174496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet villámzár szövéssel történő előállítására
13 174496 14 Ehelyett alkalmazhatunk azonban záróreteszt is, amely csak a kívánt időpillanatban teszi lehetővé a csapágytárcsa szabad forgását. Végül olyan hajtóművet is lehet alkalmazni a csapágytárcsának a csapágyperselyben történő forgatásához, amelyett a kívánt időpontokban hozunk mozgásba. Célszerű ha a két villámzár-szalagot, amelyek később komplett villámzárrá lesznek egyesítve, a szögőgépben egymás mellett állítjuk elő. Ehhez a két szalagot előnyösen egymáshoz képest tükörszimmetrikus elhelyezéssel állítjuk elő, kapcsolótag-soraikkal egymás felé fordítva, egymás mellett, ugyanazon a szövőgépen. A két villámzár-szalagot előnyös a szövés után közvetlenül, még a szövőgépen belül egyesíteni, amíg még húzóerő hatása alatt vannak. Ezáltal a húzóerő egyidejű megszüntetésekor a villámzár-szalagokban keletkező egymáshoz képesti egyenetlenségek messzemenően megszűnnek, mivel a két villámzár-szalag egymással összhangban zsugorodik. Különösen fontos az, hogy a két összetartozó villámzár-szalagot közös hurokképző tüske segítségével állítsuk elő, és a két kapcsolótag-képző láncfonalat szövés közben közös vezetőnyíláson átvezetve vezessük körül a hurokképző tüskén. Végül a 28 fonalvezető szerkezethez alakítóhengereket lehet hozzárendelni, amelyek a 15 kapcsolótag-képző láncfonal keresztmetszetváltozását idézik elő. Ily módon a 25 tartószalag-rész felé eső fordulópontokat, valamint a hurokképző tüske szembenfekvő oldalán elhelyezkedő kapcsolófelületeket a tulajdonképpeni spirálmenetek kialakítása előtt meg lehet határozni. Ezáltal a spirálmeneteknél lapos ovális keresztmetszet jön létre, ami lehetővé teszi, hogy a menet elől elhelyezkedő részében a kapcsolófelületekhez kapcsolódó szár-részeket egymás felett közel merőlegesen vezessük és a spirálvonal emelkedését gyakorlatilag a menet hátsó oldalára korlátozzuk, amely oldallal a 14 kapcsolótag-sor a tartószalaghoz van erősítve. A láncfonalak a 15 kapcsolótag-képző láncfonal zónájában az erősebb lekötés érdekében vastagabbak, mint a többi láncfonalak, vagy pedig nagyobb számban vannak jelen, úgyhogy itt a szövet bordaszerű megvastagodása jön létre. A találmány 6. és 7. ábrákon feltüntetett kiviteli alakjánál a jobb áttekinthetőség érdekében az előző kiviteli példában is szereplő szerkezeti elemekre azonos hivatkozási számokat alkalmaztunk. A leglényegesebb eltérés abban jelentkezik, hogy a 15 kapcsolótag-képző láncfonal szádképzési mozgásához nincs szükség nyüst alkalmazására. A 15 láncfonalnak a szövéshez szükséges szádképzési mozgását járulékosan a 32 tüsketartó állítja elő. Erre a célra a 18 szád képzésének zónájában egy különleges kialakítású 32 tüsketartó van alkalmazva, amely többféle feladatot lát el. A 32 tüsketartónak gyűrű alakú 46 csapágya van, amely a meghajtott 47 forgástest perem részét körülfogja. Maga a 46 csapágy 48 fedéllel rendelkezik, amelyen a 47 forgástest peremrészét körülfogja. Maga a 46 csapágy 48 fedéllel rendelkezik, amelyen a 47 forgástest vezetőhomyának kialakítása céljából szögletes profilú 49 gyűrű van elhelyezve. Mivel a 48 fedél a szövőgép rögzített 50 kereszttartóján van erősítve, a 46 csapágy a benne forgathatóan elhelyezett 47 forgástesttel együtt rögzített helyzetben van. A 47 forgástest kerülete mentén 51 fogazással van ellátva, amely az 52 fogaskerékkel kapcsolódik, utóbbit pedig az 53 tengely az 54 nyű irányában hajtja. Amennyiben a szövőgép a villámzárak előállításához több, egymás mellett elrendezett munkahellyel rendelkezik, e munkahelyek mindegyike a feltüntetett módon van kialakítva, miközben az átmenő 53 tengely a különböző munkahelyeken levő 47 forgástestek mindegyikének meghajtásáról gondoskodik. A 47 forgástest középső részében a 16 hurokképző tüske 31 befogott vége forgathatóan van elhelyezve. A rajzon feltüntetett kiviteli példa esetében erre a célra különleges 55 központi betétet alkalmazunk, amely a 47 forgástest forgása közben nem végez mozgást. A találmány legegyszerűbb kiviteli alakjánál ez az 55 központi betét hiányozhat, mivel ennek különleges feladata van, amelyre a későbbiekben még visszatérünk. A találmány előzőkben említett legegyszerűbb kiviteli alakjánál tehát a 32 tüsketartónak háromféle feladatot kell betöltenie. Elsőként a 16 hurokképző tüske 31 befogott végének tartására szolgál. Amikor a meghajtást elindítjuk, az 54 nyü irányában forgó 52 fogaskerék révén a 47 forgástest a 43 nyíl irányában forog, aminek hatására a 47 forgástestben kialakított 56 nyílás, amely a 15 kapcsolótag-képző láncfonal vezetésére szolgál, a forgástest középpontjában rögzített tüske körül elfordul. Ezáltal a 15 kapcsolótag-képző láncfonal a ! 6 hurokképző tüske körül van vezetve, úgyhogy az 57 szövési zónában a leendő kapcsolótag-sor képzéséhez egy hurok keletkezik. Ezt a hurkot a 17 vetülékbevivő-tű által a 18 szádba bevezetett 12 vetülék lefogja és a rajzon eltörten, felső része nélkül feltüntetett 30 borda az 57 szövési zónába veri, amikor a 30 borda az 58 kettős nyíl irányában ide-oda lengő mozgást végez. A fentiek szerinti, a 15 kapcsolótag-képző láncfonalnak a 16 hurokképző tüske körüli vezetését biztosító második feladatán kívül a 47 forgástest egy további feladatot, nevezetesen az e fonalból álló szád képzését is elvégzi. A 6. és 7. ábrán feltüntetett szélső helyzetben a 15 láncfonalat vezető 56 nyílás éppen elérte legfelső helyzetét, aminek révén a kapcsolótag-képző láncfonal 19’ felső szádága teljesen ki van alakítva. Egy fél fordulattal később a nyílás a szaggatott vonallal jelölt 56’ helyzetet foglalja el. A 47 forgástestnek ebben a helyzetében a 15 kapcsolótag-képző láncfonal a legalsó helyzetét foglalja el a 20’ alsó szádágban. Ily módon a 15 kapcsolótag-képző láncfonal felváltva a pontvonallal feltüntetett WE szövési sík felett ill. alatt helyezkedik el, úgyhogy a szövési síkban a 17 tűvel bevitt vetülékfonalnak ezt a 15 láncfonalat le kell fognia. A 6. és 7. ábrákon feltüntetett kiviteli példánál a 32 tüsketartónak még egy negyedik feladata is van, nevezetesen a 60 betétfonal vezetése, amely betétfonal a kész 14 kapcsolótag sornál a spirálmeneten belül elhelyezkedő betétet alkotja, amelyet a szövet vetülékfonala a szalagszövetbe leköt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
