174112. lajstromszámú szabadalom • Bányabiztosító berendezés
7 174112 8 kezhet, a második esetben pedig, amikor az elfordulás a szállítóeszköz szélének egyik pontja körül történik, a nehéz biztosítóegységek lejtős terepen való megcsúszásakor fellépő erők terhelhetik a szállítóeszközt. Ilyenkor a talprészek között keresztben elrendezett hidraulikus munkahenger hatása kevéssé érvényesül, különösen, ha ez a hidraulikus munkahenger az érintett egységek bizonyos egymáshoz képesti helyzetében a talprészekhez képest ferdén áll. A találmánnyal megoldandó feladat olyan bányabiztosító berendezés megalkotása, amely lejtős fejtési térségben nem csúszik el, szomszédos egységei egymáshoz nem közelednek és egymástól nem távolodnak el, sem egymáshoz képest ferde helyzetet nem vesznek föl, de van korlátozott elfordulási lehetőségük a feküre merőleges síkban, mégpedig mind a fejtési fronttal párhuzamos, mind az arra merőleges síkban. Célunk olyan biztosító berendezés kialakítása, amely a szomszédos egységek egymáshoz képest; optimális helyzetét biztosító szerkezettel van ellátva, amely szerkezet egyszerű, de stabil. A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk m g, hogy a találmány szerinti bányabiztosító berendezés szomszédos egységei egymás mellett fekvő talprészoldalaik mentén össze vannak kapcsolva, ezek az összeköttetések a talprészoldalakkal párhuzamos geometriai tengely mentén vannak elrendezve és legalább az egyik biztosítóegység talprészétől állandó távolságra vannak. Ezek olyan csuklós összeköttetések, amelyek az alapra merőleges síkban mozgathatók, miközben a feküvel párhuzamos síkban az egyik biztosítóegység másikhoz képesti elfordulási pontját alkotják. Ez az elfordulási pont a biztosítóegységek közé, a talpkereten kívülre esik. A találmány szerinti hiztosítóegység egyik kiviteli alakja értelmében a biztosítóegységnek legalább egy olyan rúdja van, amely két szomszédos biztosítóegység talprészei között húzódó geomegriai tengelyt képez. A geometriai tengely, amelynek vonalában a rúd, illetve rudak elhelyezkednek, a biztosítóegység fejtési front felé irányuló munkahelyzetével egy irányba mutat. A talprészre egy vagy több rúd van eltolhatóan, szemes nyúlványok segítségével felerősítve. Egyidejűleg ezekhez a rudakhoz vagy rúdhoz kapcsolódnak a szomszédos egységen kialakított szemes nyúlványok is, amelyek a rúdhoz képest keresztirányban elmozdíthatóan, és ugyanakkor a feküre merőleges síkban kibillenthetően vannak felszerelve. A szemes nyúlványok ezen elmozdíthatóságát és kibillenthetőségét hidraulikus munkahengerre történő felerősítésük révén érjük el, amelynek másik vége a biztosítóegység talprészére van kibillenthetően felerősítve. A hidraulikus munkahengerrel összekötött szemes nyúlványoknak a hidraulikus munkahenger két oldalán elrendezett lengőkaijaik vannak, amelyeket a kibillenés irányára merőlegesen felszerelt csúszósaruk támasztanak alá. A lengőkarok elfordíthatóan és eltolhatóan ugyanazon a tengelyen vannak ágyazva, amelyen a hidraulikus munkahenger is mozog. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti bányabiztosító berendezés példakénti kiviteli alakját tünteti fel. A rajzon: az 1. ábra két egymással a talprészek körzetében összekötött biztosítóegység nézetét mutatja, a 2. ábrán két egymással szomszédos, egyetlen rúd által összekapcsolt biztosítóegység felülnézete látható főtesüvegek és tárnok nélkül, a 3. ábra két szomszédos biztosítóegység két rúddal összekapcsolt talprészeinek felülnézetét tünteti fel, főtesüvegek és tárnok nélkül, a 4. ábra két szomszédos biztosítóegység oldalnézete, amelyen szaggatott vonallal az a szögben kimozdult korrigáló hidraulikus munkahenger van feltüntetve, az 5. ábrán a talprészek részleges felülnézete látható, lengőkarral, a 6. ábra a lengőkarnak az 5. ábra B-B vonala szerinti metszete. A találmány szerinti bányabiztosító berendezés egységei lényegében fekün nyugvó 2 talprészből, a 2 talprész fölött húzódó 13 főtesüvegből és 12 tárnokból állnak, amelyek közül egy vagy több tám állíthatósága révén a 13 főtesüveget a főtéhez tudja szorítani, vagyis biztosítja a biztosítóegység kifeszítését a fejtési térségben, illetve le tudja ereszteni a 13 főtesüveget, amit a biztosítás rablásának szoktak nevezni. A nevezett bányabiztosító berendezést haladópásztafejtésnél a fejtési frontra merőlegesen állítják fel. A berendezés többször tíz azonos kivitelű biztosítóegységből áll, amelyek alapjában véve egymással párhuzamosan vannak elrendezve. Az 1. ábrán két szomszédos biztosítóegység látható. A második egységnek 2’ talprésze, 13’ főtesüvege és 12’ támjai vannak. A biztosítóegységek 13 és 13’ főtesüvegeik és 15 és 15’ végeivel állnak a fejtési front irányában és az előrehaladó ásványkinyerés folyamán a fejtési front viszonylagos előrehaladásának ütemében szintén továbbhaladnak. A biztosítóegységek előretolását az előrehaladó fejtési front mögött a rajzon föl nem tüntetett előtoló szerkezetek biztosítják. Az előtoló szerkezetek a biztosítóegységek 2, 2’ talprészeire vannak felerősítve, oly módon, hogy vagy mindegyik biztosítóegységre szerelnek egy előtoló szerkezetet, amelyek közvetlenül vagy közvetve a fejtési homlok és a biztosítóegységek között elrendezett szállítóberendezéssel vannak összekötve, vagy pedig egy előtoló szerkezet egyszerre több biztosítóegységet mozgat, például két szomszédos biztosítóegységet, mégpedig oly módon, hogy egyik vége az egyik, másik vége pedig a szomszédos biztosítóegységhez van erősítve. A 2’ talprész a 2 talprész felőli oldalon 4 szemes nyúlvánnyal van ellátva. A 4 szemes nyúlványoknak a feküre merőlegesen kialakított 7 hosszlyukai vannak és ezek a 7 hosszlyukak az egyes 4 szemes nyúlványokban 5 geometriai tengely mentén vannak elrendezve, amely 5 geometriai tengely a fejtési frontra merőlegesen, egyúttal a 2’ 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
