174046. lajstromszámú szabadalom • Univerzális motorvédő kapcsolási elrendezés
3 174046 4 akkor az áramkör öt mp-en, ill. két mp-en belül megszakadjon. így az áramütésből származó baleset valószínűségét csökkenteni lehet. Viszonylag a legjobb védelmet nyújtja a törpefeszültség. A törpefeszültségű hálózatot a nagyobb feszültségű hálózatból transzformátor révén tápláljuk. Ez a transzformátor azonban nem lehet takarékkapcsolású, mert a takarékkapcsolású transzformátor meghibásodása esetén a nagyobb feszültségű oldal feszültsége megjelenhet a kisebb feszültségű hálózatban. A törpefeszültséget csak a leg1 kisebb teljesítmények esetén lehet használni (pl. kézi szerszámgépek). Nagyobb teljesítményű gépeket ilyen kis feszültségre gyakorlatilag nem lehet készíteni. Háztartási gépekben szokásos még a kettős szigetelést is alkalmazni. Ez abban áll, hogy a villamos gépet szigeteken1 építik be a háztartási gép burkolatába. Ezáltal kétszeres szigetelés keletkezik: az egyik a villamos gt észültségen levő részei és teste között, a másik a villamos gép teste és a háztartási gép burkolata között. Ha az egyik szigetelés megsérül, a másik még teljes védelmet nyújt. Hátránya az, hogyha a két szigetelés közül az egyik megsérül, annak sérülését nem lehet észrevenni és így nem lehet megállapítani, hogy a kettős szigetelés meddig kettős. Az ismert motorvédő kapcsolók általános hátrányai: 1. Ha a mágneskapcsoló tartóáramkörének tápláló fázisa kimarad, még ebben az esetben sem kapcsol le a mágneskapcsoló, mert a motor állórész tekercselése „transzformátorként” visszatáplál a kimaradt tápfázis tartóáramkörébe és a mágneskapcsolót meghúzva tartja. 2. További hátrányuk, hogy különböző teljesítményű motorokhoz, különböző hőkioldót kell megválasztani, ami még a névleges áramerősségű hőkioldó esetén is csak 60%-os védelmet biztosit. 3. A bímetallos hőkioldó hátránya továbbá, hogy az üzemáram teljes egészében ellenálláson halad keresztül, ami veszteséget okoz. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő univerzális motorvédő kapcsolási elrendezés mindezen és egyéb, általánosan ismert motorvédő biztosítók hibáit hivatott kiküszöbölni. A találmány kidolgozásának alapját az a szükségesség teremtette meg, hogy a villamos forgógépek tökéletes védelmét biztosítsuk, s ehhez önmagában ismert áramköröket és villamos szerkezeti elemeket egyetlen egységbe építsük be. A berendezést bármilyen villamos motorhoz lehet alkalmazni a meghibásodásra hajlamos bímetallos hőkioldó helyett. A berendezés előnye az, hogy fáziskimaradás esetén lekapcsolja a mágneskapcsoló működtető áramkörét, mégpedig közvetlen kapcsolásnál 0,1 mp közvetett kapcsolásnál 0,2 mp idő alatt. Amennyiben a három fázis között a feszültségkülönbség 5%-nál nagyobb, a berendezést a hálózatról lekapcsolja. További előnye még az is, hogy áramvédő kapcsolónak is alkalmazható, ebben az esetben védőföldelés szükségtelen. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés - amelyet a mellékelt rajzok 1. ábrája alapján ismertetünk - négy főegységből áll, éspedig: A érzékelő egységből B egyenáramú erősítőből C tárolóegységből és D tápegységből. A felsorolt négy fő szerkezeti egység egy közös burkolatban van elhelyezve. A szerkezeti egységek az alábbiak szerint vannak felépítve: Az A érzékelő egységben védeni kívánt villamos motor R, S, T fázisai egyfelől önmagában ismert mágneskapcsoló érintkezőire vannak kötve, másfelől viszont Rj, R2, R3 ellenállásokon keresztül közösítve egy első dióda katódjára csatlakoznak. Az első Di dióda másik, azaz anód elektródája egy Zx Zener dióda anódjára csatlakozik, míg ugyanezen Zener dióda katódja egyrészt egy Pi szabályozóellenállásra, másrészt egy második D2 dióda anódjára csatlakozik. A második D2 dióda katódja a háromfázisú táprendszer O-vezetékére van kötve, míg a szabályozóellenállás egy Graetz kapcsolású, önmagában ismert D3,D4, Ds, D6 diódákból felépített dióda-négyes (diódakvartett) egyik bemenetére csatlakozik. A dióda-négyes másik bemenete viszont a potenciométerként szolgáló szabályozóellenállással van összekötve. A motor testére kötött Mt vezeték a Graetz kapcsolású diódanégyes első bemenetére kötött vezeték közösített pontján keresztül egy további R4 ellenálláson át a háromfázisú táprendszer O-vezetékére van kötve. A diódakvartett anód-oldali kimenete rácsatlakozik az R5 ellenálláson át egy első, T0 tranzisztor emitterére, míg ugyanezen első T„ tranzisztor bázisa a már említett, D3, D4, D5, D6 diódákból álló diódakvartett másik, vagyis katódoldali kimenetével van összekötve. Az A érzékelő egység első T0 tranzisztorának emittere egy hatodik R6 ellenálláson át egy második, Ti tranzisztor bázisára csatlakozik, ez utóbbi második tranzisztor emittere viszont egy további, R9 ellenálláson át az A érzékelőegység diódakvartettjének első, azaz katódoldali bemenetére van kötve az első tranzisztor bázisára csatlakozó vezetékkel együtt. A második, Ti tranzisztor kollektora az R7 ellenálláson át egyrészt egy pnp-típusú harmadik T2 tranzisztor emitterére, másrészt egy további R8 ellenálláson át a harmadik T2 tranzisztor báziselektródájára csatlakozik. Ugyanezen harmadik T2 tranzisztor kollektora egy további Rí o ellenálláson át rácsatlakozik egy npn-típusú, negyedik T3 tranzisztor báziselektródájára, melynek emittere a B egyenesáramú erősítő tápfeszültségére van kötve a diódakvartett első bemenetével együtt. A negyedik T3 tranzisztor kollektora egyrészt egy hetedik D7 dióda katódjára, másrészt egy további R,, ellenálláson keresztül a tápfeszültség pozitív sarkára van kötve. Ugyanezen D7 dióda anódja további R13 ellenállá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
