173974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,1-benzoxazin-4-on-származékok előállítására

173974

12

5. példa

20,9 g N-karbetoxi-antranilsavat felszuszpendálunk 165 ml benzolban, 24,2 ml vízmentes piridint adunk hozzá, majd az ily módon készült N-karbetoxi-antranilsav-piridin-sót tartalmazó reakcióelegyhez kb. 30 perc alatt 4,55 ml foszforoxikloridot csepegtetünk hozzá 5—10 °C-on. 3 órán át keverjük ezen a hőfokon, majd a kivált csapadékot szűrjük és benzollal mossuk. A szüredéket vákuumban bepároljuk és a maradékot 1 : 1 arányú benzol : benzin elegyből átkristályosítjuk. így 90—92 °C-on olvadó 2-etoxi-3,l-benzoxazin-4-ont kapunk, melynek fizikai és kémiai tulajdonságai azonosak a 4. példában megadott módszerrel készült anyagéval.

11

6. példa

20 g N-(diklóracetil)-antranilsavat 16,32 g ecetsavanhidriddel melegítjük 100 °C-on 6 órán át. Lehűlés után szűrjük, és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A bejiárlási maradékot toluolból átkristályosítva 176—178°C-on olvadó 2-diklórmetil-3,l-benzoxazin-4-ont kapunk.

C9H5 CI2 NO2 -re

számított:

C =46,9%,

H = 2,17%,

N = 6,08%,

Cl = 30,8%,

talált:

C =46,92%,

H = 2,16%,

N = 6,09%,

Cl = 30,56%.

7. példa

12,4 g N-(diklóracetil)-antranilsavat 25 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk és 11,5 g diciklohexil-karbodiimid 25 ml tetrahidrofurános oldatát adagoljuk hozzá. A beadagolás után 3 órán át keverjük, majd a kivált N,N’-diciklohexil-karbamidot kiszűrjük és tetrahidrofuránban kimossuk. A szüredéket vákuumban bepároljuk és a bepárlási maradékot toluolból átkristályosítjuk. Így 176-178 °C-on olvadó 2-diklórmetil-3,l-benzoxazin-4-ont kapunk, melynek minden tulajdonsága azonos a 6. példában megadott módszer szerint készített anyagéval.

8. példa

2-triklórmetil-benzoxazin-4-ont azonos súlyú lecsapott kovasavval őriünk össze, majd az így kapott őrleményt kaolinnal vagy talkummal homogenizáljuk olyan arányban, hogy 1—6% hatóanyagtartalmú porkeveréket nyeljünk. Az így kapott porkeverék mint porozószer alkalmazható. 9

9. példa

Permetezőszer előállítása céljából az alábbi anyagokat keverjük össze és a keveréket finomra őröljük:

150 rész 2-triklórmetil-benzoxazin-4-on,

50 rész kovasav,

70 rész kaolin,

5 rész l-benzil-2-sztearin-benzimidazol-6,3’-diszulfonsav-nátriumsó reakciótermék.

10. példa

80 g 2-triklórmetil-3,l -benzoxazin-4-önhöz 20 g Emulsogén IT-t adunk, majd dimetilformamiddal 100 ml-re egészítjük ki. Ily módon 80% hatóanyagot tartalmazó emulgeálható koncentrátumot kapunk, mely hosszú időn át tárolható és vízzel történő hígításkor vizes emulziót ad.

11. példa

2,0 g 2-triklórmetil-3,l-benzoxazin-4-ont 100 ml etilénglikolban oldunk, majd 5 g Emulsogén IT-t adunk hozzá és vízzel 500 ml-re hígítjuk. A kapott emulzió hatóanyagtartalma 0,4%.

Az „Emulsogén” IT zsíralkoholpoliglikolétert és zsíralkoholszulfonátot tartalmaz nem-ionos és anionos emulgeátor-kombináció.

12. példa

2,88 g N-(triklóracetil)-antranilsav-nátriumsót 15 ml ecetsavanhidriddel 3 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot benzinnel felforraljuk és a forró benzines oldatot szűrjük. A szűrlet lehűtése után 99-100 °C-on olvadó 2-triklórmetil-3,l-benzoxazin-4-ont kapunk. A termék az 1. példa szerint előállított vegyülettel nem mutat olvadáspont -depressziót.

Szabadalmi igénypontok:

1. Eljárás (I) általános képletű 3,l-benzoxazin-4- -on-származékok

(mely képletben

R1 jelentése két vagy három klóratommal helyettesített 1—4 szénatomos alkil-csőport, 1—4 szénatomos alkoxi- vagy 1—6 szénatomos cikloalkil-csoport,

R2 jelentése hidrogén)

előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet vagy sóját (mely képletben

R1 R2 jelentése a fent megadott és R3 jelentése hidrogénatom)

szerves vagy szervetlen vízelvonószer jelenlétében ciklizáljuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy vízelvonószerként sav5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

63

6