174033. lajstromszámú szabadalom • Eljárás intenzív, ketceces báránynevelésre
5 174033 6 szinten összesen 60 ketrec volt, tehát a névleges férőhelyszám 120. A rácspadló résmérete 13 mm, taposó felülete 70% volt. A kísérlethez 90 db 17,2 kg átlagsúlyú merinó kosbárány állt rendelkezésünkre, ezekből 64 db-ot kettesével ketrecbe, 24 db-ot pedig kontrollként mélyalomra telepítettünk egyazon épületen belül. Az állatok folyamatosan kaptak ivóvizet, granulált tápot és nyalósót. A legfontosabb hízlalási eredményeket táblázatba foglaltuk: Ketrecben Mélyalmon Hízlalási idő (nap) 42 42 Betelepítési átlagsúly (kg) 17,21 17,7 Kitelepítési átlagsúly (kg) 29,0 28,5 Súlygyarapodás 12 napra (g/nap) 306,7 255,3 Súlygyarapodás 42 napra (g/nap) 288,0 258,5 Fajlagos takarmány felhasználás (kg/kg) 3,9 4,5 Következésképpen a súlygyarapodás 10,2%-kal, a fajlagos takarmányfelhasználás 13,3%-kaJ kedvezőbb a találmányunk szerinti eljárásnál! A kísérlet egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy a farácsos padozat vetemedés, mintegy 12%-nyi mennyiségű trágya visszatartása, valamint a nem kielégítő mértékű körömkoptatóhatás miatt nem megfelelő, ezért durvított felületű perforált fémlemezzel kell kicserélni. További kísérleteink során azt találtuk, hogy iparszerű méretekben megvalósított intenzív báránynevelésnél az anyaállatoktól az összes bárányt ellés után azonnal, de legkésőbb két napon belül el kell választani. Itt az elválasztás azonnalisága alatt azt értjük, hogy a bárányokat csak addig liagyjuk az anyaállatok mellett, ameddig a kolosztrumot elfogyasztják. Ezután a bárányokat 4—6 bárány/m2 telepítési sűrűséggel telepítettük a fentiekben ismertetett ketrecegységekbe. Minthogy az egyes ketrecek alapterülete kereken 1 m2 volt, a fenti telepítési sűrűség itt értelemszerűen azt jelenti, hogy egy-egy ketrecbe 4—6 bárányt telepítettünk. Feltételezéseink szerint azoknál a hústermelés szempontjából kívánatosnak tartott szapora fajtáknál, ahol a kettes és hármas ikrek ellése általánosnak tekinthető, ott a természetszerűen kisebb testsúllyal, következésképpen kisebb testméretekkel született bárányoknál ennél nagyobb, a 8 bárány/m2 telepítési sűrűséget is megengedhetjük. A ketrecben a bárányokat 10-15 kg élősúlyuk eléréséig részben folyékony, részben szilárd tejpótló-szerrel tápláltuk. A 10-15 kg élősúly elérésekor a bárányok testméretük következtében már zavarták egymást a ketrecekben, ezért áttelepítettük őket illetve telepítési sűrűségüket 2—4 bárány/m2 értékre csökkentettük. Ezzel egyidejűleg abbahagytuk tejpótló szerekkel történő táplálásukat és 30—35 kg élősúly, azaz a pecsenyebárányok szokásos vágósúlyának eléréséig granulált tápon tartottuk őket. Az eddigiek szerint tehát a mélyalmos tartásban kézi kiszolgálás esetében legfeljebb 0,5 m2/bárány, gépi kiszolgálás esetén pedig 1,5—1,0 m2/bárány a fajlagos területkihasználás, míg találmányunk szerint még a nevelés végén is 0,25 m2/bárány alatt van! Többszintes ketrecnél ez a mutató értelemszerűen még tovább javul ill. javítható. Esetünkben az áttelepítés, illetve a telepítési sűrűség csökkentése együtt járt a ketrecek önetetőinek kicserélésével is, azaz a hasított gumiszopókákat leszereltük és a ketrecekbe beépítettük a vályúként kiképzett önetetőket. Ez lényegében a kísérleti körülmények okozta kényszerű intézkedés volt, a rendelkezésünkre álló ketrecegység férőhelyszámainak korlátozottsága miatt. Megítélésünk szerint a találmány szerinti létesítménynél a ketrecek ill. a ketrecegységek ill. az épületek számát úgy kell megválasztani, hogy a legfeljebb 10—15 kg élősúlyú bárányok tartására szolgáló létesítményelemek minden egyes darabjához legalább két-két további létesítményelem, azaz ketrec ill. ketrecegység ill. épület tartozzék. Egy ilyen meggondolások alapján megvalósított létesítménynél ugyanis számításaink szerint a báránynevelést, azaz a hústermelést folyamatossá lehet tenni azáltal, hogy egyrészt lehetőség adódik minden újszülött bárány születéstől a vágósúly eléréséig tartó mesterséges nevelésére, másrészt a bárányoktól elválasztott anyaállatok tejük elapasztását követően rövidesen újravemhesíthetők. Ez utóbbi révén viszont az anyaállatokat minimálisan kétévenként háromszor, de célszerűen évente kétszer ellethetjük. Előkísérleteink során megvizsgáltuk az anyaállatoktól csak az elletést követő 15—25 nap múlva elválasztott bárányok mesterséges nevelésének feltételeit is. Ezeknél azt találtuk, hogy zökkenőmentesen telepíthetők ketrecbe, mégpedig a mintegy 10—15 kg élősúlyuknak megfelelő 2-4 bárány/m2 telepítési sűrűséggel. Táplálásuk vágósúlyuk eléréséig granulált táppal végezhető. Ezeket a vizsgálatokat azzal a meggondolással végeztük, hogy a juhászaiban sok helyen tenyésztenek még a jelen leírás szóhasználatával élve nem szapora fajtákat is olyan körülmények között, melyek lehetővé teszik illetve nem teszik gazdaságtalanná azt, ha bárányát az anyaállat neveli 15-25 napos koráig. Vizsgálódásaink során azt is megállapítottuk, hogy a fentiekben már vázolt azonnali elválasztás után mesterségesen nevelt állományt abban az esetben, ha a rendelkezésre álló létesítmény nem vagy nem mindenben felel meg a találmány szerinti legelőnyösebb kiviteli változatnak, vagyis például az adott gazdaságnak nincs kellő számú férőhelye 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
