174333. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zöldségfélék szántóföldi termesztésére
3 174333 4 hatást - a tenyészidő számottevő lerövidítését - nem tudja kifejteni, amelyre a fólia voltaképpen hivatott lenne. A tenyészidő lerövidítése a zöldségfélék közül, különösen a paprika és a paradicsom esetében rendkívül jelentős. Ennek az az oka, hogy az első fagy j beállta után - tehát gyakorlatilag október elejétől ' kezdve - e növényeket már nem lehet károsodás nélkül a szabadban hagyni. A fóliának a növény kikeltétől, illetve palántázásától kezdve a termés betakarításáig való folyamatos io használata, illetve a növények fölötti tartása csak akkor oldható meg, ha a fólia megfelelő szilárdságú és stabüitású vázszerkezetre van ráerősítve. Az ily módon készített ágyások kialakítása és fönntartása azonban rendkívül költséges. Maga a vázszerkezet megépí- 15 tése is gondos munkát kíván, amellett pedig különösen az erős légmozgásra való érzékenysége miatt a termesztő helyek állandó felügyeletet is igényelnek. A fenntartás költségességét növeli az, hogy a vázak alatti fóliasátrak, illetve fóliaházak szellőztetése külön 20 járulékos beruházásokat kíván. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a fóliák alatti területen a növények gépesített művelése körülményesen, speciális kisméretű célgépekkel és bonyolult technológiai folyamatok árán hajtható csak végre. 23 Költségkímélési okokból a növények egy részénél, pl. bizonyos zöldségnövényeknél gyakran folyamodnak ahhoz a módszerhez, hogy a védett körülmények között végrehajtott hajtatást követően a növényegyedeket korán kiültetik a szabadba és ekkor fóliataka- 30 rást már nem alkalmaznak. E módszer igen nagy hátránya, hogy sikeressége csupán a szerencsén múlik, illetve azon, hogy nem következik-e be olyan meteorológiai esemény, amely a termést meghiúsítja. A találmány célja olyan eljárás kifejlesztése, amely 33 egyfelől lehetővé teszi, hogy a növény a maga élettanilag érzékeny korában mindenképpen fólia alatti védelemben részesüljön, másrészt elkerülhetővé válnának az ún. „lapostakarás” agronómiái, illetve növényélettani hátrányai, ugyanakkor pedig ne legyen szűk- 40 ség olyan vázszerkezetek alkalmazására, amelyek fölépítése költséges és fönntartása körülményes. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a légtérrel rendelkező, tehát ún. „magas építésű” fólia alatti termesztés és a korai szabadföldi termesztés 43 előnyeit egyaránt kihasználó olyan kombinatív módszerre van lehetőség, amelynél a fóliát a célgép segítségével megfelelően kialakított ágyásra fektetjük. A sajátságos alakú ágyás fölé úgy fektethetjük a fóliát, hogy a helyrevetett vagy palántázott növények fölött 30 10-IS cm légtér maradjon szabadon, a fólia pedig lehetőleg perforációval legyen ellátva, amelyen keresztül a növény levegőt és nedvességet kaphat. A kitűzött célnak-megfelelően a találmány szerinti eljárás zöldségfélék szántóföldi termesztésére, pl. ko- 33 rai zoldségféleségek nagyüzemi előállítására, helyrevetett vagy palántázott kertészeti növénykultúrák, konzervgyártási célokra történő tömegtermesztésére stb.- ahol a termesztésre szánt területet célszerűen már előző ősszel alaptrágyázással és mélyszántással élőké- 40 szítjük, tavasszal a vetést vagy palántázást megelőzően a talajt műtrágyázzuk, szántjuk, majd porhanyítjuk, és adott esetben fertőtlenítjük, a növényegyedeket vetés vagy palántázás útján juttatjuk a talajba, és a kikelést, illetve megeredést kővetőm a hőmérsékletre, 45 2 hőingadozásra, nedvesség és légmozgás hatására érzékeny fiatal állapotában védőfólia alatt tartjuk, a védőfólia eltávolítása után fejtrágyázást, esetleg vegyszeres gyomirtást és/vagy növényvédő szerrel való kezelést hajtunk végre, az időjárási fok elérésekor pedig a termést betakarítjuk -, azon alapul, hogy a fólia védelmében történő takarásos termesztést a szabadföldi termesztéssel kombináljuk, melynek során a vetést vagy palántázást közvetlenül követően gépesített módon, célszerűen erőgép által vontatott munkagép segítségével ennek haladási irányába eső hosszanti ágyásokat készítünk, az ágyásokat a munkagép haladási irányába eső, a talajfelszínből kiemelkedő földgerendákkal határoljuk, a talajfelszínből kiemelkedő foldgerendák tetejére ugyanazon munkagéppel és az ágyáskészítéssel azonos munkamenetben fényáteresztő és előnyösen perforált felületű védőfóliát fektetünk, a védőfólia hosszanti széleit a földgerenda mentén rögzítjük, és ezáltal a növényegyedeket már tartalmazó talajfelszín fölött a növényegyedek számára temperált hőmérsékleti és nedvességviszonyokat teremtő elhatárolt légteret alakítunk ki. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a védőfólia rögzítését ágyáskészítő munkagéppel és az ágyáskészítéssel azonos munkamenetben az ágyást határoló földgerenda mellé forgatott barázdaszelettel hajtjuk végre. A védőfóliát a növényegyedek megerősödése és/vagy időjárásállóvá válása után távolítjuk el. A védőfólia lefektetése és eltávolítása közötti időszakban a növényállományt mechnaikus műveléstől és vegyszeres kezeléstől mentesen tartjuk, adott esetben legföljebb járulékos nedvességellátásáról gondoskodunk. Védőfóliaként célszerűen 0,03 és 0,05 mm közötti vastagsági méretű áttetsző műanyagból, pl. polietilénből készült fóliát használunk. A vegyszeres gyomirtást a vetést vagy palántázást megelőzően a talajra kiszórt hatóanyagot mechanikai módszerekkel a talajba bedolgozzuk. A vegyszeres gyomirtást vagy preemergensen, tehát a vetést vagy palántázást követően, de még a novényegyedek kikelése előtt, vagy postemergensen, tehát a vetés után a kultúrnövény megerősödött állapotában hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás a korábbi — fólia alatti — termesztési eljárásokhoz viszonyítva jelentős előnyökkel rendelkezik. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az a tény, hogy a fiatal növényegyedek számára elegendő légtér áll rendelkezésre a sajátságos módon kialakított, gyakorlatilag foldgerendákból álló ágyások és a föléjük kifeszített védőfólia révén. Kedvező, hogy a módszer alkalmazása esetén, mivel vegyszeres gyomirtás is történhet, ezért a vetéstől, illetve ültetéstől kezdve a fóliaborítás eltávolításáig nincs szükség a talaj megművelésére. Az eddigi tapasztalatok szerint az időjárástól függően általában két héttel hozható előbbre az érés kezdete, és ez különösen a folyamatosan érő zöldségfajtáknál — pl. paprikánál és paradicsomnál — jelentős terméstöbbletet eredményez. A tenyészidő lerövidítésén kívül kedvező az is, hogy a találmány szerinti módon készített és fóliával takart szántóföldi ágyások tökéletesen megvédik a növényt a széljárástól, a homokszemek okozta károsodástól, amellett pedig előnyösen védik meg a talaj vízkészletét a túlságosan gybrs elpá
