174464. lajstromszámú szabadalom • Gáztalanító berendezés kazántápvíz termikus gáztalanítására
5 174464 6 gáztalanítani szándékolt vizet bevezető 4 csőcsonk. A 3 gyűjtőteret a gáztalanító felső részében elhelyezkedő 5 vízelosztóval a 24 felszálló cső köti össze. Az 5 vízelosztó alatt több tálcapár van elhelyezve. Mindegyik tálcapár egy 6 forraló tálcából és egy ez alatt levő 7 perforált tálcából áll. A 6 forraló tálcák lyukasztás nélküliek, így csak a peremeiken túljutott víz kerül lejjebb. Ezek a tálcák tulajdonképpen a víznek a gáztalanítóban való tartózkodási idejét növelik, hogy ezáltal is hatásosabb legyen a gáztalanítás. A tálcapárok számát az adott viszonyoknak megfelelően tervezési szempontok alapján lehet megválasztani. A tálcákon halad keresztül a 24 felszálló csővel koaxiális 8 köpenycső, amely alul nyitott és a legalsó tálca alatt van a vége, felső része pedig az 5 vízelosztóhoz van csatlakoztatva. Az 5 vízelosztót részben övezi a 23 harang, s ehhez kapcsolódik a 27 gázkivezető cső, amely a 16 szeleppel van ellátva. A 23 harang alatti tér, illetve a 27 gázkivezető cső a 8 köpenycső és 24 felszálló cső közötti térrel az 5 vízelosztón kiképzett 22 áttörések révén áll összeköttetésben. A 21 házban van elhelyezve a 20 betétcső, amely axiális irányban legalább a tálcákkal ellátott szakaszra terjed ki. A 21 ház fala és a 20 betétcső közötti tér alul és felül le van zárva. Ebbe a térbe torkollik a gőz bevezetésére szolgáló 15 csőcsonk. A 20 betétcső az egyes tálcák, illetve tálcapárok közötti magasságokban, több szinten, 10 nyílásokkal van ellátva, úgyszintén a 8 köpenycsövön is 9 nyílások vannak. A legalsó tálca alatt helyezkedik el a 19 vízterelő. Ennek célszerű kialakítása, hogy a felső rész szűkülő, míg az alsó része bővülő. Mind a szűkülés, mind a bővülés lefelé haladó irányban értelmezendő. A 19 vízterelő alsó széle fölött csatlakozik a 21 házhoz a gáztalanított víz kivezetésére szolgáló 11 csőcsonk. A 19 vízterelő környezetében van a 18 bukógát. A 18 bukógát magassága úgy van meghatározva, hogy a kazánszint felett legyen a felső éle olyan h értékkel, amely érték biztosítja all csőcsonkon elfolyó víznek a kazánba való bejutását minden beavatkozás nélkül. Ez a h értékű szintkülönbség szolgál tehát a csővezeték ellenállásának és a szerelvények okozta ellenállásnak legyőzésére. Mint már említettük a javasolt kivitel alkalmas arra, hogy a kazániszap és kazánlúg hőtartalmát is hasznosítsa. A 12 csőcsonk szolgál a kazániszap bevezetésére, míg a 13 csőcsonkon a kazánlúg vezethető a gáztalanító alsó részébe. A 26 víztér a 25 hőcserélő alsó részénél van lezárva és a víztér legalsó részéhez csatlakozik a gáztalanítóban felgyülemlő iszap elvezetését szolgáló 17 csőcsonk. A 14 csőcsonk arra szolgál, hogy azon keresztül vezessük el a kazánlúgot és a kazániszapot, természetesen az elkerülhetetlenül hozzá keveredett némi gáztalanított vízzel együtt. Ez a csőcsonk tehát akkor van használatban, amikor vagy a 12 csőcsonk, vagy a 13 csőcsonk is. A 17 csőcsonkot pedig akkor használjuk, amikor a gáztalanító alsó részéből az ott összegyűlt iszapot pl. öblítéssel eltávolítjuk. A találmány szerinti gáztalanító berendezés működése a következőképpen történik. Tételezzük fel, hogy a gáztalanító 26 víztere már telve van gáztalanított víz és a fűtőgőz lecsapódott részének keverékével. A gáztalanítani szándékolt vizet a 4 csőcsonkon keresztül vezetik be s ez a víz a 2 elosztó térbe jut, ahonnan a 25 hőcserélő belső terében áramlik felfelé, eközben a környezetében levő melegebb víztől felmelegszik a felfelé áramló víz. A 3 gyűjtőtérben összefolyt víz tovább áramlik a 24 felszálló csőben az 5 vízelosztóba. Ezen áramlása közben tovább melegszik a víz, mert mint később kitűnik, a 24 felszálló cső környezetében a fűtőgáz egy része és a tápvízből kilépett gázok áramlanak, s ez a keverék lényegében magasabb hőmérsékletű, mint a 24 felszálló csőben felfelé áramló gáztalanítani szándékolt víz. Az 5 vízelosztóból lefelé kifolyó víz az alatta levő tálcákra jut. A példakénti berendezésnél tálcapárok vannak alkalmazva, ennek megfelelően előbb a 6 forraló tálcára kerül a víz, majd ennek peremén túlfolyva az alatta levő 7 perforált tálcára kerül. Erről a tálcáról, annak furatain keresztül finom cseppekre osztva hull alá a víz a következő tálcapár felé. Egy-egy 7 perforált tálca és az alatta levő 6 forraló tálca között tehát finom eloszlású vízpermet halad lefelé. Ezt a lefelé haladó vízpermetet keresztezi a 10 nyílásokon keresztül befelé, lényegében sugárirányban haladó gőz. A 15 csőcsonkon keresztül ugyanis gőz áramlik a 21 ház fala és a 20 betétcső közötti térbe, ahonnan a több szinten kialakított 10 nyílásokon az említett irányban áramlik a gőz befelé, a berendezés belseje felé. A finom eloszlású és így nagy felületű víz a gőz fűtőhatására gyorsan felforr és a vízben oldott vagy elnyelt gázok azonnal kilépnek. A gőzáram ezeket a gázokat magával viszi a 8 köpenycső 9 nyílásain keresztül a 8 köpenycső és 24 felszálló cső közötti térbe. Ebben a térben kisebb nyomás uralkodik, mint a környezetében, ugyanis a 27 gázkivezető cső a 16 szelepen keresztül az atmoszférával van összeköttetésben. A gőz és gáz keveréke tehát a 8 köpenycső és 24 felszálló cső között áramlik felfelé, s az 5 vízelosztó 22 áttörésein túljutva a 27 gázkivezető csőbe, innen pedig a környezetbe kerül. Látható, hogy a tálcák, illetve tálcapárok közötti térben a víz mindig friss gőzzel találkozik, továbbá, hogy az egy-egy emeletközben kilépő gázok már nem találkoznak újból vízzel,, mert teljesen elkülönített térben áramlanak kifelé. így tehát nem fordulhat elő esetleges helyi lehűlés esetén sem, hogy a már egyszer kilépett gázokat újból elnyelje a víz. A tálcák kerülete mentén esetleg felfelé áramló és a ház felső részében összegyűlő gázok elvezetése a 23 harang segítségével történik. Ennek a harangnak a belső tere ugyanis összeköttetésben van a 27 gázkivezető csővel, ennél fogva a harang alá került gázok közvetlenül a 27 gázkivezető csőbe kerülhetnek. A 23 harang és az 5 vízelosztó között hézag van s emellett a harang falában még nyílások is lehetnek a gázok harang alá jutásának megkönnyítésére. A legalsó tálcát is elhagyó, már gáztalanított víz a 19 vízterelőbe kerül. Ennek kezdeti szűkülő szakaszában felgyorsul a víz, majd a diffúzorszerű szakaszban folytatja útját. A 19 vízterelő alsó pereménél erős iránytörésre kényszerül a víz, s ekkor a benne levő lebegő szennyezés mintegy kicsapódik belőle s ülepedés folytán a 26 víztér alján gyűlik össze. Az ülepített és gáztalanított víz a 18 bukógátat megkerülve vezethető el a 11 csőcsonkon, mint már említettük, közvetlenül a kazánba. A kazánlúg és kazániszap hőhasznosítása érdekében is szerephez jut a 25 hőcserélő. Ha pl. a 12 csőcsonkon a kazániszapot bevezetjük, akkor annak a 14 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
