174118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az új n-(2-hidroxi-etil)-nikotinamid-salétromsavészter és sói előállítására
5 174118 6 Természetesen a tényleges adagmennyiség az egyes beteg állapotától függően változhat, és ezért a használatkor ezt egyénenként meg kell határozni. Biztonságos és célszerű azonban, ha az adagmennyiség felnőtt személy számára perorális beadás esetén rendszerint napi 10-100 mg, előnyösen 10—60 mg, és felnőtt személy számára parenterális injekció esetén rendszerint 1-100 mg, előnyösen 1-50 mg. Az 1. ábra grafikonja a koszorúér véráramlásának százalékos növekedését mutatja, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet vagy nitroglicerint az 1. kísérletnek megfelelően intravénásán injektálunk. A 2. ábra grafikonja a koszorúér-véráram növekedésének tartósságát mutatja, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet vagy nitroglicerint az 1. kísérletnek megfelelően intravénásán injektálunk. A 3. ábra grafikonja a szívkamra tenzió változását mutatja, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet vagy nitroglicerint az 1. kísérletnek megfelelően intravénásán injektálunk. A 4. ábra grafikonja a szívverés változását mutatja, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet vagy nitroglicerint az 1. kísérletnek megfelelően intravénásán injektálunk. Az 5., 6. és 7. ábrák grafikonjai az elektrokardiogram változását mutatják, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet intravénásán injektáljuk. A 8. ábra grafikonja a szisztémás vérnyomás változását mutatja, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet vagy nitroglicerint az 1. kísérletnek megfelelően intravénásán injektálunk. A 9. és 10. ábrák grafikonjai a szisztémás vérnyomás változását mutatják, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet az 1. kísérletnek megfelelően intravénásán injektáljuk. A 11. és 12. ábrák grafikonjai az artériás vér áramlásának változását mutatják, amikor az 1. példa szerint előállított vegyületet intravénásán injektáljuk. A 13. ábra táblázata az 1. példa szerint előállított vegyületnek az adenozin-difoszfát által okozott vériemézke-koagulálásra gyakorolt s és a 7. kísérletnek megfelelően vizsgált hatását mutatja. A 14. ábra táblázata a találmány szerinti vegyületnek a kollagén által okozott vérlemezke-koagulálásra gyakorolt és a 7. kísérletnek megfelelően vizsgált hatását mutatja. 1. kísérlet A 2. példa szerint előállított vegyület akut toxicitását (LDSo) úgy határoztuk meg, hogy a vegyületet perorálisan vagy intravénásán 4 hetes, SD-törzsbeli hím és nőstény patkányokba fecskendeztük. Az 50% halálozást okozó adagmennyiség mind a hím, mind a nőstény patkányoknál perorális beadás esetén 1200—1300 mg/kg és intravénás beadás esetén 800—1000 mg/kg volt. 2. kísérlet Intravénásán beadott 30—40 mg/kg pentobarbital-nátriummal érzéstelenített, ivarérett korcs kutyák mellkasát Bird-féle légzőkészüléket használva, oxigén szellőztetés közben megnyitottuk, és ezután a különféle fiziológiai tüneteket a következő módszerek szerint mértük. 1. Koszorúér véráramlása Elektromágneses áramlásmérő szondát kapcsoltunk a bal koszorúér köríves ágához vagy egy elülső, lefelé haladó ágához. 2. Koszorúér át áramoltat ási vérnyomás A bal koszorúér köríves ágában levő szonda disztális oldalába nyomás-transzduktorhoz kapcsolt finom katétert illesztettünk be. 3. Artériás vér áramlása Az aorta kezdőpontjához elektromágneses áramlásmérő szondát kapcsoltunk. 4. Bal szívkamra-tenzió A bal szívkamra elülső falára tenzométert varrtunk. 5. Szisztémás vérnyomás A jobb combi artériába nyomás-transzduktorhoz kapcsolt katétert illesztettünk be. 6. Szívverés sebessége A szívverés sebességét kioldó impulzusként pulzáló nyomást használó kardiotachométerrel mértük. 7. Elektrokardiogram A bal szívkamra elülső . falának egy helyén különféle elektródkészletet használva, a szívfelületen egypólusos vezetés szerint elektrokardiogramot vettünk fel. A kísérleti állatokon a fenti 1.-7. vizsgálatokon kívül a vese véráramlását és a combi véráramlást is mértük úgy, hogy a bal oldali vese-artériához és a bal oldali comb-artériához elektromágneses áramlásmérő szondát kapcsoltunk. Az 1. példa szerint előállított vegyületet fiziológiás sóoldatban vagy desztillált vízben oldottuk, és intravénásán, perorálisan vagy nyelv alatt adtuk be. A vizsgálandó vegyület összehasonlító értékelésének céljára aktív kontrollként ugyanilyen módon nitroglicerint adtunk be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
