174389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1 -polihalogénalkil-3,4-dihidro-2( 1 H)-kinazolinonok és -tionok előállítására
3 174389 4 hidrogénkloridot alkalmaznak megfelelő katalizátorként. A metánszulfonsav esetében is, amelyet az ismert katalizátorok közül a legjobbnak mondanak, körülbelül 20%-os hozammal állíthatók elő az (I) általános képletű vegyületek és ezenkívül nagy mennyiségű melléktermék képződik, ha olyan (II) általános képletű vegyületeket használnak kiindulási anyagokként, amelyekben X oxigénatom. Abban az esetben pedig, ha olyan (II) általános képletű vegyületekből indulnak ki, ahol X kénatomot képvisel, akkor az (I) általános képletű vegyületek csak nehezen állíthatók elő az ismert módszerekkel. Az ilyen nehézségek kiküszöbölése érdekében eljárást dolgoztunk ki a kívánt 3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinon-származékok előállítására. Az új eljárás értelmében valamely cinkhalogenidet használunk katalizátorként és így a termékeket jelentősen nagyobb kitermeléssel és nagyobb tisztaságban állíthatjuk elő, mint az ismert eljárásokkal. Az eljárás kivitelezésénél a cinkhalogenidet előnyösen 1-5 mólegyenértéknyi mennyiségben alkalmazzuk a (II) általános képletű vegyületekre számítva. Valamely alkalmas cinkhalogenid a cinkklorid vagy a cinkbromid lehet. A találmány szerinti eljárást valamely közömbös oldószer jelenlétében vagy oldószer nélkül hajtjuk végre. A reakciót előnyösen valamely közömbös oldószerben, így toluolban, xilolban, klórbenzolban, o-klórtoluolban, tetraklóretánban és hasonló oldószerekben, visszafolyatási hőmérsékleten játszatjuk le, miközben a keletkező vizet azeotrópos elegyként valamely vizleválasztóban elkülönítjük. A következő példák a találmány szerinti eljárás bemutatására szolgálnak, csak tájékoztató jellegűek és a találmány oltalmi köre nem korlátozódik kizárólag a példákban bemutatott megoldásokra. 1. példa 3,23 g (0,013 mól) N-(2,2,2-trifluoretil)-N-(p-metoxifenil)-karbamid, 1,6 g (0,015 mól) benzaldehid, 5,3 g (0,039 mól) vízmentes cinkklorid és 65 ml xilol elegyét egyideig keveijük, utána visszafolyatás közben 15 óra hosszat forraljuk és a képződő vizet azeotrópos elegyként eltávolítjuk. Ezután 20 ml In sósavat adunk a reakcióelegyhez, majd az elegyet egyideig keveijük. A szerves réteget elválasztjuk az elegytől, vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot izopropilalkohollal kezeljük és így 2,71 g (62%) 1 -(2,2,2-trifl uoretil)-4-fenil-6-metoxi-3,4-dihidro-2( lH)-kinazolinont kapunk. Op. 168-169 °C. 2. példa Az 1. példában leírt módon állítjuk elő a következő, (I) általános képletnek megfelelő, vegyületeket is a megfelelő (II) és (III) általános képletű kiindulási anyagokból: l-(2,2-difluoretil)-4-fenil-6-metoxi-3,4- -dihidro-2( 1 H)-kinazolinon, Op.: 128-129 °C. l-(2-klór-2,2-difluoretil)-4-fenil-6-metoxi- 3,4-dihidro-2( 1 H)-kinazolinon, Op. 158-159 °C l-(2,2,2-trifluoretil)-4'fenil-6,7-metiléndioxi-3,4 -dihidro-2(l H)-kinazolinon, Op.: 199-200 °C. l-(2,2,3,3-tetrafluorpropil)-4-fenil-6- -metoxi-3,4-dihidro-2( 1 H)-kinazolinon, Op.: 138-139 °C. l-(2,2,3,3,3-pentafluorpropil)-4-fenil-6--metoxi-3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinon, Op.: 135-136 °C. l-(2,2,3,3,3-pentafluorpropil)-4-fenil-6- -metil-3,4- dihidro- 2( 1 H)-kinazolinon, Op.: 155-156 °C. K 2,2,2-trifluoretil)-4-( 2-tienil)-6-me toxi-3,4-dihidro-2( 1 H)-kinazolinon, Op.: 178-179 °C. 1 -( 2,2,2-trifluoretil)-4-fenil-6-me toxi-3,4- -dihidro-2( 1 H)-kinazolintion, Op.: 199-199,5 °C. Ezeket a vegyületeket 45—65%-os hozammal állítjuk elő a fenti eljárással. Amint a példák hozamadatai mutatják, a találmány lehetővé teszi az (I) általános képletű vegyületek gyakorlati szempontból elfogadható hozammal való előállítását. Különösen jelentősnek tartjuk ezt az eredményt az X szubsztituensként kénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek esetében, ez utóbbiakat ugyanis a korábban ismert eljárásokkal gyakorlatilag nem lehetett előállítani. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás (I) általános képletű 3,4-dihidro-2(lH)-kinazolinon- és -tion-származékok előállítására - e képletben Rí és R2 egymástól függetlenül hidrogénatom, rövidszénláncú alkil-csoport, rövidszénláncú alkiltio-csoport vagy rövidszénláncú alkoxi-csoport, vagy R! és R2 együtt metiléndioxi-csoportot alkot, R3 polihalogén-rövidszénláncú alkil-csoport, R* fenil-, halogénfenil-, rövidszénláncú alkoxifenil-, rövidszénláncú alkilfenil- vagy tienil-csoport, és X oxigén- vagy kénatom -valamely (II) általános képletű vegyület, ahol Rí, R2, R3 és X jelentése a fenti, és egy (III) általános képletű vegyület, ahol R4 jelentése a fent megadottakkal egyezik, reakciója útján, azzal jellemezve, hogy a reagenseket egy cinkhalogenid jelenlétében, adott esetben valamely közömbös oldószerben melegítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a cinkhalogenidet a (II) általános képletű vegyületre számítva 1—5 mólegyenértéknyi mennyiségben alkalmazzuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
