174182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és építőelem úszó vagy a víz fenekére süllyesztett rakodótér kialakítására
5 174182 6 szereljük a deformálható építőelem-részekbe, vagy közvetlenül azok mellett helyezzük el. A gyűrű alakú merevítő szerelvények — merevítő gyűrűk — alkalmazása esetén az úszó elemeket vagy párosával kötjük össze véglegesen vagy csoportosan, például három-három építőelem egyidejű összekapcsolásával és ugyanakkor az építőelemeket egymás mellett, pontosan centrikus helyzetbe állítjuk be. A végleges feltöltés előtt a merevítő gyűrűket a rakodótér aljzatával előre meghatározott pontokon összeerősítjük, s ezeket a pontokat úgy választjuk ki, hogy lokális merevítést biztosítsanak az építőelemek deformálható része és a merevítő gyűrűk feletti szakaszon. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő rakodóteret olyan szerkezeti elemek révén is felépíthetjük, amelynek alkalmazása révén a rakodótér úszó jellegét biztosíthatjuk. Ez a szerkezeti elem nem egyéb, mint egy, a vízen úszó anyagból álló tönk. Az úszó tönk függőleges irányú oldalfelületei úgy vannak kiképezve, hogy a másik úszó tönk megfelelő felületével illeszkedjék és az említett úszó tönk oldalsó felületével párhuzamos, relatív elmozdulást tegyen lehetővé. Vízszintes, felső határolófelületei ezzel szemben úgy vannak kiképezve, hogy azokra mint tartófelületekre a rakodótér aljzatát rá lehessen építeni. A tönkök felső felületén olyan bevágások vannak kimunkálva, melyek szekundér kapcsolófelületet létesítenek és arra szolgálnak, hogy az úszó rakodótér aljzatával egységet képező nyúlványokat lehessen beléjük dugni, az oldalsó kapcsolófelületeket külön, további felül levő bevágások révén lehet egymással összeilleszteni, miáltal az egymással szomszédos tönkök egymáshoz illeszkedő kapcsolófelületei folyamatos vonalban helyezkednek el. Tekintettel arra, hogy olyan építőelemeket alkalmazunk, amelyek a vízen úsznak, ennélfogva optimális felhasználási lehetőség nyílik arra, hogy az úszó-szerkezet — a tutaj — könnyűsúlyú legyen, vagyis olyan anyagból legyen felépítve, melyet helyszínen lehet előállítani és azonnal a megfelelő helyre, a megfelelő pozícióban lehet felszerelni. Lehetségessé válik így az is, hogy az egyes építőelemeket a rajtuk kialakított függőleges irányú bevágások révén kialakított egy-egy egyenes vonalat alkotó bevágásoknak megfelelően lehessen egymáshoz szorosan hozzáerősíteni, amikor csak a merevítőgyűrűket használjuk fel. Gyorsan és egyidőben lehet tehát pontosan központosított építőelemekből álló szerkezetet felépíteni, melynek egyes elemei mereven, megbonthatatlanul vannak egymáshoz erősítve oly módon, hogy az egyes építőelemek érintkező felületei egymáshoz felfekszenek. Előnyös, ha az egyes elemek felső felületén levő bevágások egyenesen haladnak át a szóbanlévő építőelemen: ezzel szemben az alsó bevágások csak egy része halad oldalsó irányban oly módon, hogy egymást keresztező alsó bevágások nem alakulhatnak ki és/vagy az alulsó bevágások tartományában az egymás melletti elemek nem köthetők össze. Ennek az elem-kötési módnak jelentősége abban van, hogy az építőelem felülső és oldalsó részei lokálisan azok alsó tartományában köthetők össze egymással, s ezáltal az egyes eleinek oldalsó részei között olyan merevítőpontok alakulnak ki, melyek segítségével a szerkezet a töltés folyamán már eleve merevíthető. Ez az önmagában is előnyt jelentő tulajdonság egy további előnnyel párosul, nevezetesen azzal, amit a szerkezet feltöltési munkájánál nyerhetünk: így ugyanis a deformálható elem-részek feltöltésénél nem keletkeznek olyan áthatási síkok, amelyek mentén a kész úszó szerkezet deformálódhatnak. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés jobb megértése végett a leírás további részében annak néhány kiviteli példáját részletesebben írjuk le és a leíráshoz mellékelt rajzok útján értelmezzük. A rajzokon az 1. ábra nézeti ábrázolásban mutat be egy úszó építőelemet, a 2. ábrán felülnézetben látunk az úszó építőelemekből összeállított „tutajt”, a 3. ábra a 2. ábra szerinti úszó szerkezetnek függőleges sík menti metszete, a 4. ábra a 3. ábrához hasonló, függőleges sík menti metszet, azzal a különbséggel, hogy az úszó tutaj ömlesztett anyaggal van töltve, az 5. és 6. ábrán egy-egy további kiviteli alak szerinti szerkezet függőleges síkú metszetrajzát látjuk. Visszatérve az 1. ábrára, azt látjuk, hogy az úszó 1 építőelem teljes egészében a vízen úszó anyagból, egy darabban készült. Az építőelem áll egy korong alakú 2 alsó részből, melyből felfelé függőleges irányban állnak ki az egymástól elválasztott oldalsó 3 tuskók. Ezeket a 3 tuskókat a 4 bevágások választják el egymástól. Az építőelem 2 alsó részének szabályos hatszög alakja van, melyet a külső 5 érintkezőfelületek határolnak. A 2 alsó részt alul lezáró 6 határolófelület párhuzamos a 7 felső határolófelülettel. A 2. ábrán az úszó 1 építőelemekből kialakított tutaj egy részét látjuk: pontosan hét építőelemet ábrázoltunk egymással összekapcsolva. Ezeket az 1 építőelemeket három 8 merevítő gyűrű köti össze. A merevítő gyűrűk az egymással szomszédos építőelemek függőleges elhelyezkedésű 3 tuskóira vannak ráhúzva. A 8 merevítő gyűrűk alkalmazása révén az egyes 1 építőelemek egymáshoz képest pontos, centrikus pozíciót foglalnak el úgy, hogy a 4 bevágások egy vonalba esnek, derékszöget zárnak be a 2 alsó rész határolófalával és egyenesvonalú csatorna formájában szelik keresztül az oldalsó érintkezőfelületeket. A 8 merevítő gyűrűk előnyösen ráfeszülnek a bevágások által kialakult tuskó-nyalábokra. Az egyes 1 építőelemek közötti hatásos merevítés biztosítása végett a bevágások falai felfelé enyhén széttartók. A 8 merevítő gyűrűk arra szolgálnak elsődlegesen, hogy az 1 építőelemeket egymással összekössék. Amikor a 8 merevítőgyűrűk már fel vannak szerelve, akkor az építőelemeket a 4 bevágásokba helyezett 9 feszítőelemek segítségéve] tovább is lehet merevíteni (lásd a 3. ábrát). A 3. ábrából jól láthatjuk, hogy a 8 merevítőgyűrűk a 4 bevágásokba azok közepén illeszkednek, míg a 9 feszítőelemek a bevágások felső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
