174383. lajstromszámú szabadalom • Villamos olvadóbiztosító betét
3 174383 4 gyártásánál a műanyag ház formálása után még bonyolult szerelési műveletek szükségesek. Az 1 563 604 számú NSZK-beli közrebocsátási iratból ismert a csatlakozóelemek síkjában két részre osztott, szigetelő anyagú házzal ellátott olvadóbiztosító betét. A házrészek mellső oldalukon a csatlakozóelemek áthatolására vájatokkal vannak ellátva. A segéd olvadószál közvetlenül a csatlakozóelemekhez van kapcsolva, és az részben a kapcsolótérben, részben pedig olyan szűk csatornában helyezkedik el, amelyeket a házrészek illeszkedő felületein kialakított vájatok alkotnak. Az ilyen biztosítóbetétek szerelése tetemes ráfordítást igényel annak következtében, hogy a segéd olvadószálat közvetlenül a csatlakozóelemekre kell ráerősíteni, továbbá letekercselve szűk csatornákba vezetni. A segéd olvadószál és a hozzátartozó jelzőelem szerelését tehát kézzel kell végezni. A 6 606 738 számú NSZK-beli használati minta leírásából ismert továbbá olyan megoldás, amelyben a segéd olvadószálat és a jelzőelemet különállóan szerelhető egységben helyezik el, és ez az egység a kereskedelmi forgalomban kapható biztosító betétekre is felszerelhető. Ennél a megoldásnál a segéd olvadószál és olvadóvezeték villamos kapcsolatát az egység homlokfelületén elhelyezett érintkezőlemezek biztosítják, amelyek egyúttal a biztosítóbetét és az egység közötti mechanikai kapcsolatot is létesítik. Ezek az érintkezőlemezek üzem közben feszültség alatt állnak, és mivel a külső felületen helyezkednek el, érintésveszélyt jelentenek. Ezenkívül az érintőlemezek keresztmetszetét az áramvezetéshez szükségesnél nagyobbra kell méretezni, mert az érintkezőlemezek biztosítják a mechanikai összekötést is. Továbbá a segéd olvadószál ennél a megoldásnál is szűk és nehezen hozzáférhető csatornákban helyezkedik el, aminek következtében a betétet csak kézzel lehet szerelni. Az ismertetett megoldások bonyolult, kézi szerelése az újabb olvadó biztosító betéteknél azért is hátrányos, mivel olvadóanyagként a korábban használt rozsdamentes acél helyett az acélnál kedvezőbb tulajdonságú, de annál jóval törékenyebb réz-ezüst ötvözeteket alkalmaznak. A találmány szerinti megoldás olyan villamos olvadó biztosító betétet nyújt, amely teljesen, de különösen a segéd olvadószálat illetően, gépi eszközökkel szerelhető. A segéd olvadószál és az olvadóvezeték közötti villamos összekötő elemek keresztmetszetét csak az áram vezetéséhez szükséges méretűre kell választani, és a betét érintésvédelmi szempontból is megfelelő, mivel a kiálló fogantyú szerelvény nem vezető anyagú. A találmány fenti előnyös tulajdonságait olyan olvadó biztosító betéttel éljük el, amely betét többrészes házzal, a házban kialakított kapcsolótérben elhelyezett olvadóvezetékkel és az olvadóvezetékkel tartóelemeken át párhuzamosan kapcsolt segéd olvadószállal rendelkezik, továbbá az olvadóvezeték a ház homlokoldalain beágyazott két vezető csatlakozóelemhez van erősítve, és a segéd olvadószál a betét állapotát mutató jelzőelemhez van csatlakoztatva. A találmányt az jellemzi, hogy a ház három házrészből van kialakítva, és a segéd olvadószálat kifeszítve tartó tartóelemek a fogantyúkkal ellátott első házrészhez vannak rögzítve, amely első házrész a kapcsolóteret alkotó és a csatlakozóelemeket közrefogó csésze alakú második és harmadik házrész közé alakzáróan van beillesztve. Alakzáró beillesztésen értjük azt is, amikor az első házrész összeszerelt állapotban a második és harmadik házrész közé például súrlódás következtében van beszorítva. A találmány szerinti olvadóbiztosító betét az alkatelemeknek a hosszanti tengelyre merőleges behelyezésevei gépi úton szerelhető, ezért az ismert megoldásoknál jóval gazdaságosabban állítható elő. A találmány szerinti olvadó biztosító betét célszerű kiviteli alakjánál a segéd olvadószál a második és a harmadik házrész érintkezési felületén kiképzett vájatok által alkotott, a kapcsolótérből elválasztott vagy azzal közlekedő térben van kifeszítve. Olyan megoldás is lehetséges, hogy a segéd olvadószál legalább az egyik házrészen kiképzett és a további házrészek által befedett horony által alkotott térben van kifeszítve. A találmány szerinti olvadó biztosító betét további kiviteli alakjánál az első házrész két részből áll, és a segéd olvadószál a két rész egymáshoz illeszkedő felületén kiképzett vájatok által alkotott térben van kifeszítve. A találmány szerinti megoldást a továbbiakban előnyös kiviteli példák alapján ábrák segítségével ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti olvadóbiztosító betét kiviteli alakjának elölnézete, ahol a 2 házrész le van véve és az 1 házrész részben metszve van, a 2. ábra az 1. ábra szerinti olvadóbiztosító betét oldalnézete, és a 3. ábra az l.ábra szerinti olvadó biztosító betét III-III síkban vett metszete. Az 1. ábrán szemléltetett olvadó biztosító betét három 1, 2 és 3 házrészből áll. Az 1 házrészben 4 jelzőelem valamint 6 és 7 tartóelemek vannak elhelyezve, amely tartóelemek 5 segéd olvadószálat tartanak kifeszítve. A 6 és 7 tartóelemek rugalmas fémanyagból készülnek, és az 1 házrészhez alakés/vagy súrlódászáróan vannak rögzítve. A tartóelemeket a pl. műanyag 1 házrészbe már a házrész elkészítésekor betétként is beágyazhatjuk (a rajzon nem ábrázolt módon). Az 1 házrész továbbá 8 fogantyúkat tartalmaz, amelyek a házrészbe külön alkatrészként is beilleszthetők (a rajzon nem ábrázolt módon). Előnyösebb azonban az 1 házrészt már rögtön a 8 fogantyúkkal elkészíteni. A 4 jelzőelem, az 5 segéd olvadószál és az 1 házrész önmagában szerelhető, a további 2 és 3 házrészekhez illeszthető szerkezeti egységet alkot. A 2 és a 3 házrészbe a homlokoldalakon vezető 9 illetve 10 csatlakozóelem van beágyazva, amely csatlakozóelemek szimmetriasíkjában illeszkedik egymáshoz a 2 és 3 házrész. A 9 és 10 csatlakozóelemek között 11 olvadóvezeték helyezkedik el, amelyet a 2 és 3 házrészek által képezett 12 kapcsoló tér vesz körül. All olvadó vezeték helyett a 12 kapcsoló térben több egymással párhuzamosan kapcsolt olvadó vezetéket is elhelyezhetünk (a rajzon nem ábrázolt módon). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
