174298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vibrálásos tömörítésre
3 174298 4 Hiányossága a német közzétételi iratban szereplő eljárásnak, hogy a módszerrel csupán kicsi — legföljebb 1 x 1 m befoglaló méretű — elemeket lehet gyártani. Nem alkalmas az eljárás az ún. konvejor rendszerű gyártó sorba való beiktatásra, és egyáltalán a házgyári technológiáknál szokásos sablontálcás gyártásra. A vibrátorok ugyanis „merevek”, és nem lehet velük nagyméretű tálcákat rezgésbe hozni. Kedvezőtlen az is, hogy a terméket a megszilárdulásig benne kell hagyni a zsaluzatban, és emiatt a módszer kis termelékenységű. Elemgyártó sablon található a 3 729 284 lajstromszámú USA szabadalmi leírásban. A tömörítés merev alátámasztású tartószerkezetre helyezett vibrátorlemezzel történik. A vibrátorlemez közepén a rezgéstkeltő vibrátor helyzetváltoztatására alkalmas sín van elhelyezve. A sínen kézi mozgatással lehet a vibrátort különböző helyzetbe hozni. Az USA leírásban szereplő megoldás hátránya, hogy a bedolgozás csupán egyetlen — változtatható, helyzetű — vibrátorral történik, és ezt a sablont is csupán sztend rendszerben legfeljebb 3x3 méteres nagyságú — elemek előállítására lehet használni. A sablontáblás, konvejor rendszerű gyártásra azért alkalmatlan, mert a vibrátorlemezt a leírás szerint csak a földhöz erősített állványzatra lehet mereven felszerelni. Ez a gyártósablon is csupán csekély teljesítőképességű gyártást tesz lehetővé. Kedve.zőtlen az is, hogy a gyártáshoz sok manuális munkára van szükség, és nincs lehetőség többrétegű, főleg szendvics jellegű elemek előállítására. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amelynek segítségével az eddigi vibrálási technológiából származó hiányosságok kiküszöbölhetők, és a vibrációs kép akár többszöri megváltoztatása segítségével gyakorlatilag tetszőleges kiterjedésű beton- vagy vasbetonelem esetében egyenletes bedolgozást és ennek megfelelően egyenletes testsűrűséget lehet az egész elemen belül elérni. A találmány feladata olyan tömörítési eljárás kifejlesztése, amely alkalmas a konvejor rendszerű, sablontáblás és így a házgyári technológiába beilleszthető gyártásra, és tetszőleges méretekkel rendelkező, adott esetben több rétegből álló építőelemek előállítására is. A feladathoz tartozik, hogy az alkalmazott vibrátorok számával és járatási módjával alkalmazkodni lehessen a termék méreteihez, rétegeinek számához és a beton minőségéhez, továbbá az egyes vibrátorokhoz és a vibrátorok együtteséhez az elérendő célnak megfelelő járatási programot lehessen hozzárendelni. A találmányi gondolat alapját az a felismerés szolgáltatta, hogy a vibrálandó termék sablonjának, illetve sablontálcájának méretéhez és tömegéhez, valamint a vibrálandó elem saját merevségéhez és rugalmasságához igazodóan membrán-jellegű rezgéskép alakul ki, amely - a vibrátorok kötött elhelyezése miatt — változatlanul fennmarad. Különösen jól megfigyelhető ez szimmetrikus rezgéseket létrehozó gerjesztések esetén, és abban nyilvánul meg, hogy — a kialakuló vibrációs képnek megfelelően — a termék meghatározott részei kisebb, míg más részei nagyobb végső testsűrűséget fognak mutatni. A felismeréshez tartozik, hogy az említett állapotot azáltal lehet elkerülni, ha a gerjesztést „aszimmetrikussá” tesszük, és a vibrálást több, rövidebb ideig tartó szakaszban oly módon hajtjuk végre, hogy lehetőleg a termék minden egyes pontja azonos vibrációs energiát kapjon. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás vibrálásos tömörítése, főleg szilikátipari anyagokból készülő termékek, pl. betonelemek sablonban, zsaluzatban, illetve csoportzsaluzatban való előállításához, — melynél az anyag bedolgozása a gyártandó termék sablonjával vagy zsaluzatával érintkezésbe hozott, legalább két darab és a termékhez képest aszimmetrikusan is elhelyezkedő rezgéskeltő berendezéssel történik — azon alapul, hogy a rezgések előállítására előnyösen legalább három vibrátort alkalmazunk, a vibrátorokat egymástól függetlenítetten járatjuk, a tömörítést több egymást követő szakaszban hajtjuk végre, az egyes szakaszokban pedig meghatározott program szerint a vibrátorok mindig más-más csoportját működtetjük. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a szakaszokban végrehajtott vibrálás során a különböző vibrálási pontokban egymással megközelítőleg azonos végösszegű energiamennyiséget közlünk. A vibrátorokat a termék sablonjának vagy zsaluzatának alátámasztásaihoz telepítjük oly módon, hogy valamennyi alátámasztási helyet vibrátorral látjuk el. Lehetséges azonban hatékony tömörítés oly módon is, hogy ha vibrátorokat csupán az alátámasztási helyek egy részénél helyezünk el. A találmány szerinti eljárás bármely foganatosítási módjánál célszerű lehet, hogy a programozott vibrálási szakaszokban a sablonhoz vagy zsaluzathoz viszonyítva egyidejűleg mindig aszimmetrikus pozícióban levő vibrátorokat működtetünk. A találmány szerinti eljárás legfőbb előnye, hogy segítségével minimális vibrálási idő alatt maximális betontömörséget lehet elérni. Ez az előny különösen szembeszökő a házgyári elemek gyártás^ során, ahol fontos, hogy a futószalagszerű gyártás folyamatát a bedolgozásra fordított idő ne nyújtsa meg. Ugyanitt jelentkezik az a kedvező hatás is, hogy a sablonelemek közül e módszer alkalmazásakor a betonnak nincs ideje kifolyni, ugyanakkor az elemek felülete esztétikailag kedvező, egyenletes és tisztogatási művelet nélkül is előnyös megjelenésű lesz. Ez annyit jelent, hogy a termelés mennyiségileg fokozható és minőségileg javítható. A fölsorolt előnyök annak köszönhetők, hogy a vibrátorok aszimmetrikus elhelyezése és az azokkal végrehajtott aszimmetrikus gerjesztés következtében olyan bonyolult vibrálási kép alakul ki, amely a bedolgozandó beton minden pontjában elegendő vibrálási energia létrejöttét tudja biztosítani. A találmányt kiviteli példa kapcsán ismertetjük közelebbről. Kísérletképpen meglevő sablontálcák segítségével készülő betonelemek bedolgozását valósítottuk meg. A vibrálást három szakaszban hajtottuk végre oly módon, hogy a sablontálca alá szerelt tíz darab 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 «0 65 2
