpos 42 csőfejrögzítő fészek van kiképezve, amelyekbe egy-egy 2 cső ugyancsak felfelé kúposán elkeskenyedő 2a fejrésze illeszkedik. E szerkezeti megoldás eredményeként a 2a csőfejek leveréskor biztosan befeszülnek a 42 fészekbe, a verési művelet befejeztével viszont a 41 verőfej könnyen lehúzható a 2 csövekről. A 2 csövek helyzetének biztosítására az egészében 43 hivatkozási számmal jelölt talpon belül, ahhor rögzítve elrendezett 44 osztó-vezetőlemez szolgál, amelyben a jelen esetben hat, egy K kör kerülete mentén kiosztott kör alakú 45 nyílás van. A K kör r sugara éppen fele a verőfej 42 csőrögzítő fészkei közötti R távolságnak. Az osztó- vezet öle mez 46 bordákkal van az annál nagyobb átmérőjű, vele egy síkban elhelyezkedő 47 tartógyűrűhöz rögzítve. A 8b) ábrán jól láthatók a 20 verőállvány 48 támasztótalpának szerkezeti részletei is: a 21 U-profilok alsó vége kifelé van hajlítva, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
