173963. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távbeszélővonal telefonhoz csatlakoztatásának tökéletesítésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173963 i szolgalati találmány Eli Bejelentés napja: 1976. I. 19. (BU—795) Nemzetközi osztályozás: H 04 B 7/00, H 04 M 7/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. III. 28. Megjelent: 1980. II. 29. Feltalálók: Gádoros Miklós oki. villamosmérnök, Budapest, Kovács Sándor oki. villamosmérnök, Budapest Szabadalmas: Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Budapest Kapcsolási elrendezés távbeszélővonal rádiótelefonhoz csatlakoztatásának tökéletesítésére 1 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés távbeszélővonal rádiótelefonhoz csatlakoztatásának tökéletesítésére. Rádiótelefonok segítségével ma már olyan előfizetők is távbeszélőközpontokhoz csatlakoztathatók, amelyek készüléke nem vezetéken át van a távbeszélőközponttal összekötve. A rádiótelefon és a távbeszélőközpont együttműködésének egyik alapvető feltétele az, hogy a rádiótelefonon keresztül csatlakozó előfizető minden olyan szolgálta- 10 táshoz hozzájuthasson, mint bármely egyéb előfizető. Az együttműködés elősegítése érdekében nemzetközi ajánlások pontosan meghatározzák mindazokat a műszaki jellemzőket, amelyeket a rádiótelefon berendezéseknek, valamint a telefon- 15 központoknak ki kell elégíteni. Ilyen ajánlás például (CCITT) az is, hogy a távbeszélőn vagy rádiótelefonon át továbbított hangfrekvenciás információk frekvenciasávjának 300 és 3400 Hz közé kell esni, Mivel ez az ajánlás 20 viszonylag újkeletű, egyes régebbi típusú távbeszélőközpontok az ebben támasztott követelményeknek nem felelnek meg. Azok az előfizetők tehát, akik rádiótelefonon keresztül csatlakoznak egy távbeszélő központhoz, a többi előfizetőhöz 25 képest hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ha olyan előfizetők felé kezdeményeznek hívást, amelyek régebbi típusú távbeszélőközpontokhoz tartoznak. A rádiótelefonok hangfrekvenciás átviteli sávja ugyanis lényegében megegyezik az említett frekven- 30 ciatartománnyal és a sávon kívüleső jelek vagy jelzések vételére minden további intézkedés nélkül nem alkalmasak. A régebbi típusú központokban igen gyakori, 5 hogy a csengetésvisszajelző hang, a tárcsázási hang, vagy a foglaltságjelző hang a megengedett 300 Hz-es alsó határfrekvencia alatt van. Igen gyakori a 160—200 Hz-es csengetésvisszajelző hangok alkalmazása is. Nyilvánvaló, hogy a rádiótelefonok ezeket az akusztikus jelzéseket nem tudják továbbítani, és ebből a rádiótelefon állomáson levő előfizető számára sok hátrány származik. Ismert már olyan megoldás a vázolt probléma kiküszöbölésére, amelynél a rádiótelefont a távbeszélő központhoz csatlakoztatható egységben egy jelvevőt helyeznek el, amely mindig egy meghatározott sávon kívüli jelzés frekvenciájára van hangolva, és ezen jel vételekor a jelvevő olyan hangfrekvenciás generátort működtet, amely a rádiótelefon által is átvitt hangfrekvenciás sávon belül jól észlelhető akusztikus jelzést kelt. Bár ez az ismert megoldás kifogástalanul működik, jelentős hátránya, hogy annyi jelvevőre van szükség, amenynyi a sávon kívül előforduló akusztikus jelzések frekvenciáinak lehetséges száma. Amennyiben ugyanis egy régi típusú telefonközpontban a csengetésvisszajelző hang 160 Hz-es, akkor 160 Hz-es frekvenciára reagáló jelvevőre van szükség a 160 Hz-es csengetési visszajelzés észleléséhez. Ha ugyanezen központban a tárcsázási hang 60 Hz-es 173963
