174527. lajstromszámú szabadalom • WC öblítő készülék
3 174527 4 Külön említést érdemel a 2122 069 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett víztartály, amely adott esetben WC öblítővíz céljára is használható. A készülék légüst, amelynek három csatlakozó csővezetéke van: egy a fenékbe torkolló cső a befolyó víz, egy a fenékből kiágazó cső a kiáramló víz, egy felülről benyúló cső pedig a bejuttatandó levegő számára. A levegőbevezető cső a légüst feltöltési ideje alatt zárva van, a zárást az emelkedő víznyomás által zárt szelep, és ennek hibás működése esetére alkalmazott második szelep végzi. Zárt állapotban a vízvezetékből beáramlik a víz a tartályba mindaddig, amíg a benne levő levegőt a vízvezetéki nyomással azonos nyomásúra nyomja össze. Ha most a kivezető vezetéken levő csapot nyitjuk, az a nyomás a tartályban levő vizet kinyomja, a vele kiszökött levegőt ezután a nyomás hiányában kinyílt szelepű légbevezető csövön át beáramló levegő pótolja. Ez a szerkezet kétségtelen műszaki haladást jelent az előbbi szerkezetekhez képest, mégis hátránya, hogy ugyancsak bonyolult szerkezet három csőcsatlakozással, a levegőbevezető csőben két szeleppel. Emellett ez a szerkezet sem küszöböli ki azt a ritkán előfordulható lehetőséget, hogy a rézvezetékbe szívóhatás következtében szennyezett víz jusson. Ezzel szemben saját találmányunk lényege, hogy olyan légüstből áll, amelynek a vízvezetéki hálózat részét képező, a légüst feneke felett térközzel elrendezett nyílású távcsöve és pl. kézi nyitású, de önműködően záródó, önmagában ismert zárószerkezettel ellátott, a WC csészével összekötött kivezető öblítő csöve van. Célszerű, ha a bevezető tápcső nyílása a kivezető öblítőcső tengelyébe van irányítva. Mint látjuk, saját szerkezetünkben elmarad a külön, szelepekkel ellátott légbevezető cső s a szerkezet lényegesen egyszerűbb, kis költséggel előállítható és feltétlenül üzembiztos, meghibásodási lehetősége nincsen. Ami a működését illeti, nyilvánvaló, hogy a hálózati nyomás általában mindig nagyobb, a legtöbb esetben pedig jóval nagyobb, mint a függetlenített nyomású megoldásnak a helyiségben mintegy 1,5-2,0 m magasságban elhelyezett tartályból lefolyó víz nyomása. Ebből következik, hogy a légüstben összegyűlt víznek a hálózati nyomással azonos kezdeti nyomása az öblítő csőben ugyancsak nagyobb lesz, de most a sokkal nagyobb szelvényű öblítőcsőben ez a nagyobb nyomású víz nagyobb hozammal is zúdul le: a mozgási energia így tehát nemcsak a vízvezetéki nyomással működő eddig ismert készülékeknél, hanem a függetlenített nyomással működő készülékeknél is nagyobb lesz. Ahogy a légüstből fogy a víz, csökken a nyomás is, amit azonban a tápcsőből folytonosan érkező viz hálózati nyomása kissé továbbra is megemel egészen addig, amíg a légüstben tárolt víz szintje le nem süllyed a tápcső nyílásának szintjéig. Ekkor a légüst vizének nyomása atmoszférikus lesz, illetőleg csak saját magasságának megfelelővé válik. Most már csak a tápcsőből esetleg továbbra is érkező víz mozgási energiája marad számottevő. A légüst vizének nyomáscsökkenését egyébként arra is hasznosítani lehet, hogy az öblítőcsőbe épített zárószerkezet önműködő zárását vezéreljük. A találmány szerint öblítőkészülék a légüstben energiát tárol és különös előnye, hogy a légüst feltöltését gyorsan tudja elvégezni és ezért igen hamar - 4-5 sec után - már ismétlőképes. A találmányunk szerinti készülék további előnye, hogy egyik különösen ajánlható kiviteli alakjában arra is alkalmas, hogy szívóhatás következtében szennyezett víznek a vízvezetéki hálózatba való jutását kizárja. Az ebből a célból kibővített találmány szerinti készüléknek az öblítőcsőből kiágazó, ennek szelvényénél kisebb szelvényű oldalcsöve, ehhez a végén csatlakozó, szabad nyílással ellátott biztonsági tartálya van. Olyankor, amikor az öblítővíz nagy nyomással lezúdul a WC tartályba, a kiágazó öblítőcsőbe is benyomul a víz. Mivel azonban a kiágazó csőnek kisebb szelvénye és bizonyos hossza is van, nagyobb az ellenállása és ezért az ide beáramló víz mennyisége kicsi. így a cső végén levő biztonsági tartály mérete is kicsi lehet, a tapasztalat szerint űrtartalma elég, ha mintegy félliteres. Ez a víz természetesen az öblítővíz nyomásának lecsökkenése után szintén lefolyik a WC tartályba, a biztonsági tartály tehát ugyancsak önműködően kiürül. Olyankor viszont, ha valamely okból szívóhatás érvényesülne a légüst irányából, ez a szívóhatás hatástalanná válik az öblítőcsőnek a kiágazás alatti része és a WC tartály felé, mert ez a biztonsági tartály szabad nyílásán érvényesül és víz helyett onnan levegőt szív a vízvezetéki hálózatba. A következőkben a találmányt két példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatosan a mellékelt ábrákra való hivatkozással magyarázzuk meg részleteiben. Az 1. ábra a találmány szerinti készülék legegyszerűbb példaképpeni kiviteli alakját mutatja be részben metszve, a 2. ábra a találmány szerinti készüléknek a szívóhatás ellen biztosított kibővített példaképpeni kiviteli alakját ábrázolja részben metszve, míg a 3. ábra a 2. ábrán bemutatott készülék felső részének oldalmetszete. Az 1. ábrán olyan készüléket láthatunk, amelynek 1 légüstje hengeres (cső) szelvényű, a vízvezetéki hálózatba bekötött, dt átmérőjű bevezető 2 tápcsöve a V szinten végződik és így térséget biztosít közte és az 1 légüst A szinten levő feneke között. A dö átmérőjű 3 öblítőcsöve az 5 WC csészébe van bekötve, közben pedig a 4 zárószerkezettel van ellátva. Példaképpeni méretek: ha a tápcső átmérője dt = 3/4”, akkor a 3 öblítőcső átmérője ennek kétszerese lehet: dg = 1 1/2”. Az 1 légüst átmérője lehet pl. 80 mm, a hossza 1200 mm, ekkor a légüst űrtartalma mintegy 6 liter. A V és A szintek között a magasság 5—12 cm. Ha a 4 zárószerkezet zárva van, a 2 tápcsövőfl át a víz beáramlik az 1 légüstbe és benne a 7 víz a 6 levegőt összenyomva az 1 légüstöt az F szintig 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
