174359. lajstromszámú szabadalom • Berendezés anyagösszetétel- elsősorban nedvességtartalom - meghatározására nagyfrequenziás módszerrel
MAGYAR SZABADALMI 174359 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Ib I SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1977. n. 15. (MU-580) Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. V. 28. Megjelent: 1980. VII. 31. G 01 N 27/22 Feltalálók: Szabadalmas: Fábián István oki. fizikus, Budapest, Műszeripari Kutató Intézet, Bán András oki. villamosmérnök, Budapest, Budapest Breitner Róbert oki. villamosmérnök, Diósd Berendezés anyagösszetétel - elsősorban nedvességtartalom meghatározására nagyfrekvenciás módszerrel 1 A találmány tárgya berendezés anyagösszetétel - elsősorban nedvességtartalom — meghatározására nagyfrekvenciás módszerrel. Anyagok nedvességtartalmának mérésére számos eljárás és berendezés ismeretes. Ezek közül a súly állandóig történő szárítás, mint alapmérés a legismertebb. Ezen módszer alapján meghatározott nedvességtartalom értékekhez hitelesítik a többi módszer alapján mért értékeket. Gyakori eljárás, hogy a mérendő anyagot kondenzátor erőterébe helyezik és az erőtérben levő anyag dielektromos jellemzőinek nedvességtartalom függőségét nagyfrekvenciás mérőrendszerrel határozzák meg. Ezen az elven működő berendezéseknek ipari körülmények közötti mérésnél több, az alkalmazhatóságot kodátozó hátránya van. Az eddig ismeretes nagyfrekvenciás mérőrendszerek ipari elterjedésének egyik akadálya, hogy a mérendő anyag dielektromos jellemzőjének hőfokfuggési kompenzációja hibás. Az ismert megvalósítások során ugyanis a nagyfrekvenciás elektródarendszer és a hőkompenzálást adó hőmérsékletérzékelő mechanikailag különálló egységet képez. A korrekciót adó hőmérsékletérzékelő itt nem a nagyfrekvenciás tér erővonalai által átjárt anyag hőmérsékletét méri. Különösen hibásak azok a rendszerek, ahol a hőmérsékletérzékelő a mérendő anyagot befogadó tartály falának közelében helyezkedik el- A folyamatos nedvességmérés során a tartály falára feltapadó és nem mozgó anyagba merülő hőmérséklet nem a mé-174359 2 résre kerülő anyag tényleges hőmérséklet korrekcióját adja, hanem a tartály közvetlen környezeti hőmérsékletétől függő értéket. Ezáltal a hőérzékelő nem a nagyfrekvenciás elektróda által mért anyag dielektromos tulajdonságainak hőfokfüggését korrigálja. Ez az ipari gyakorlatban 10-20 C°-os hőmérséklet különbségét is elérheti, mely a korrekciót lényegesen meghamisítja. Az eddig ismert nagyfrekvenciás rendszerek további hátránya, hogy az érzékelő elektródarendszer és az ennek jelét közvetlenül feldolgozó nagyfrekvenciás áramkör különböző terekben helyezkednek el, és így nem alkotnak mechanikailag merev, jól definiált egységet. A nagyfrekvenciás jelfeldolgozó áramköröket az érzékelővel összekötő vezetékrendszer a nehéz ipari körülményeknél fellépő mechanikai és hőhatásokra nagyfrekvenciás tulajdonságait megváltoztatja, s az összekötő vezetékrendszer az érzékelő által szolgáltatott hasznos jelet lecsökkenti, ami a jelfeldolgozó áramkörök nagyobb érzékenységét igényli. Áramkörök megnövelt érzékenysége és az ezzel együttjáró nagyobb instabilitás megnehezíti az ipar körülmények között működő berendezésektől megkövetelt mérési pontosság elérését. Az eddig ismert mérőrendszerekben további hibaforrásként jelentkezik az azonos nedvességtartalom ellenére a mérendő anyag kitöltési tényezőjének - az egységnyi térfogatra jutó anyag súlyának - változása Az ipari méréseknél gyakori feladat, hogy egy szállító 5 10 15 20 25 30
