174248. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés frekveciasokszorozó láncok hőfokfűggő teljesítményingadozásának csökkentésére

3 174248 4 A frekvenciasoks.:orozó fokozatok láncba kap­csolásából következik, hogy az egyes fokozatok konverziós hatásfokának változása nem a hiba egy­szerű halmozódását, hanem többedrendű halmo­zódását okozza bonyolult összefüggés szerint. Ezért a lánc kimenő teljesítményének eredő változása nagyobb mérvű, mint az egyes fokozatoknál külön fellépő teljesítményváltozások összege lenne, ha a fokozatok nem lennének egymással csatolva és ezért nem lépne fel kölcsönhatás és növekmény­­sokszorozás. Minthogy pedig a nonlineáris elemek hőfokfüggése teljesen nem küszöbölhető ki, a za­varó jelenség csökkentése érdekében nemcsak az egyes fokozatok egyedi hőfokfüggését igyekeznek minimumra csökkenteni, hanem a fokozatok kö­zötti kölcsönhatást is igyekeznek csökkenteni. En­nek érdekében gyakran nünden egyes - frekvencia­sokszorozó fokozatok közötti — csatolóhelyen izo­látort iktatnak be. Ezt a kivitelt szemlélteti a 2. ábra. A 21 oszcillátorra láncban csatlakoznak az erő­sítő 22 fokozat és a frekvenciasokszorozó 23, 24 és 25 fokozatok úgy, hogy a lánc egyes fokozatai közötti minden csatolóhelyen egy-egy 26 izolátor van beiktatva. Ezek csökkentik a fokozatok kö­zötti kölcsönhatást és így a lánc eredő hőfokfüggé­sét is. A 2. ábrán mutatott elv szerint épített generá­toroknál - feltételezve, hogy az egyes fokozatok sokszorozási tényezőinek eredője, azaz a lánc sok­szorozási száma pl. harminchat és ötvennégy kö­zött van - a kimenő teljesítmény változása 0°C és 50°C közötti hőmérsékletingadozás esetén 2 és 3 dB között szokott lenni. (A továbbiakban jel­szinten általában teljesítményszintet értünk, dB-ben kifejezve. Ha feszültségszintről van szó, azt min­denkor külön megadjuk.) A 3. ábrán látható egy ilyen típusú, a gyakor­latban alkalmazott lánc tömbvázlata. A 31 oszcillá­tor kvarcvezérelt üzemi frekvenciája a 100 MHz körüli sávban fekszik. A 31 oszcillátor kimenő jele a 38 sávszűrőn át tranzisztoros erősítő 32 foko­zatra jut, onnan a 36 izolátorral elválasztott tran­zisztoros első frekvenciaháromszorozó 33 foko­zatra, majd a tranzisztoros második frekvencia­háromszorozó 34 fokozatra. Az így már 1 GHz környékére emelt kimenőjelet most már varaktoros fokozatokkal sokszorozzuk tovább. A kölcsönhatás csökkentése érdekében a tranzisztoros 34 fokozat és a varaktoros frekvenciakétszerező 35 fokozat közé újabb 36 izolátort iktattak, majd varaktoros további frekvenciaháromszorozó 37 fokozat és újabb 36 izolátor következik. A mutatott lánc sokszorozási száma: ötvennégy. A generátor hőmér­sékletfüggő szintstabilitását a 6. ábrán láthatjuk, azt a 61 görbe reprezentálja. A vízszintes tengelyen a bekapcsolás óta eltelt idő van feltüntetve, órában. A függőleges tengelyen a kimenő teljesítmény változása van feltüntetve dB-ben. A függőleges ten­gely 0 dB értéke felel meg a 25 °C-n mért kimenő teljesítménynek. Ettől jobbra azt a teljesítményvál­tozást látjuk, melyet 50 °C környezeti hőmérséklet esetén mérünk a bekapcsolástól eltelt idő függvé­nyében. A függőleges tengelytől balra a 0 °C kör­nyezeti hőmérsékletváltozásnál mért teljesítmény­változást láthatjuk az idő függvényében. A két hőmérsékleti szélsőértéken stacionér állapotban mért teljesítmény közötti szintkülönbség mintegy 3,5 dB. Ezt az értéket azonban úgy érték el, hogy az egyedi sokszorozó fokozatokat igen nagy költséggel minimális hőfokfüggésre kellett tervezni, s izoláto­rokat kellett alkalmazni a fokozatok között, ugyanakkor még ez az érték sem kielégítően ala­csony. Ezért intenzíven kutatják, keresik az egy­szerűbb felépítés mellett is jobb értéket biztosító megoldásokat. Egy további ismert megoldásnál megpróbálták alkalmazni ezen a területen is az önmagában ismert zárthurkú követő szabályozás elvét. A modulált rádiófrekvenciás kimenőjelet, melynek teljesítménye további erősítés nélkül (dip­­lexeren át) az antennára jut, iránycsatoló útján teljesítménydetektorra (félvezető dióda) adják, melynek kimenőjele egyfelől kijelzőre és - a telje­sítménynek határérték alá süllyedése esetén - ri­asztófokozatra jut, másfelől — s ez szolgálná az említett feladatot — ez a kimenőjel a kristályve­zérelt oszcillátorra láncban csatlakozó erősítő sza­bályozóbemenetére jut és az erősítő erősítési ténye­zőjét a kimenő teljesítmény ingadozása függvényé­ben változtatja. A zárthurkú szabályozás alkalmazása kétségte­lenül eredményez bizonyos javulást, tapasztalataink azonban azt mutatták, hogy a javulás nem volt kielégítő mértékű, az ingadozás mértéke az ismert megoldások nagyságrendjében maradt, ugyanakkor a hatás nem is volt egyértelműen reprodukálható. A találmány alapja az a felismerés, hogy az egyébként csakugyan javulást eredményező meg­oldás hatásosságában azért mutatkozik bizonyta­lanság, mert a szabályozó beavatkozás — a végered­mény befolyásolásával - a tünet eredő megszünte­tésére és nem az ok kiküszöbölésére irányul. Ter­mészetesen ennek az útnak is van látszólagos elő­nye, hiszen ha a kimenő teljesítmény függvényében történik a zárthurkú szabályozás, akkor a leglénye­gesebb jellemzőt, ti. a kimenő teljesítményt befo­lyásoljuk. Közelebbi elemzés azonban azt mutatja, hogy ez két szempontból nem teljesen megbízható, s a két szempont egyetlen ok kétféle okozatára vonatkozik. A szabályozó hurok itt a frekvencia­sokszorozó láncon kívül az ezt követő keverést és teljesítményerősítést végző fokozatokat is magában foglalja, s ezért olyan eredő ingadozást szabályoz vissza, mely csak részben keletkezik a helyi vívőjel előállítása során, részben más eredetű. Ezért a változást előidéző különböző fokozatoknál nem partikulárisán a tényleges hiba kiküszöbölése irá­nyáén szabályoz, hanem néha esetleg éppen a lokális okozóval ellentétes értelemben. Ez a szabá­lyozás — ha eredőben helyes irányú is — mindkét okozó helynél ellenkező hatást eredményezhet) és így nagyobbak a rendszer részeinél mutatkozó belső lengések. Ennek rendszertechnikailag instabil jellege belátható. De ezen túlmenően ez az elmondott körülmény közvetlen káros hatással is járhat. Ha pl. a teljesítménycsökkenés a huroknak a frekven­ciasokszorozó lánc utáni részében jön létre, akkor 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom