173974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,1-benzoxazin-4-on-származékok előállítására
3 173974 4 és foszforoxihalogenideket, mint például foszfortrikloridot, foszforoxikloridot, foszforpentakloridot, foszforpentaoxidot, a kén halogenideket, mint például tionilkloridot stb. Szerves vízelvonószerként alkalmazhatunk savanhidrideket, mint például ecetsavanhidridet. Igen előnyös az olyan neutrális vízelvonószerek alkalmazása, melyek vízfelvétel közben irreverzibilisen alakulnak át. Ilyen vízelvonószer például a diciklohexil-karbodiimid és egyéb karbodiimid származék. A vízelvonás fizikai módszereiként előnyösen alkalmazható az anyag melegítése. A melegítést hatásosabbá tehetjük egyidejű vákuum alkalmazásával, mellyel azt érjük el, hogy a melegítés hatására keletkező víz azonnal eltávozik a rendszerből és így az egyensúly a 3,1-benzoxazinon keletkezése irányába tolódik el. Az egyensúly eltolását úgy is elérhetjük, hogy a keletkező vizet azeotrop desztillációval távolítjuk el. A vízelvonási reakciót végrehajthatjuk oldószer nélkül az N-acilantranilsavnak és vízelvonószernek közeg nélkül való reagáltatásával, illetve az N-acilantranilsavnak közeg nélküli melegítésével. Végrehajthatjuk a reakciót oldószerben is. Oldószerként aromás és alifás szénhidrogéneket, klórozott szénlüdrogéneket, ketonokat, étereket, mint például benzolt, benzint, kloroformot, tetrahidrofuránt, dioxánt, etilétert, acetont stb. használhatunk. Oldószerként alkalmazhatjuk magát a vízelvonószert is. A reakció hőfokát az alkalmazott vízelvonószer reakcióképességétől függően választjuk meg. A foszforhalogenidek és tionilklorid esetében előnyös a reakcióelegyet 50—100 °C-on melegíteni, mert a melegítés a reakció folyamán keletkező gázok eltávozását is elősegíti. Diciklohexilkarbodiimid alkalmazása esetén viszont a reakciót már szobahőfokon, sőt 0 °C-on is gyorsan lejátszódik. A reakciótermék kinyerését a reakció végrehajtása után az oldószer eltávolításával, mely történhet szűréssel vagy desztillációval, majd az így kapott termék kristályosításával vagy desztillációjával, illetve a két tisztítási módszer kombinálásával hajthatjuk végre. Azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti vegyületek előnyös herbicid hatással rendelkeznek, és ugyanakkor fontos kiindulási anyagok értékes gyógyászati vegyületek előállításához, (antranilsav-származékok). így e vegyületek kivánt esetben alkalmas hígító és hordozóanyagok hozzáadása után a növényvédelemben előnyösen alkalmazhatók. így például a 2-triklórmetil-3,l-benzoxazin-4-on igen jó herbicid aktivitást mutatott, mellyel végzett vizsgálatainkat az alábbiakban foglaljuk össze. A többi igényelt származék ugyancsak hasonló hatást mutatott. a) Szűrőpapíros vizsgálat Az anyagot oldószer segítségével Petri-csészébe illesztett szűrőpapír korongra vittük, majd az oldószert elpárologtattuk. Azután a Petri-csészébe meghatározott mennyiségű vizet csepegtettünk, majd tesztnövények (búza, mustár, árpa, repce) magvait helyeztük bele és lezárva 20 °C-on 6—7 napig inkubáltuk. 7 nap után értékeltük a kicsírázott növények gyökér, illetve szárhosszát és kezeletlen kontrolihoz hasonlítva megállapítottuk a gátlási %-ot. b) Agar-agaros vizsgálat A módszer az előzőtől annyiban tért el, hogy szűrőpapír helyett agar-agarba tettük a hatóanyagot és tápolaj tetejére vetettük a magvakat. Mindkét esetben párhuzamosan több koncentrációval dolgoztunk. A kérdéses vegyület az alábbi dózisokban került kipróbálásra: Növekedés-gátlási % a kezeletlen kontrolihoz viszonyítva: Tesztnövény Dózisok kg/ha 2,5 5 10 20 Búza 0 40 40 80 Mustár 100 100 100 100 Árpa 35 50 90 100 Repce 25 70 95 100 c) Preemergens kezelés Tesztnövények: búza árpa muhar kakaslábfű mustár. Alkalmazott dózisok: 2,5—5—10—20 kg/kh. Vizsgálati módszer 127 cm2 alapterületű, 5 cm mélységű tenyészedényeket földdel megtöltöttünk. 5,5, 11,1, 22,2, 44,4 mg vegyületet 4 ml acetonban oldva egyenletesen a talajra pipettáztuk. Az oldószer elpárologtatása céljából a talajt 24 óra hosszáig szellőztettük, majd belevetettük a tesztnövény magvait. A növényeket napi 15 órai mesterséges megvilágítás mellett neveltük. Az értékelés módja A kelést követően 2 naponként értékeltük a növények kontrolihoz viszonyított csírázás-gátlási százalékát, növekedés-gátlási százalékát, valamint a pusztulást. A vizsgálat eredménye A szer hatásának jellemzésére közöljük a vetést követő 7. és 14. napi értékelés eredményeit: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
