174268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oltható anyagoknak szétroncsolt sejtszövetekből való extrahálására
3 1/4ZÖÖ 4 100 rész cefrét bevezetünk az 1 présbe, ahol részleges sajtolással törköllyé alakítjuk. A törkölyt átvezetjük a II—IV préseken. A II és III présekben szintén csak részlegesen, míg az utolsó présben teljesen kisajtoljuk. Természetesen mihelyt egy adag törköly elhagyja az I vagy a további préseket, a megfelelő présbe friss cefrét, illetve törkölyt adagolunk. Folyamatos munkamenetnél tehát minden egyes sajtolás előtt az I présben 100 rész cefre, a II—IV présekben pedig egyre inkább kipréselt törköly található. Az utolsó sajtolási szakasz előtt, a IV présben az ott levő 25 rész törkölyhöz (a mennyiség magyarázatát a későbbiekben adjuk meg) 20 rész vizet adagolunk, miközben az utolsó sajtolás után 7 rész törkölyt és 38 rész nedvet kapunk. Ezt a nedvet azután a III présben levő 30 rész törkölyhöz keverjük. Ennek a keveréknek a részleges kisajtolásakor kapjuk az említett 25 rész törkölyt, amelyet a következő sajtoláshoz a IV présbe viszünk át. Az ugyanekkor képződő 43 rész nedvet a II présbe vezetjük vissza. Itt van az I présből érkező 40 rész törköly, amelyet az eredetileg az I présbe vezetett és 60%-ban kipréselt 100 rész cefréből kaptunk. A 40 rész törköly és 43 rész visszavezetett nedv keverékét a II présben részben kipréseljük és 53 rész II nedvet vezetünk el. A visszamaradó 30 rész törkölyt a III présbe vezetjük át. Az I présből elvezetett 60 rész nedv (I nedv) és a II présből elvezetett 53 rész nedv (II nedv) együttesen 113% hozamot ad, ami egészen csekély mennyiségű oldószer, mégpedig 100 rész cefrére számítva 20 rész víz segítségével érhető el. Fentiekből kitűnik, hogy a cefrét (illetve általában a mindenkor feldolgozandó sejtszövetet az első présbe, míg a vizet (illetve általában a mindenkori oldószert) az utolsó présbe adagoljuk, vagyis a törköly és oldat ellenáramban halad át a préseken. Eközben a mindenkori áramlásirányt nézve az oldódó anyagok koncentrációja a törkölyben csökken, az oldatban növekszik, természetesen oly módon, hogy az oldat a betöltött anyaggal szemben — amelyhez vezetjük — még minden esetben oldóképes. így nemcsak oldószert takaríthatunk meg, illetve kerülhetjük el az oldószer későbbi visszanyerését, hanem — mondhatnánk paradox módon - nagyobb hozamot érhetünk el a legrövidebb idő alatt. Ez első pillantásra azért tűnik paradoxnak, mert a találmány szerinti eljárás összességében, de részleteiben is eltér attól, ami a hozam növelése szempontjából kézenfekvőnek tűnne. Nem kézenfekvő sem az, hogy a cefrét csak részben sajtoljuk ki, sem az, hogy az egyes sajtolási szakaszok között — egy kivételével — a törkölyt nem tiszta oldószerben, hanem egy oldatban szuszpendáljuk, amelynek koncentrációja mindenképpen nagyobb az oldószerénél. Hasonlóképpen értelmetlen lenne a feldolgozási idő szempontjából a befejezetlen sajtolások sokszorozása is. Hogy gazdaságilag elfogadható idő alatt éppen e célszerűtlennek látszó intézkedés folytán, és nem annak ellenére jutunk nagyobb hozamhoz, azt a 2. ábra magyarázza. A 2. ábra szerinti diagramban fekete E vonallal (extrakciós görbe) jelölt görbe mutatja a nedv lefolyási mennyiséget a T idő függvényében egyetlen sajtolás esetén. A kezdetben meredeken emelkedő extrakciós görbe egyre inkább ellaposodik, végül aszimptotikusan a 80%-os érték irányában húzódik. Ha azonban - amint ez a 2. ábrán látható — az első sajtolást Ti időpontban megszakítjuk és az oldattal szuszpendált törkölyt második sajtolásnak vetjük alá, akkor az E extrakciós görbéhez az E, szakasz végén Ti időpontban egy új és ismét meredeken emelkedő E2 extrakciógörbe kapcsolódik. Ugyanez ismétlődik a T2 időpontban, amint ezt az E3 extrakciógörbe mutatja. így a Tx időszakban (ez a gazdaságos ossz préselési időtartam) 90%-os hozamot érhetünk el az azonos idő alatt egy sajtolással elérhető 80% alatti hozammal szemben — amint ezt a Z extrakciós görbe mutatja. A leírt folyamatnál tehát az extrakciógörbe lépcsőzetes, minden egyes sajtolásnál ugrásszerűen emelkedő vonalú. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a törköly szuszpendálásához az utolsó présfolyamatot kivéve mindig a kipréselt lét, vagyis a tulajdonképpeni haszonfolyadékot használjuk fel. Ez viszonylag nagy mennyiségben alkalmazható, mert nem képez ballasztot, mint az oldószer. A koncentrációcsere felgyorsul, s préseffektus gyorsabb oldást tesz lehetővé, mivel a sejtek a folyadékot nyomás alatt gyorsabban adják le. A hozamot a hőmérséklet változtatásával is fokozhatjuk. Nevezetesen az utolsó lépcsőben pl. 100 °C hőmérsékletű vizet használunk, amikor is az utolsó előtti lépcső hőmérséklete mintegy 60 C, a második lépcső hőmérséklete pedig mintegy 40 °C. Szükség esetén közel azonos hőmérsékletet biztosíthatunk, ha az egyes sajtolások között újból felmelegítjük az extraháló oldatot. Ezt automatikus vezérléssel is megoldhatjuk, ha több prés összeköttetésben van egymással az 1. ábra szerinti módon. A találmány szerinti eljárást természetesen egyetlen prés segítségével is megvalósíthatjuk. Ekkor az egyes sajtolási szakaszokban kapott levek számára több felfogótartályra van szükség, amelyek tartalmát ezután újból visszavezetjük a présbe. Indításkor általában néhányszor egymásután elvégezzük a sajtolást csekély oldóanyag hozzávezetéssel, míg kialakul a normál üzemhez szükséges koncentrációjú oldat, amely azután a kívánt mennyiségben mindenkor rendelkezésre áll. A találmányt az alábbi példával világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. Példa Különféle almafajták keverékét tartalmazó cefrét szobahőmérsékleten, mintegy 20 °C-on betöltünk egy présbe. 5 200 kg cefrét préselünk az első présben 70 percig. Ekkor 3 993 kg 11,93 Bx°-os lé keletkezik. (A Bx° a cukortartalmat jelző Brix-fok rövidítése.) Az előbbi sajtolás után kapott törkölyt egy másik présbe visszük, ahol az ez után következő présből származó 813 kg 4,27 Bx°-os lével keverve 19 percig préseljük. Ekkor 873 kg 6,92 Bx°-os lé távozik a présből. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
