174379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-helyettesített oxazolidinok előállítására
13 174379 14 végre — nem igényel költséges savmegkötőszereket. Az eljárás ugyan a szerves kémiai gyakorlatban általánosan felhasznált, viszonylag költséges savmegkötőszerekkel, például trietilaminnal is sikerrel végrehajtható, gazdaságossági szempontokból azonban előnyösebb, ha sósavmegkötő reagensekként olcsó és könnyen hozzáférhető vegyszereket, például híg vizes nátriumhidroxid-oldatot vagy valamely egyéb alkálifémhidroxid (így káliumhidroxid) vizes oldatát alkalmazzuk. A legtöbb ismert sósavmegkötőszer a reakció körülményei között oldódik vízben vagy legalábbis vízzel elegyíthető, megjegyezzük azonban, hogy a reakcióban vízzel nem elegyedő sósavmegkötőszereket, például dimetilanilint is felhasználhatunk. Miként már közöltük, a vizes lúgoldatot előnyösen a savklorid beadagolása előtt adjuk a rendszerhez. Ekkor a vizes lügoldat a hozamnövelésen túlmenően a sósavmegkötőszer szerepét is betölti. A reakciót előnyösen alacsony, például -5 °C és +5 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Adott esetben ennél magasabb (például 25 °C-ig terjedő) hőmérsékleteken is dolgozhatunk, ebben az esetben azonban kissé csökken a végtermék hozama. A kondenzációs reakcióban alkanolamin-vegyületként előnyösen rövidszénláncú (körülbelül 2-6 szénatomot tartalmazó) alkanolaminokat használunk fel, amelyekben a hidroxil-csoport és az amino-csoport szomszédos szénatomokhoz kapcsolódnak. (V) általános képletű karbonil-vegyületekként tetszés szerinti aldehideket vagy ketonokat felhasználhatunk, amelyekben R( és R2 jelentése megfelel a fent közölteknek. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 2,2-Dimetil-3-diklóracetil-oxazolidin előállítása 1. példa E példában összehasonlítás céljából a 2,2-dimetil-3-diklóracetü-oxazolidin előállításának ismert módszerét írjuk le. 5,1 g 2,2-dimetil-oxazolidin 50 ml benzollal készített oldatához 5,5 g trietilamint adunk, majd az oldatba jeges hűtés és keverés közben 7,4 g diklóracetilkloridot csepegtetünk. A reakcióelegyet vízbe öntjük. A benzolos oldatot elválasztjuk, vízmentes magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és az oldószert vákuumban lepároljuk. Viasz-szerű, szilárd maradékot kapunk, amely éteres átkristályosítás után 113-115 °C-on olvad. 2. példa 2 liter űrtartalmú reaktorba 122 ml (122 g) etanolamint, ISO ml acetont és 600 nd benzolt mérünk be. A reakcióelegyet forrásig melegítjük, a vizet kiűzzük, majd az elegy et lehűtjük, és 200 nd 37%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot és 175 ml vizet adunk hozzá. A reakcióelegyhez körülbelül 5 °C-on 100 ml diklóracetilkloridot adunk. Az elegyet 1 órán át állni hagyjuk, majd további 93 ml diklóracetilkloridot adunk hozzá. Ekkor az elegy pH-ja 13-nál kisebb érték lesz. 25 ml 20%-os vizes nátriumhidroxid-oldat beadagolásával az elegy pH-ját 13,8 értékre állítjuk. A terméket tömény vizes sósavoldattal semlegesítjük, majd a benzolt lepároljuk, a kapott terméket leszűrjük és szárítjuk. 282 g (66,7%) szilárd terméket kapunk, op.: 117,5-119,5 °C. 3. példa 2 liter űrtartalmú reaktorba 122 ml (122 g) etanolamint, 150 ml ( 116 g) acetont és 600 ml benzolt mérünk be, és körülbelül 33-34 °C-on végrehajtjuk a kondenzációt. A reakcióelegyet 1 órán át keverjük, majd 200 ml 33%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá. Az elegyet jeges-acetonos fürdőn körülbelül 5 °C-ra hűtjük és további 3 órán át keverjük. Az elegybe 1 óra alatt 110 ml (168,5 g) diklóracetilkloridot adagolunk. Ezután az elegyhez 25 ml 33%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk, majd a rendszerbe cJassú ütemben újabb 110 ml diklóracetilkloridot adagolunk. A reakcióelegyet tömény vizes sósavoldattal semlegesítjük. A kivált nátriumklorid feloldása céljából az elegyet 190 ml vízzel hígítjuk, majd a benzolt lepároljuk, és a kivált terméket leszűrjük. 347 g (82%) szilárd anyagot kapunk, op.: 117,5- -119 "C. 2,2,5-Trimetil-3-diklóracetil oxazolidin előállítása 4. példa E példában összehasonlítás céljából a 2,2,5-trimetil-3-diklóracetil-oxazolidiC előállításának ismer' módszerét írjuk le'. * 25 ml benzol és 4,5 g trietilamin elegyéhez 18 ml benzolban oldott 4,6 g 2,2,5-trimetil-oxazolidint adunk, majd a reakcióelegybe keverés és jeges hűtés közben 5,9 g diklóracetilkloridot csepegtetünk. A reakció lezajlása után az elegyet vízbe öntjük. A benzolos fázist elválasztjuk, vízmentes magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és a benzolt vákuumban lepároljuk. 7,7 g olajos terméket kapunk, n^° = 1,4950. 5. példa 150 ml (116 g) aceton és 600 ml benzol elegyéhez 150 g (162 ml), 0,961 -es sűrűségű izopropanolamint adunk. A rendszerből kiűzzük a vizet, az elegyet lehűtjük, és a reakcióelegyhez 200 ml 20%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot és 175 ml vizet adunk. Ezután az elegybe 202 ml (310 g) 96%-os diklóracetilkloridot adagolunk, miközben az elegyet 5 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet tömény 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
