173958. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzizotiazolon-származékok előállítására

7 173958 8 Az orálisan beadható tabletták és kapszulák egységnyi dózisúak lehetnek, és tartalmazhatnak önmagukban ismert segédanyagokat, például kötő­anyagokat, így akácot, zselatint, szorbitot, traga­­kantot vagy polivinil-pirrolidont, töltőanyagokat, így laktózt. cukrot, kukoricakeményítőt, kalcium­foszfátot. szorbitot vagy glicint, tablettázási kenő­anyagokat. így magnéziumsztearátot, talkumot, po­­lietilénglikolt vagy szilíciumdioxidot, szétesést elő­segítő segédanyagokat, így burgonyakeményítőt, vagy gyógyászatilag elfogadható nedvesítőszereket, így nátrium-lauril-szulfátot. A tablettákat önmagában ismert módon bevo­nattal láthatjuk el. Az orálisan beadható folyékony gyógyszerkészít­mények például vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixírek lehetnek, vagy pedig száraz termékként hozhatók forga­lomba, s felhasználás előtt, víz vagy más alkalmas oldószer hozzáadásával alakíthatók folyékony gyógyszerkészítménnyé. A folyékony gyógyszerkészítmények tartal­mazhatnak önmagukban ismert adalékanyagokat, például szuszpendáló szereket. így szorbitot. metil­­-cellulózt. glükóz-szirupot, zselatint, hidroxi-etil-cel­­lulózt. karboxi-metil-cellulózt. alumíniumsztearát­­-gélt vagy hidrogénezett étkezési zsírokat, emulge­­álószereket. így lecitint, szorbitán-monooleátot vagy akácot, nem-vizes oldószereket (az étolajakat is beleértve). így mandulaolajat, frakcionált kókusz­olajat, olajos észtereket, glicerint, propilénglikolt vagy etilalkoholt, tartósítószereket. így p-hidroxi­­-benzoesav-metil- vagy -propilésztert vagy szorbin­­savat. továbbá kívánt esetben, önmagukban ismert ízesítő vagy színező anyagokat. Az (1) általános képletű vegyületet kívánt eset­ben élelmiszer, például keksz is tartalmazhatja. Parenterális beadás céljára egységnyi dózist tar­talmazó folyékony gyógyszerkészítményt állítunk elő a hatóanyagból steril oldószer, célszerűen víz alkalmazásával. A hatóanyag, az alkalmazott oldó­szertől cs koncentrációtól függően szuszpendálva vagy oldva lehet jelen. Oldat készítésekor például úgy járunk el. hogy a vegyületet feloldjuk vízben, szűréssel sterilizáljuk, majd megfelelő ampullákba töltjük és azokat leforrasztjuk. Az oldószerhez előnyösen segédanya­gokat. például helyi érzéstelenítőt. tartósítószert vagy puffert is adhatunk. A stabilitás növelése céljából az oldatot az ampullába töltés után megfagyaszthatjuk, és a vizet vákuumban eltávolít­hatjuk. A száraz, liofilizált port tartalmazó ampul­lát leforrasztjuk, és egy másik, befecskendezhető vizet tartalmazó ampullát mellékelünk hozzá, hogy felhasználás előtt a folyékony gyógyszerkészítmény kialakítható legyen. A parenterálisan beadható szuszpenziókat lénye­gében hasonló módon állíthatjuk elő. azzal az eltéréssel, hogy a vegyületet feloldás helyett szusz­­pendáljuk az oldószerben, és a sterilizálást nem hajthatjuk végre szűréssel. A vegyületet úgy sterili­záljuk. hogy etilénoxiddal kezeljük, majd pedig a steril oldószerben szuszpendáljuk. A gyógyszer­­készítmény előnyösen felületaktív anyagot vagy nedvesítőszert is tartalmazhat a vegyület egyenletes eloszlatásának megkönnyítésére. A gyógyszerkészítmény 0,1-99 súly%, cél­szerűen 10-60 súly% aktív anyagot tartalmaz, a beadás módjától függően. Ha a gyógyszerkészít­mény egységnyi dózisú, minden egyes egység célszerűen 1 -500 mg aktív komponenst tartalmaz. A felnőttek kezelésénél alkalmazott dózis termé­szetesen függ az illető hatóanyagtól és a beteg állapotától, általában azonban napi 0,01 —30 mg/kg, a beadás módjától és gyakoriságától függően. Felnőtt ember számára az előnyös dózis 10—500 mg, orálisan 1-3 alkalommal naponta beadva. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények mind embereknek, mind állatoknak beadhatók például a műtét utáni trombózis megakadá­lyozására. Geriátriai betegeknek beadva megakadá­lyozhatok az átmeneti agyi vérhiánnyal kapcsolatos rohamok. Miokardiális infarktusok és rohamok utáni tartós profilaxis céljára is alkalmazhatók a gyógyszerkészítmények. Az (I) általános képletű vegyületek teljes vér vérbankokban történő tárolásánál is alkalmazhatók, továbbá szívműködtető és lélegeztető gépeknél felhasználásra kerülő, vagy szerveken, például szí­ven vagy vesén keresztül cirkuláltatott, vagy hullá­ból eltávolított teljes vérnél, vagy pedig szervát­ültetés előtt. A találmány szerinti vegyületek így in vitro is felhasználhatók a vérlemezkék aggregációjának meg­akadályozására, amikor is teljes vérhez vagy vér­­lemezkékben dús koncentrátumhoz adjuk az (1) általános képletű vegyületet. Az (1) általános képletű vegyületet célszerűen 0. 01—50 mikrogramm/ml mennyiségben adjuk a teljes vérhez. A találmány szerint teljes vért és valamely (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag alkalmas sóját tartalmazó gyógyszerkészítményt is előállíthatunk. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák segítségével részletesen ismertetjük. 1. példa 5-Klór-2-[j3-(2-piridil )-etil]-l,2- -benzizotiazol-3-on-hidroklorid (A reakciókat az A reakcióvázlat szemlélteti) 4,12 g (0,01 mól) 4,4 -diklór-2,2’-diklórkarbonil­­-difenil-diszulfidot 100 ml száraz széntetrakloridban szuszpendáltunk, a szuszpenzióba a teljes oldódásig klórgázt vezettünk (ehhez körülbelül 1,5 órára volt szükség), majd a klórgáz feleslegét nitrogéngáz átvezetésével távolítottuk el. Az oldatot szűrtük, és a szűrletet körülbelül 30 perc alatt hozzáadtuk szárítócsővel ellátott, 500 ml térfogatú, három­nyakú gömblombikba előzetesen bemért 7,32 g (0,05 mól) 2-(2-amino-etil)-piridin 100 nű száraz széntetrakloriddal készített és kevert oldatához. Az adagolás befejeztével a reakcióelegyet további 1 órán át kevertük szobahőmérsékleten, majd vízzel mostuk, és 2 n sósav-oldattal extraháltuk. A 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom