174257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált fenilguanidin-származékok előállítására
3 174257 4 A találmány szerinti vegyületek ily módon gazdagítják az anthelmintikumok spektrumát. Az I általános képletű új találmány szerinti vegyületek tautomer képleteit az A) jelzésű képletekkel mutatjuk be. A leírásunkban a szerkezeti képletet, egységességi okokból mindig azonosan adtuk meg az I általános képlettel. A b) eljárásváltozat bemutatására szolgál a B) reakció vázlat, amelyből láthatjuk, hogy egy ekvivalensnyi hidrogénperoxiddel fenilszulfinil-fenilguanidin-származékokhoz, míg két ekvivalensnyi hidrogénperoxiddal a fenilszulfonil-fenilguanidin-származékokhoz jutunk. Hidrogénperoxid helyett alkalmazhatjuk még a következő oxidálószerek valamelyikét: szerves persavakat, például perecetsavat, perhangyasavat, m-klórperbenzoesavat, mono-perftálsavat, szervetlen peroxidokat, például hidrogénperoxidot, amelyet vízben vagy híg szerves savakban oldunk, szervetlen oxidálószereket, például krómsavat, salétromsavat, káliumpermanganátot, klórt, brómot, halogénoxisavakat, például hipoklórossavat, klórossavat, klórsavat, perklórsavat, terc-butilhipokloritot, metilhipokloritot, terc-butilkromátot, szerves N-halogénvegyületeket, például N-klórszukcinimidet, N-bróm-szukcinimidet, valamint N-halogénszulfonsavamidokat vagy N-halogénkarbonsavamidokat. A reakciókörülményeknek az irodalomból ismert megfelelő megválasztásával beállíthatjuk az oxidációs potenciált oly módon, hogy a reakció a szulfoxidokhoz vagy a szulfonokhoz vezessen.' Ha kiindulási anyagokként N,N’-bisz-metoxikarbonil-S-metilizotiokarbamidot és 2-amino-5-fenoxi-n-butiranilidet alkalmazunk, úgy a reakció lefutását a C) reakcióvázlat mutatja be. Ha kiindulási anyagokként N-metoxikarbonil-N’-propionil-S-metil-izotiokarbanúdot és 2-amino-5-feniltio-acetanilidet alkalmazunk, úgy a reakció lefutását a D) reakcióvázlaton szemléltetjük. Különösen előnyös I általános képletű vegyületek azok, ahol a képletben R2 és R3 jelentése a megadott, R4 jelentése metil-, etil-, propil-, n-butil-, izo-butil-, n-pentil-, n-hexil-, ciklopentil-, ciklohexil-, fenil-, metoximetil-, etoximetil-, fenoximetil-csoport, Rs jelentése metil-, etil-, izopropil-, szek-butil-csoport, R6 jelentése metil-, etil-, propil-, izopropil-, n-amil-, izoamil-, n-butil-, ciklohexil-, metoximetil-, fenoximetil-, metoxi-, etoxi-, izopropoxi-, szék-butoxi-csőport. A III általános képletű tiokarbamid-kiindulási anyagok részben ismertek [lásd: Olin, Dains, J. Am. Chem. Soc. 52, 3326 (1930), 2 993 502 számú USA szabadalmi leírás], vagy az ismert eljárásokkal analóg módon állíthatók elő. Előállításukat általában úgy végezzük, hogy kiindulunk az ismert N-acil-tiokarbamidokból [lásd például: Bér. 6, 755 (1873), Ann. chim. (5) 11, 313 (1877), J. Am. Chem. Soc. 62, 3274 (1940)] és ezeket ugyancsak ismert alkilezésekkel, például alkilhalogenidekkel, alkilszulfátokkal vagy alkilszulfonátokkal a megfelelő S-alkil-N-acil-izotiokarbamidokká alakítjuk át [lásd például: J. Org. Chem. 30, 560, (1965), Chem. Pharm. Bull. (Tokió) 9, 245 (1961)]. Ezeket az S-alkil-N-acil-izotiokarbamidokat halogénhangyasav észterekkel vagy piroszénsav-dialkilészterekkel [lásd: Bér. 71, 1797 (1938)] átalakíthatjuk az S-alkil-N-acil-N’-alkoxikarbonil-izotiokarbamidokká. Ez utóbbi reakció elvben megfelel az S-alkil-izotiokarbamidok és a klórhangyasav-alkilészterek ismert reakciójának [lásd: J. Am. Chem. Soc. 52, 3326 (1930)]. A III általános képletű, kiindulási anyagként alkalmazott izotioicarbamid-származékok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: N,N’-bisz-metoxikarbonil-S-metil-izotiokarbamid op.: 99-100°C, N,N’-bisz-etoxikarbonil-S-metil-izotiokarbamid op.: 50-51 °C, N-etoxikarbonil-N’-propionil-S-metil-izotiokarbamid op.: 92-94 °C, N-metoxikarbonil-N’-propionil-S-metil-izotiokarbamid op.: 97-99 °C, N-metoxikarbonil-N’-etoxiacetil-S-metil-izotiokarbamid op.: 69-70 °C, N-metoxikarbonil-N’-ciklohexilkarbonil-S-metil-izotiokarbamid op.: 67-68 °C, N-metoxikarbonil-N’-fenilacetil-S-metil-izotiokarbamid op.: 55-56 °C, N-etoxikarbonil-N’-benzoil-S-metil-izotiokarbamid op.: 79-80 °C, N-etoxikarbonil-N’-metoxikarbonil-S-metil-izotiokarbamid op.: 69 °C. A II általános képletű kiindulási anyagok, a 2-amino-anilid-származékok részben újak. Előállíthatok az irodalomból ismert eljárások analógiájára, így például előállíthatjuk a 2-amino-5-fenoxi-butiranilidet az ismert 2-nitro-5-fenoxi-anilinból, azt butirilkloriddal acilezve 2-nitro-5-fenoxi-butiraniliddá, majd ezt a vegyületet katalitikusán hidrogénezve (E reakció vázlat). A fenilszulfinil-anilid-származékokat önmagában ismert módon előállíthatjuk a fenütio-anilid-származékok ecetsavanhidridban végzett hidrogénperoxidos vagy dioxánban, illetve kloroformban végzett benzoepersavas oxidációval (F reakcióvázlat). Ha jégecetben végezzük a hidrogénperoxidos oxidációt magasabb hőmérsékleten, úgy a fenilszulfonil-anflid-származékokhoz jutunk (G reakcióvázlat). Néhány fenilszulfonil-anilin-származékot előállíthatunk benzolszulfinsav-nátriumsó és 2-nitro-5-klóranilin reakciójával (H reakcióvázlat). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
