174236. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az olvadékos technológia szerinti alkidgyantagyártásnál a ftálsavanhidrid veszteségének csökkentésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 174236 Bejelentés napja: 1977.1. 4. (TI—251) Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. IV. 28. C 08 G 63/74 HIVATAL Megjelent: 1980. VII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Kovács Gyula oki. vegyész, 30%, Tiszai Vegyi Kombinát, Pálfi Sándor oki. vegyész, 30%, Leninváros, Leninváros Dr. Szabó Károly oki. vegyészmérnök, 40%, Nyíregyháza Eljárás alkidgyantagyártásnál a ftálsavanhidrid veszteségének csökkentésére 1 A találmány tárgya új eljárás alkidgyantagyártásnál a ftálsavanhidrid veszteségének csökkentésére, amelynek lényege az, hogy a reagálatlan ftálsavanhidridet új típusú mosófolyadékban fogjuk fel és visszavezetjük a gyantagyártáshoz. Ismeretes, hogy a festékipari kötőanyagok nagy részét, azaz mintegy 80%-át kitevő alkidgyanták túlnyomórészt (azaz körülbelül 87%) az ortoftálsav származékai. Ismeretes továbbá, hogy az alkidgyanták előállítására kétféle alapvető technológiát, éspedig az úgynevezett oldószeres technológiát és az úgynevezett olvadékos technológiát alkalmazzák. Az oldószeres vagy azeotrópos technológia lényege az, hogy a gyantagyártáskor végbemenő reakcióban képződő vizet a rendszerből azeotrop desztilláció útján távolítják el (lásd például a 2 308 498 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást). Oldószerként elsősorban xilolt használnak. Az oldószeres technológia előnye a későbbiekben ismertetendő olvadékos technológiához képest az, hogy alkalmazása esetében kisebb a ftálsavanhidrid vesztesége, jobb a kapott műgyantaoldatok színe, rövidebb idő alatt hajtható végre az észterezés, nincs szükség mosóberendezés alkalmazására és magas viszkozitású alkidgyanták is előállíthatok (Payne: „Organic Coating Technology” 282-290. oldal, a könyv megjelent 1954-ben a John Wiley and Sons, Inc. New—York-i kiadó gondozásában). Az előzőekben említett előnyök mellett az oldószeres technológiának azonban számos súlyos hátránya 174236 2 van. így többek között az oldószeres technológia alkalmazása nem küszöböli ki a ftálsavanhidrid veszteséget, csupán csak csökkenti. így például 250 °C-on végzett gyantagyártás esetében az összanyagveszteség 5 25—27%-a még mindig ftálsavanhidrid. Ennek oka az, hogy a reakcióban felszabaduló víz és az oldószerként használt xilol határfelületén való érintkezéskor a ftálsavanhidrid hidratálódik, ftálsav képződik, aminek viszont xilolban való oldhatósága ugyan rossz, de vízió ben viszonylag jó, következésképpen a rendszerből távozó vízzel távozik és így veszteségbe megy. További hátrányként jelentkezik az, hogy az azeotrop desztillálóval ledesztillált xilol-víz elegy hűtésére szolgáló hűtőcsövek gyakran eltömődnek éppen a ftálsavan- 15 hidrid és/vagy ftálsav kirakodása következtében, vagy pedig azért, mert például a gyantagyártásnál használt glicerin gőzei jutnak a csövekbe és ott oldhatatlan gliceroftalátot képeznek. Az oldószerkeringtetés megszűnése viszont habzásveszélyt idéz elő, illetve ha az 20 oldószerelegyből a xilol-víz szétválasztás nem tökéletes, akkor a gyantagyártáshoz használt készülékben a xilollal visszakerülő víz habzást és a gyártási idő elhúzódását okozza. További hátrány az elkerülhetetlen xilolveszteség, valamint a xilol időszakos regenerálásá- 25 nak szükségessége. Végül az oldószeres technológia döntő hátránya az, hogy olyan oldószerekkel (például xilollal vagy toluollal) szükséges 200-250 °C hőmérsékleten üzemszerűen dolgozni, amelyek lobbanáspontja 20 °C alatt vagy fölött van valamivel. 30 Az úgynevezett olvadékos vagy ömledékes techno
