174496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet villámzár szövéssel történő előállítására
7 174496 8 legesen helyezzük el. Ily módon a körtárcsa lényegében párhuzamos a nyüstemelés síkjával. A meghajtás érdekében a körtárcsa célszerűen kerületi fogazással van ellátva, amely egy hajtószerkezettel van kapcsolatban. A kapcsolótag sornak a szövetben való szorosabb lekötése céljából ajánlatos a kapcsolótag sort alkotó spirál belsejében betétszálat alkalmazni, amelyet a szövet vetülékfonalai rögzítenek. A találmány értelmében ezt oly módon oldjuk meg, hogy a hurokképző tüske mellett egy betétfonalat vezetünk, amely később a kapcsolótag sor betétjét fogja alkotni, és ezt a betétfonalat a hurokképző tüskével együtt a szövési zónában a kapcsolótag-képző láncfonal körülhurkolja. Ily módon a betétfonal a szövési zóna előtti hozzávezetési zónában a kapcsolótag-képző láncfonalhoz viszonyítva kompenzáló forgó mozgást végez abból a célból, hogy az ott bekövetkező, a szövési zónában történő hurkoíómozgással ellentétes értelmű körülvezetés ki legyen küszöbölve. Ezáltal elérjük azt, hogy a kapcsolótag-képző láncfonalnak a betétfonal körül a szövetképzés zónájában történő körülvezetés ellenére a betétfonalnak és a kapcsolótag-képző láncfonalnak a szövési zóna előtt távolabb történő hozzávezetésénél nem keletkezik nemkívánatos körülvezetés. A szövési zónába végül a betétfonalat a hurok alakúra alakított kapcsoló tag-képző láncfonallal együtt, mint a kapcsolótag-sor betétjét alkotó kísérő (betét) fonalat a vetülékfonal leköti. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló szerkezet egy kiviteli alakjára az jellemző, hogy a forgástest olyan nem körülforgó, a hurokképző tüskét tartó központi betéttel rendelkezik, amely a kész kapcsolótagsor betétjét alkotó betétfonalak vezetésére szolgáló átmenő nyílással van ellátva. A szövet előrehaladási irányát tekintve a forgástest előtt a kapcsolótag-képző láncfonal és a betétfonal közötti, már említett kompenzáló forgó mozgás létrehozására — körülforgó fonalvezető elemmel rendelkező szerkezetet alkalmazunk, amelynél a fonalvezető elem a forgástesttel szinkron forog. Az ilyen forgófonalvezető elem a betétfonal előtétcsévéjét átfogó, vele koaxiális lefejtőszerkezetből áll, amellyel a szövőgép hajtószerkezetétől mozgatott, a kapcsolótag-képző láncfonal vezetésére szolgáló üreggel ellátott csőtengely van szilárdan összekötve. Választható azonban fordított elrendezés is, amikor a lefejtőszerkezet a kapcsolótag-képző láncfonal csévéjével koaxiális, míg a csőtengely üregén a betétfonal van átvezetve, amelynek csévéje ettől hátrább helyezkedik el. Ahhoz, hogy a betétfonal a kapcsoló tag-képző láncfonallal együtt legyen megfogva és lekötve, olyan fonalvezető elemet alkalmazunk, amely egy szövési ütem alatt egy szádképzési mozgást végez, és ekkor a betétfonallal olyan kapcsolatba kerül, hogy a betétfonalat az egyik szádágból, például a felső szádágból a másik szádágba, például az alsó szádágba vezeti át. így a betétfonal a szövési hely és a központi betét közötti szakaszban a szövés ütemében szádképzési mozgást végző fonalvezető elemmel van működési kapcsolatban. Ehhez emelőrúdként kialakított fonalvezető elemet lehet alkalmazni, amely a szádképzési mozgás irányában ütemesen, fel- és lefelé van mozgatva. A betélfonallal való kapcsolat létesítéséhez az emelőrúd végén egy nyílást alkalmazunk, amelyen a betétfonal át van fűzve. Az emelőrudat azonban homlokfelületén horonnyal is elláthatjuk, amelybe az emelőrúd egy szádképzési mozgásakor a betétfonal behatol, és amely ily módon a betétfonalat a másik szádágba átvezeti. Mivel ez a fonalvezető elem csak a betétfonalat fogja, a mellette fekvő hurokképző tüskét pedig nem, így a vetülékfonal csak a betétfonalat fogja meg, a hurokképző tüskét viszont nem. A hurokképző tüske - mint a fentiekben már említettük —, a szövési síkhoz képest csak egyik oldalon helyezkedik el, miáltal a vetülékfonal nem keresztezheti a hurokképző tüskét a szövetképzés közben. Fonalvezető elem alkalmazása helyett arra is lehetőség van, hogy a szövési síkot, amelyet a vetülékfonal-bevezető elem beviteli útja határoz meg, a szövés ütemének megfelelően magasságban állíthatóan alakítsuk ki oly módon, hogy a szádképzésben részt nem vevő betétfonalak váltakozva a szövési sík felett vagy alatt haladjanak. Ennek érdekében a központi betétben levő vezetőnyílást a hurokképző tüskének a központi betétben elfoglalt helyéhez képest, megfelelő távolságban helyezzük el, hogy a vetülékfonal-bevivő elem a szádképzés zónájában a betétfonal és a hurokképző tüske között átjuthasson. A szövési síknak ilyen helyzetében a vetülékbevitel például a hurokképző tüske felett, de a betétfonal alatt történik. Ha pedig a szövési síkot a másik helyzetébe visszük át, akkor a vetülékfonal-bevivő elem beviteli útja mind a betétfonal felett, mind a hurokképző tüske felett halad. Ennek tehát az a következménye, hogy a betétfonalat a vetülék megfogja, a tüskét azonban nem. Végül , arra, hogy a tüskével ellentétben a betétfonalat fogjuk meg a vetülékfonallal, további lehetőséget jelent, hogy a központi betétben a betétfonal vezetésére szolgáló kilépő nyílás a központi betéthez képest excentrikus és, hogy a központi betét a szövés ütemében lengő mozgást végez. A központi betét ilyen lengőmozgása során a betétfonal átvezetésére szolgáló kilépőnyílás különböző magassági helyzetet foglal el, s így a betétfonalat az egyik szádágból a másik szádágba viszi át. A hurokképző tüske a központi betétben, a betéthez képest mindig kisebb excentricitással, célszerűen a betét közepén van elhelyezve, úgyhogy a központi betét lengőmozgása közben a tüske befogott végével együtt gyakorlatilag nyugalmi helyzetben van. A forgástest, amelynek segítségével — mint már említettük — a kapcsolótag-képző láncfonalat egyrészt a tüske körül vezetjük, másrészt biztosítjuk a szövési művelethez szükséges szádképzési mozgását, a legegyszerűbb esetben valamely forgásirányban folyamatosan van meghajtva. Ehhez nem szükséges szakaszos vagy ütemenkénti mozgatást alkalmazni, hanem megfelel a forgástest folyamatos körforgó mozgása is, amely lényegesen egyszerűbben előállítható. Ennek eredményeként a kapcsoló tag-képző láncfonal spirálrugó alakú lesz. Azonban készíthetünk más alakú, például térbeli Meander (kígyó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
