174386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etilén-kötést tartalmazó telítetlen monomerek polimerizációjára
7 174386 8 és/vagy az ibolyántúli fénnyel történő besugárzást mindenesetre úgy kell végezni, hogy az (A) és/vagy (B) vegyületből alkalmazott kombináció jellegét figyelembe vegyük, mindenesetre azonban a kezelést vagy a besugárzást 50-100 °C közötti emelt hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti eljárás értelmében a bevonószer mennyisége 1 m2 bevonandó felületre számítva (A) és/vagy (B) vegyületből 0,001 g feletti mennyiség, vagyis a polimerizációs reaktor belső falait, a keverő felületét ilyen mennyiségű bevonószerrel kell kezelni ahhoz, hogy a polimer lerakódás képződését kielégítő módon megakadályozzuk. A felületek bevonásán illetve kezelésén kívül a polimer lerakódás képződésének megakadályozása tovább javítható, ha kisebb mennyiségben az (A) és/vagy (B) vegyületnek (C) vegyülettel történő reakciótermékét vagy (A) és/vagy (B) vegyületnek ibolyántúli besugárzással kapott termékét hozzáadjuk a polimerizációs reaktorban levő reakcióelegyhez, ahol a reaktor belső falait előzőleg már bevonattal láttuk el. Az ilyen adalékból alkalmazott mennyiség a monomer vagy monomerek összsúlyára számítva néhány ppm-tól 100ppm-ig terjedhet fegyelembe véve azt a körülményt is, hogy nagyobb adalékmennyiség alkalmazása a polimer minőségét rontja. Ha a polimerizációs reakciókeverékhez bizonyos alkálikus vegyületeket adagolunk, akkor is az eljárás hatásosságát megnövelhetjük. Ebből a célból például polimerizációs vizes közegben 8 feletti pH-értékre állítjuk be. Lúgos anyagként ammonium, alkálifémek és alkáliföldfémek oxidjait, hidroxidjait, karbonátjait, foszfátjait, hidrogénkarbonátjait és szilikátjait alkalmazzuk. Az alkálikus anyagok mennyisége a monomer vagy monomerek súlyára számítva rendszerint 1 súly%-nál kevesebb, mivel a polimer minőségére gyakorolt esetleges káros hatást kerülni kell. Mint az előzőekben már rámutattunk a találmány szerinti eljárás adott esetben rövidszénláncú alkenil-, rövidszénláncú alkanoiloxi- vagy arilcsoporttal vagy halogénatom(ok)kal helyettesített etilén-monomerek) tetszés szerinti polimerizációja, így szuszpenziós polimerizáció, emulziós polimerizáció oldatban vagy tömbben végzett polimerizáció során alkalmazható és az eljárás eredményességét nem csökkentik a polimerizációs keverékhez szokásosan hozzáadott adalékanyagok. Ilyen adalékanyagok a szuszpendáló szerek, például részben elszappanosított polivinilalkohol és metilcellulóz, az anionos felületaktívszerek, például nátriumlaurilszulfát, nátrium-dodecil-benzolszulfát és nátriumdioktilszulfoszukcinát, a nemionos felületaktívszerek, például szorbitán-monolaurat, polioxialkilénnek alkiléterei, töltőanyagok, így kalciumkarbonát vagy titándioxid, hőstabilizálószerek, például hárombázisú ólomszulfát, dibutilóndilaurát és különböző típusú fémszappanok, kenőanyagok, rizsviazs és sztearinsav, lágyítószerek, például dioktilftalát, dibutilftalát vagy diallilftalát, láncátvivő szerek, például triklóietilén és merkaptánok, pH-szabályzószerek és polimerizációs iniciátorok, például diizopropil-peroxiddikarbonát, laurilperoxid és dimetilvaleriánsavnitril. A találmány szerint a reaktorban polimer lerakódása nélkül polimerizálható adott esetben rövidszénláncú alkenil-, rövidszénláncú alkanoüoxivagy arilcsoporttal vagy halogénatom(ok)kal helyettesített etüén-monomer(ek) közé tartoznak a következők: vinilhalogenidek, így vinUklorid, vinilészterek, így vinüacetát és vinüpropionát, akrilsav és metakrilsavak, valamint ezek észterei, maleinsav és fumársav, valamint ezek észterei, maleinsavanhidrid, diénmonomerek, így butadién, kloroprén és izoprén, telítetlen nitrüek, így akrünitril, aromás vinümonomerek, így sztirol, vinüidénhalogenidek és vinüéterek, valamint főként az előbb említett monomerekből képzett keverékek. Az eljárás különösen hatékony heterogén fázisban végzett szabadgyökös polimerizációnál, így szuszpenziós, emulziós és bizonyos tömbpolimerizáció során, amelyben a polimer csapadék alakjában válik ki a polimerizációs keverékből. Ennek megfelelően az eljárást sikerrel alkalmaztuk vinilhalogenid vagy vinüidénhalogenid homo- és ko-polimeijeinek vagy ezekből alkotott monomerkeverékek szuszpenziós vagy emulziós polimerizációja, polisztirol gyöngyök és latexek előállítása, polimetakrilátok és poliakrilnitril előállítása, szintetikus gumi, így SBR, NBR, CR, IR és IIR emulziós polimerizációja, valamint ABS műgyanták gyártása alkalmából. A gyártási műveletek során a polimer lerakódás a polimerizációs reaktor belső falain és egyéb felületein a módszer alkalmazásával jó hatásfokkal meggátolható. A következő példákban és összehasonlító példákban az eljárást részletesebben ismertetjük. A példákban szereplő táblázatokban a zárójelbe tett számadatok és az azt követő vegyületnevek a „Kezelés körülményei” c. fejrész oszlopban az egyes vegyületekből alkalmazott mennyiségeket jelölik. 1. példa Szerves elektron-donor vegyületként (A) Sudan Black B-t, szerves elektron-akceptor vegyületként (B) Nigrosine-t a két színezékre számítva 1 súly% összmennyiségben metanolban vagy etanolban oldunk az 1. táblázatban megadott arányok mellett. Az egyes oldatokhoz a táblázatban megadott (C) vegyületet hozzáadjuk, a vonatkozó mennyiségi adatokat a táblázatban feltüntetjük, miáltal folyékony bevonószerhez jutunk. Az előbbi folyadékkal 1000 literes űrtartalmú saválló acél polimerizációs reaktor belső falait és a reaktorba beszerelt lapátos keverő felületeit 0,10 g/m2 mennyiségben bevonjuk (szilárdanyagra számítva), majd 50°C-on szárítjuk, így az oldószert eltávolítjuk és a bevonatot vízzel mossuk. Az előbbi módon bevont polimerizációs reaktorba a következő anyagokat készítjük be: 0,45 kg terc-dodecilmerkaptán, 11,3 kg gyantaszappan, 1,5 kg nátriumfoszfát-dekahidrát, 0,075 kg vas(II)-szulfát-heptahidrát, 0,13 kg tetranátrium-etüén-diamintetraacetát, 0,20 kg nátrium-formai dehidszulfoxilát és 500 kg ionmentes víz. Ezután a reaktorból a levegőt nitrogéngázzal kiszorítjuk, 0,23 kg 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
