174490. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés hangfrekvenciás ellenütemű végerősítő fokoztaok torzításának csökkentésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 17449C Bejelentés napja: 1975. V. 13. (OI-191) Nemzetközi osztályozás: H 03 F 1/00 H 03 F 1/32 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. VI. 28. H 03 F 3/26 HIVATAL Megjelent: 1980. VI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: KECSKÉS Ferenc technikus, Ori°n Rádi° és Villamossági Vállalat, PÍRÉT Endre fizikus, Budapest Budapest SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Kapcsolási elrendezés hangfrekvenciás ellenütemű végerősítő fokozatok torzításának csökkentésére 1 Ellenütemű hangfrekvenciás teljesítményerősítők­ben, mint ismeretes, a torzítás csökkentése érdekében a transzformátoros csatolást mellőzik. A végerősítő fokozatok elemei többnyire kaszkódba, tehát egyen­áramú szempontból sorba vannak kötve. A fázisfordí­tást vagy egy fázisfordító fokozat végzi, és ez esetben a végerősítő elemek polaritása azonos, vagy a vég­erősítő elemek kiegészítő (komplementer, vagy kvázi­­komplementer) polaritásúak, és az végzi a fázis­fordítást az ellen ütemű fokozat részére. Az ismert kapcsolásokban alkalmazott végerősítő fokozatok elemeinek — amelyekbe tranzisztorok esetén beleértjük a végerősítő tranzisztorokat vezérlő emitterkövető tranzisztorokat is — közös jellemző­jük, hogy feszültségerősítésük ideális esetben egység­nyi. A végerősítő fokozat elemei teljes kivezérléséhez szükséges, hogy a vezérlőfeszültséget szolgáltató foko­­zat(-ok) nagyobb vezérlő feszültségamplitúdót tudja­nak szolgáltatni, mint amilyen a végerősítő elemek tápfeszültsége. Ezt a célt kétféleképpen érik el: vagy a vezérlő fokozat(-ok)-nak biztosítanak külön tápforrás alkalmazásával nagyobb tápfeszültséget, vagy feszültségutánhúzó ún. „csizmahúzó”, (boot­strap) kapcsolást használunk. Kiegészítő polaritású (komplementer) végerősítő elemek alkalmazása esetén a feszültségutánhúzó kap­csolás megvalósítása általánosan ismert gyakorlathoz tartozik. Ennek megvalósítását egyszerűvé teszi az, hogy a végerősítő fokozat elemei maguk végzik el a fázisfor­dítást, így vezérlésükhöz nincs szükség ellenütemű jelre. 2 A teljesítményerősítő kimenetén rendelkezésre áll az a nem ellen ütemű jel, mely az utánhúzó feszültsé­get szolgáltathatja. Azonos polaritású végerősítő elemek esetén a prob- 5 léma bonyolultabb, mert két ellenütemű vezérlő jel feszültségét kell növelni, azaz feszültségutánhúzást kell megvalósítani, nem ellenütemű kimenő jellel. Ezért a többlet vezérlő feszültséget, amint már emlí­tettük, egy nagyobb tápfeszültségforrással állítják elő 10 (mint pl. az IEEE Transactions of Audio 1973. No. 6. 545—551. oldalán közölt végerősítő kapcsolás eseté­ben is). Feszültségutánhúzó kapcsolást mutat be a MULLARD TECHNICAL COMMUNICATIONS No. 15 108. 1970. novemberi közleményének 177—178. ol­dalán ismertetett erősítőben. Itt két kondenzátor a végerősítő tranzisztorokat vezérlő emitterkövetőkre ható feszültségutánhúzó kapcsolást valósít meg. A feszültségerősítő fokoza- 20 tokra ez a kapcsolás nem alkalmazható, mert ez erősí­tésüket közel végtelenre növelné, és így az erősítő hasznavehetetlenné válna. Ezért e kapcsolásban is a feszültségerősítő fokozatot a végerősítő fokozatnál nagyobb tápfeszültségről táplálják. 25 A találmány tárgya egy azonos polaritású végerő­sítő elemekkel alkotott hangfrekvenciás végerősítő fokozatban alkalmazott feszültségutánhúzó (boot­strap) kapcsolás, mely lehetővé teszi a végerősítő elemek teljes kivezérlését külön, nagyobb feszültségű 30 tápfeszültség forrás alkalmazása nélkül. Módot ad 174490

Next

/
Oldalképek
Tartalom