174267. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rádiótelefon rendszerekben használt szekvenciális egyfrekvenciás (SSFC) hívókód kiegészítésére és kapcsolási elrendezés a kiegészített hivókód adására és vételére

3 174267 4 túlcsordulás folytán nem veszi. A téves hívás, illetve kódtévesztés így nagy valószínűséggel bekövetkez­het. A vázolt problémákon úgy igyekeztek segíteni, hogy a dekódoló fokozatot szinkron szervezésűvé képezték ki. Ez azt jelenti, hogy az SSFC hívókód minden helyértékéhez tartozó hangnak adott idő­­tartományokon belül kellett megérkezni. Ha az adott időtartományon belül a várt jelzés nem ér­kezett be, a dekódoló fokozat a kódtára törölte és alapállapotba tért vissza. Ez az intézkedés csökken­tette a kódtévesztés veszélyét, de azt nem zárta ki, hiszen a zavaró jelzések bármikor, így közvetlenül a hívókód kibocsátása előtt is felléphetnek, ami ellen pedig a szinkron szervezésű vételi rendszer sem tudott védelmet nyújtani. A részleges zavarvédelem mellett a szinkron szervezésű dekódolásnak számos hátrányos tulaj­donsága volt. A dekódoló fokozatot ebből a célból időzítő és logikai áramkörökkel kellett kiegészíteni. Szinkron szervezésnél az adott kódfrekvencia kisu­gárzására szánt időnek csak egy részében történt tényleges jelfigyelés, mivel az átkapcsolási idők is a hasznos jelidőből vonódtak le. Rosszabb vételi vi­szonyok esetén (például zavart környezetben vagy a vételi térerősség ingadozása esetén) könnyen elő­fordult, hogy a vételi viszonyok éppen akkor rosszabbodtak, amikor a dekódoló fokozat figyelési állapotban volt, ugyanakkor a dekódoló fokozat inaktív átkapcsolási időpontjában a jel esetleg még tökéletesen vehető volt. A szakmában ezért jól ismert, hogy az aszink­ron szervezésű dekódoló fokozatok a szinkron fel­­építésüeknél kevésbé érzékenyek a vételi térerősség változásaival szemben, továbbá áramköri felépítésük is egyszerűbb. Aszinkron szervezésű dekódoló foko­zatoknál a következő helyértékre való átkapcsolás az adott helyértékhez tartozó jel tökéletes vétele után azonnal megtörténik. A dekódoló fokozat tehát az átkapcsolás elvégzéshez nem várja ki a teljes rendelkezésre álló időt, ha a vételi viszonyok tökéletesek. Az aszinkron szervezésű dekódoló fokozatoknál azon a vázolt hátrányos tulajdonság fellép, tehát a zavaró jelek kódtévesztést okozhatnak. A rádiótelefon rendszerek egyik gyakran hasz­nált szervezeti felépítésénél egy központi bázis­­állomás a körzetébe tartozó sok mozgó vagy tele­pített alállomással létesíthet összeköttetést. A rádióforgalom ilyenkor duplex üzemmódban törté­nik. A rádióállomások a bázisállomást SSFC hívó­­kóddal hívják meg. A központi bázisállomáshoz különböző rádióállomásoktól egyidejűleg több hívás is érkezhet. Ezek a hívások egymást zavarhatják és a rádióforgalmat lelassítják. Az SSFC hívókód rendszerben az ilyen jellegű zavarok ellen semmi­lyen védekezési lehetőség sincs. Célunk a találmánnyal olyan eljárás létrehozása az SSFC hívókód kiegészítésére, amely képes a tévesztés valószínűségének legalább egy nagyság­renddel történő lecsökkentésére, továbbá amely le­hetővé teszi aszinkron szervezésű dekódoló foko­zatok télhasználását. A találmány célja ezenkívül olyan kapcsolási elrendezés létrehozása, amelynek révén az eljárás szerint kiegészített hívókódot az ismert aszinkron vételi egységek egyszerű módosítással venni tudják. A találmány alapja az a felismerés, hogy az SSFC hívókód kisugárzását speciális jelzőhang ki­sugárzásával megelőzhetjük, és a hívókód vételi egységet csak ezen jelzőhang vétele után kapcsoljuk a kód vételére alkalmas állapotba. A találmány szerinti eljárásnál tehát közvetlenül az SSFC hívókód kisugárzása előtt a kódfrekven­ciáktól eltérő frekvenciájú jelzőhangot sugárzunk ki, és a vételi oldalon a hívókód fogadását csak a jelzőhang vétele után engedélyezzük. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál a speciális jelzőhangot éppen az R hang kisugárzá­sával hozzuk létre. Ennek előnye, hogy a jelzőhang vételéhez nincs szükség külön jelvevő létrehozására, hiszen az R hang jelvevője változtatás nélkül fel­használható. Előny az R hang választása, mivel a lehetséges kódfrekvencia választást nem befolyá­solja, első hangként tehát bármelyiket alkalmaz­hatjuk. Az eljárás alkalmazásával a véletlen hang vételé­nek valószínűsége legalább egytizedére csökken, mivel téves indítást most nem tíz hang bármelyi­kének véletlenszerű vétele, hanem csupán az R hang véletlenszerű vétele idézhet elő. A zavar iránti érzékenység azonban ennél is lényegesen jobb lesz, mivel az R hang frekvenciája a kódfrekvenciáknál magasabb, 2000 Hz fölött van, és ezen magas frek­venciák a zajon és zavarok spektrumösszetevői már lényegesen kisebbek. Az eljárással elérhető zavar­­érzékenységcsökkenés a gyakorlati tapasztalatok alapán mintegy 20-szoros. A találmány egy célszerű foganatosítási mód­jánál bázisállomás és mozgó vagy telepített állo­mások között duplex üzemmód esetén olyan hívási rendszert hozunk létre, amely szerint a bázisállo­más felé irányuló híváskor a bázisállomási kódve­vőnél a hívókód megkezdése előtt kibocsátott R hang vételekor a vételi oldalról az adási oldal felé visszaigazoló jelzést küldünk, és a hívókódot csak a visszaigazoló jelzés vétele után sugározzuk ki. Ezzel az eljárással a bázisállomás kódvevőjét az egyidejű kódhívásoktól gyakorlatilag megvédtük. A mozgó állomások ugyanis a hívókódot csak a visszaigazoló jelzés vétele után sugározhatják ki. Ha tehát egy mozgó állomás olyankor kívánt hívást kezdeményezni, amikor a bázisállomás más mozgó állomás hívókódját fogadja, a bázisállomástól visszaigazoló jelzést nem kap, és így a mozgó állomás a hívást nem tudja végrehajtani és a folyamatban levő hívásba nem tud zavaró módon belépni. A találmánnyal kapcsolási elrendezést is létre­hozunk a jelzőhanggal kiegészített SSFC hívókód vételére, amelynek hívókód vételi egysége a rögzí­tett hangfrekvenciákra, valamint az R hangra sze­lektív, független jelvevőket, ezek kimenetével össze­kötött dekódoló fokozatot és a dekódoló fokozat kimenetéhez csatlakozó „n” elemű kódtárat tartal­maz, ahol a találmány szerint a jelzőhangra, elő­nyösen az R hangra szelektív jelvevő kimenete bistabil tároló beíró bemenetéhez csatlakozik, amelynek 0 kimenete a kódtárnak a beírást letiltó bemenetéhez csatlakozik, és a bistabil tároló törlő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom