174397. lajstromszámú szabadalom • Eljárás befogadóvízbe jutó, a befogadóvíz eutrofizációját okozó anyagokat tartalmazó víz tisztítására, valamint berendezés és eljárás foganatosítására
s 174397 6 Kapcsolt, vízelosztó 14 műtárgyak 30 csatornával, a 20 kiömlések és a harmadik vízelosztó 14 műtárgy pedig 32 csatornával van összekötve. A 28, 30 és 32 csatornák jelen esetben nyitott, oldalt és alul betonozott árkok. Természetesen nyitott csatornák helyett zárt csatornák, illetve csövek is alkalmazhatók. A vízelosztó 14 műtárgy részletei jól láthatók a 2—6. ábrán. Amint a 2. ábrán látható, a vízelosztó 14 műtárgy a 30, illetve 32 csatornára jelen esetben merőlegesen van elhelyezve. A csatlakozási helyen a víz szétterítése végett ék alakú 34 terelőelem van elrendezve, amely például betonból készülhet (2. és 5. ábra). A vízelosztó 14 műtárgynak az első példakénti kiviteli alak esetében (4. ábra) vízzáró, betonból készült jobb 40 oldala és 42 feneke, valamint 36 nyílásokkal ellátott előregyártott 38 betonelemekből kialakított bal 44 oldala van. A 44 oldal felső 48 szélét alacsonyabbra építettük, mint a 40 oldal felső 46 szélét, amely jelen esetben a talajszinten helyezkedik el. így abban az esetben, ha az 50 hivatkozási számmal jelölt vízszint a 48 szél szintjét meghaladja, a víz csak a 16 vízinövénytelep irányába folyhat. A vízelosztó 14 műtárgy természetesen úgy is kialakítható, hogy a 16 vízinövény telep felőli oldalán bukó-bukósor van kiképezve, amely az egyenletes vízterülést biztosítja. A 16 vízinövény telep részletei jól kitűnnek a 7, ábrából. A 16 vízinövény telep alatt a talaj vonalát 52 hivatkozási számmal jelöltük. A 16 vízinövénytelepet hosszirányban zónákra osztottuk, amelyekben más-más vízinövénycsoportok találhatók. így jelen esetben a vízelosztó 14 műtárggyal szomszédos 54 mocsárrétzónában az uralkodó növényfajták: éles sás (Carex gracilis), réti csenkesz (Festues pratensis), posvány sás (Carex acutiformis) stb., az 56 lápi zónában: lápi szittyó (Juncus subnodulosus), széleslevelű gyékény (Typha latifolia), pántlikafű (Fhalaris arandiaseae), vízi harmatkása (Glyceria maxima), sziki káka (Bolboschoemus maritimus) stb., az 58 nádas-zónában: nád (Phragmites communis), sima tócsagos (Ceratophyllum submerosum), békatutaj (Hydrocharis morsus ranae), békalencse fajok (Lemna), repce (Utricalaria vulgáris), kidokán (Stratiotes aloides), stb., továbbá moszatok, algák, planktonok, a 60 hínár-zónában pedig: hínáros békaszőlő (Potamogeton pectinatus), fésűs békaszőlő (Potamogeton perfoliates), süllőhínár (Myriophyllum spicatum) stb. A 16 vízinövény telepeken feltétlenül meg kell akadályozni csóvák és rövid-zárak kialakulását, amelyek a tisztítás hatékonyságát rontják. Az 58 nádas-zónában a víz mélységét mintegy 1,5 m-re választottuk. A vízinövényzet és a vízmélység megválasztása természetesen mindenkor a talajviszonyoktól, talajnedvességtől, a szennyezett víz minőségétől és az éghajlattól függ. A 16. vizinövénytelepnek a vízfolyás menti elrendezése és kialakítása a mindenkori területi, műszaki stb. adottságok függvénye, célszerűen azonban a mélyfekvésű mocsarak, nádasok területén alakítandó ki. A 16 vízinövénytelepet - a vízelosztó 14 műtárgyat és a vízösszegyűjtő 20 kiömlést leszámítva - természetes határ, vagy földgát határolhatja. A 28 csatornába 62 érzékelőt építettünk (1. ábra), amellyel a berendezésbe érkező 10 vízfolyás szennyezettsége mérhető. A 32 csatornába további 62 érzékelő van iktatva, amellyel pedig a 16 vízinövényteleppel már megtisztított víz szennyezettsége mérhető. A berendezés üzemeltetése egyszerű módon automatizálható, mégpedig a 26 zsÜipnek a 62 érzékelők szerinti vezérlésével. A 10 vízfolyás olajszennyeződéseinek eltávolítására jelen esetben a hordalékfogó 22 egység és a 24 víztározó közé önmagában ismert 64 olajfogó van építve. A találmány szerinti berendezés 1 —7. ábrák szerinti példakénti kiviteli alakjának alkalmazás- és működésmódja a következő: A 10 vízfolyást először a görgetett hordalék eltávolítása végett a hordalékfogó 22 egységen vezetjük át. A szennyezett víz innen a 28 csatornán át a 24 víztározóba jut. A 28 csatornába iktatott 64 olajfogóval eltávolítjuk a vízfolyás olajszennyeződéseit, a 62 érzékelővel pedig méijük a berendezésbe érkező víz szennyezettségj fokát. A 24 víztározóban a víz lebegtetett hordalékának jelentős része lerakódik. A 24 víztározóból a 30 csatornán át a 26 zsilippel szabályozott mennyiségű vizet az egyik párhuzamosan kapcsolt vízelosztó 14 műtárgyhoz vezetjük, amellyel azt egyenletesen szétterítjük. Ebből a víz a 38 betonelemek 26 nyílásain át a 16 vízinövénytelepre jut. Itt a vízben levő eutrofizációt okozó szennyeződéseket biológiai és abszorpciós úton megkötjük. Az év nagy részében a vízzel borított részeken ugyanis a talaj vízzel van telítve, ahol az anaerob viszonyok következtében a szervesanyagtartalom felhalmozódik. Ezáltal a vízinövénytelep adszorpciós- és szűrőhatása, valamint detergens, peszticidkötő hatása is jól érvényesül. A 16 vízinövény teleppel tehát a szennyezett vízből az eutrofizációt okozó szennyeződések a kívánt mértékben kivonhatok, így folyamatos és hatásos tisztítás végezhető. A 16 vízinövény telepről a vizet a 20 kiömlésnél összegyűjtjük és a 32 csatornán át a harmadik vízelosztó 14 műtárgyhoz vezetjük és újból szétterítjük- A 32 csatornába a 62 érzékelővel időszakonként ellenőrizzük a víz szennyezettségi fokát. A harmadik vízelosztó 14 műtárggyal szétterített víz ezután a tóparti 16 vízinövénytelepre jut, ahonnan részben tál aj szivárgás útján a gyökérzónán keresztül, részben pedig a felszínen, a vegetáción levő élőbevonat tápanyagmegkötő képességének kihasználásával kerül a 11 tóba. A harmadik 16 vízinövényteleppel tehát másodlagos tisztítást végzünk. A 8. ábrán a találmány szerinti berendezés lehető legegyszerűbb kivitele látható. Ennél 10 vízfolyás eutrofizációt okozó anyagokkal szennyezett vize a hordalékfogó 22 egységen és vízelosztó 14 műtárgyon át jut a közvetlenül a 11 tó partján kialakított 16 vízinövénytelepre, jelen esetben nádvege tárióra, majd onnan a megtisztított víz a 11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
