174204. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vetőmagcsávázásra
3 174204 4 met szintje alatt felfogják és a függönyön kívül ismét a permet szintjére emelik, így a lehulló függönyön maggal való találkozás nélkül átjutott cseppeket a permetszintre ismét felemelt magok mintegy összeszedik és ezzel a szerfelhasználás gazdaságosságát javítják. A magok felemelését forgó, kúpos tárcsa végzi, melynek szerkezete, hajtása a csávázóedényen belüli korrózív közegben meglehetősen bonyolult és kényes, ugyanakkor a problémát nem oldja meg teljesen, hiszen kisebb teljesítményértékeknél a ritka magfüggönyön átlépő magokat az újra felemelt és még ritkább külső magfüggöny nem tudja maradéktalanul felszedni, így még mindig sok csávázószer halad át a kettős függönyön is és nem kerül a maggal - a kívánatos - primér érintkezésbe. A H/2226 sz. közzétett magyar leírás szerint viszont a korábban ismertetett hátrányt a magadagolásba történő beavatkozással kívánják csökkenteni, mégpedig úgy, hogy a magszórókúpot forgó tárcsával helyettesítik. Az egyik változatnál egyetlen egy, sajátos kialakítású, így koncentrikus vagy excentrikus szárnyakkal ill. szárnyszerű elemekkel, továbbá furatokkal ellátott tárcsát, míg a másiknál két, egymás alatt koaxiálisán elrendezett tárcsát alkalmaznak, ahol a felsőn egy átömlőnyílás van kiképezve. Kétségtelen tény, hogy a magfüggönynek a vízszintes síkban mérhető körgyűrűszerű keresztmetszetét ezekkel az intézkedésekkel meg lehet növelni, de a magfüggöny szerkezete a szerfelhasználás szempontjából számottevően mégsem javult meg. A fenti ismert megoldások egy további, közös hátrányos tulajdonsága abban van, hogy lényegében mindegyik fajsúlyarányos adagolást valósít meg, mivel magszóró eleme fölötti adagolószerkezete egy állandó méretű, kör alakú résként van kiképezve. Következésképpen az adagolószerkezet és a magszóró elem együttes működése» tulajdonképpen fajsúly szerinti osztályozást valósít meg, ami azt jelenti, hogy különböző csávázandó magoknál a magfüggöny szerkezete még tovább és általában kedvezőtlen módon változik. Könnyebb magvaknál ugyanis, így lucerna, lóhere és borsó esetében sokkal lazább a magfüggöny, mint pl. gabonaféléknél és kukoricánál. Ezen a jelenségen még a 155 018 sz. leírás szerint a térfogatadagolást, megvalósító résszabályozó kúp is csak akkor segít, ha átálláskor egyidejűleg a magszórókúp és a folyadékszórótárcsa fordulatszámát is megváltoztatják. Ezt viszont a gyakorlatban egyszerű fegyelmezetlenségből egyáltalán nem vagy csak ritkán teszik meg. A találmány feladata a csávázóberendezés terhelésétől és a kezelt magfajtától egyaránt függetlenül gazdaságos vegyszerfelhasználást és egyenletes magfedettséget biztosító szerkezet kidolgozása. A találmány szerint ezt a.feladatúi azzal oldjuk meg, hogy a fojtócsőre egy felülről zárt, a magszórótárcsa irányában bővülő keresztmetszetű teielőkúp van mereven felszerelve, ahol a magszórótárcsa palástjának képzeletben meghosszabbított alkotói előnyösen metszik a terelőkúp palástját. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapszik, hogy a magfüggöny szerkezetét az adagoló rés és a magszóró elem kölcsönhatásán kívül még egy további intézkedéssel, a tereléssel lehet jelentős mértékbén és kedvező értelemben megváltoztatni. A talámányt a továbbiakban a rajz segítségével részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra az alapváltozat vázlatos keresztmetszete, a 2. ábra egy előnyös kiviteli alak vázlatos keresztmetszete, a 3. ábra a 2. ábra III—III. vonala mentén vett metszete. Az 1 csávázóedény 2 magbevezetőcsövén a 3 fojtócső függőleges irányban eltolható, ezáltal a 4 szabályozórés és az ezen időegység alatt átáramló mag mennyisége, vagyis a berendezés teljesítménye változtatható. A 3 fojtócső állásával meghatározott mennyiség az 5 forgó magszórótárcsára hullik, mely a magokat a 3 fojtócsővel függőleges irányban együttmozgó 6 terelőkúp belső palástfelületére ütközteti. Ha pl. a 3 fojtócső alsó helyzetben van, a 4 résen a minimális magmennyiség áramlik át és a 3 fojtócsővel együtt mozgó 6 terelőkúp is alsó helyzetben van, így a ráütköző magok a kúp kisebb átmérőjére ütköznek és innen visszaverődve kisebb átmérőjű összefüggő magfüggönyt alakítanak ki. Ha a 3 fojtócső pl. felső helyzetben van, a 4 résen a maximális magmennyiség áramlik át és a 6 terelőkúp is felső helyzetében van, így a-ráütköző magok a kúp nagyobb átmérőjére ütköznek, és így nagyátmérőjű de szintén összefüggő, az előbbivel azonos sűrűségű magfüggöny alakul ki melyet a 7 porlasztószerkezet egyenletesen bepermetez, majd a magok a 8 nyíláson távoznak. A 2. és 3. ábrán feltüntetett kiviteli változatnál a 2 magbevezetőcső a 7 porlasztószerkezet, a 8 kiömlőnyílás, a 3 fojtócső, a 6 terelőkúp, az 1 csávázóedény azonos az 1. ábra szerinti változattal. Az 5 magszórótárcsán viszont kettő vagy több, a tengelyvonalból kiinduló 9 lapát van felerősítve, melyek külső élének átmérője a 2 magbevezetőcsőnél kisebb, magassága pedig az 5 magszórótárcsa és 3 fojtócső közötti résnél mindig nagyobb. A továbbiakban a 2. ábra szerinti változat működését ismertetjük. A 2 magbevezetőcsövön keresztül az 5 magszórótárcsára hulló magok a 9 lapátok közé kerülnek. így a magok nemcsak a forgó 5 magszórótárcsán való súrlódás következtében repülnek le, hanem a 9 lapátok aktív terelő-répítő hatása a magokat mozgásra kényszeríti, melynek következtében az időegység alatt kiadagolt magmennyiség a 3 fojtócső által nem burkolt, szabadon hagyott 9 lapátok közötti térfogattal arányos, így az időegység alatt kiadagolt magmennyiség az 5 magszórótárcsa és a magok közötti súrlódástól már kevésbé függ, minek következtében az időegység alatt kiadagolt magmennyiség térfogatsúly arányossá válik, és így a csávázógép beállítása különböző magfajok és fajták esetén egyszerűsödik, pontosabbá válik. A berendezés szerkezeti elemeinek arányos konstrukciójával a magfüggöny úgy alakítható ki, hogy egyrétegű és közel összefüggő legyen minden csávázási teljesítmény mellett, hiszen ha a 4 rés S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2