174063. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőszerkezet nyomaték átvitelére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 174063 1 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ■Ff Nemzetközi osztályozás: Igl Bejelentés napja: 1975. VII. 11. (SE—1789) F 16 B 2/20 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. III. 28. Megjelent: 1980. III. 31. . >. t • Feltaláló: Szabadalmas: Bíró Béla gépészmérnök, Budapest Szerszámgépipari Művek, Budapest Rögzítőszerkezet nyomaték átvitelére 1 A találmány nyomatékátvivő és tengely irányú elmozdulást meggátló, súrlódással kötő szerkezet, amely különösen nagy fordulatszámú, pontos futású, pl. köszörűorsótengelyen a gördülőcsapágyak rögzítésére alkalmas és megfelelő kialakítása, a 5 csapágy tömítését és porvédelmét ellátja. A csapágyak elmozdulását általánosan a tengelyen egyik oldalról a tengely váll, vagy csatlakozó gépelem agyának homloka határolja, gátolja. A másik oldalról — (a csapágy szerelő oldaláról) - 10 közvetlen, vagy távtartó közvetítésével rögzítő szorító elemet alkalmazunk. A legegyszerűbb ilyen rögzítés a tengelyre vágott menet és anya, vagy Seeger rögzítőgyűrű stb. Ritkábban alkalmazunk zsugorgyűrűt, amelyet felmelegítve, kitágult állapot- 15 ban illesztünk és az lehűlve súrlódással köt. A megkövetelt pontosságot nem elégítik ki az anyák, mivel mind homloklapjuk, mind menetük a gyakorlatban merőlegességi hibával készülnek. Meghúzás után a csapágygyűrűt egy ponton szorítva a 20 tengelyben egy szakaszon húzófeszültséget, meggörbülést okoznak. Nagy fordulatszám esetében (Seeger) rögzítőgyűrűt nem alkalmazhatunk. Kizárja a menet és rögzítőgyűrű stb. alkalmazását, ezek IT 10 tűrésfokozatnál durvább tűrése is. Ilyen elemek 25 alkalmazására IT 1 és IT 2 pontosfutási követelmény mellett nem kerülhet sor. Használható kötőgépelem a megfelelő pontos zsugorgyűrű, ami azonban magában is költséges. A zsugorgyűrű oldásához, ennek 2 fokozatú lépcsős kivitele és 30 2 nagynyomású olaj és prés kell. Az olajnyomás a lépcső homlokfelületein adja a lehúzóerőt, amikor a tengely mentén behatoló olajfilm megbontja a súrlódásos kötést. Ismeretes az 506 718 sz. svájci szabadalmi leírásból egy olyan műszaki megoldás, ahol az ún. ékelődő kötés van ismertetve, amelyet Z vagy Y metszetű feszítőelemekkel létesítenek. E megoldás lényege az, hogy két koaxiális módon kapcsolni kívánt hengerfelület között a befeszítés hatására egy gyűrű tengelyére merőleges síktárcsa kitér a merőleges síkból. A kis szöggel elhajló és enyhén kúpos tárcsa peremének és furatának hengeres gyűrűnyúlványai az alakváltozást - ez esetben a szögelfordulást - követve kúpos alakúvá válnak. Ugyanakkor a feszítőelem külső mérete megnövekszik, furata csökken és az egész elem a két hengeres felület közé beékelődik. Ez a kötés akadó illesztésnek minősül. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy bontásához igen nagy erő kell és nem képes olyan zsugorkötést létrehozni, amelyet tárcsával oldani lehetne. Ismeretes továbbá az 557 962 sz. svájci szabadalmi leírásból egy olyan megoldás, ahol az előzőekben ismertetett megoldást mintegy tovább fejlesztik és a feszítőelemet kerülete mentén 6-ként felhasítják, ezzel emelkedő szárakkal rendelkező kötőelemet létrehozva, amely úgyszintén 174063
