173937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ékszíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára
5 173937 6 adott mértékben célszerűen 5-15-ször körülforgatjuk és leolvassuk a másik tárcsa szög-elfordulását, ebből az ékszíj fordulatszám módosítási képességét meghatározzuk, miközben a geometriai hosszt a két tárcsa tengelytávolságán keszetül lemérjük és a több ékszíj együttfutásának mértékére jellemző súrlódó nyomaték nagyságát az egyik, célszerűen a nagyobbik tárcsa elfordításával mérjük. A találmány szerinti megoldást az ábrák kapcsán közelebbről is megvilágítjuk. Az 1-3. ábra a technika jelenlegi állásának kapcsán már ismertetett, az ékszíjaknak a tárcsában való elhelyezkedési lehetőségeit ismerteti. A 4. ábra a találmány szerinti berendezés oldalnézete, az 5. ábra a találmány szerinti berendezés felülnézete, A 6. ábra ismert, jóminőségű termékek készletezésének szórását szemléltető diagram, a találmány szerinti eljárással kimutatva, A 7. ábra pedig ugyanannak az ékszíjhalmaz átkészletezés utáni diagramját mutatja. A találmány szerinti berendezés az ékszíjak befogadására alkalmas horonnyal kialakított, 13 karral ellátott 1 nagytárcsával és 2 kistárcsával rendelkezik. A vizsgálandó ékszíj előfeszítésére a 4 súly szolgál, amely a 6 vezetőgörgőn át az 5 huzalon keresztül kapcsolódik a 2 tárcsa 8 tengelyével. A 8 tengely a 7 vezetősín segítségével mozdítható el. Az 1 nagytárcsa 9 tengelye a 7 vezetősínhez a 10 furatokba helyezhető 11 csappal van rögzítve. A 8 és 9 tengely közötti távolságot a 12 tengelytávmérő mutatja. Az 1 nagytárcsa a 14 bejelöléssel, a 2 kistárcsa pedig fokbeosztással van ellátva. Az 1 nagytárcsa felett a 15 muxató, a 2 kistárcsa felett pedig a 18 mutató van elhelyezve. A 2 kistárcsa különálló, osztott tárcsákból áll, oly módon, hogy azok a 17 csappal vannak egymáshoz rögzítve. A 7 vezetősín tartójára szerelt 19 indikátoróra érzékelője a 8 tengelyhez érintkezik. A berendezés a 20 asztallapra van szerelve. A találmány szerinti eljárás foganatost .ására alkalmas vizsgáló berendezést tehát a 4. és 5. ábrán szemléltetjük, oldal és felülnézetben. A 6. ábrán a hagyományosan garnitúrázott ékszíjpárok általunk mért paramétereit szemléltetjük, míg a 7. ábra ugyanennek az ékszíjhalmaznak a találmány szerinti gamitúrázás után mért tulajdonságait mutatja. Az 1 nagytárcsa és 2 kistárcsa hornyaiban helyezkedik el a 3 ékszíj (4. ábra), melyet a 4 súllyal előfeszítünk, oly módon, a 4 súly az 5 huzallal a 6 vezetőgörgőn át összekapcsolható a 2 tárcsának a 7 vezetősínen elcsúsztatható 8 tengelyével. Az 5. ábrán látható, hogy a három homyú ékszíjtárcsákra 2 db, vagyis 3a és 3b ékszíjat helyezünk el. Az 1 nagy tárcsa 9 tengelye a 7 vezetősínben a 10 lyukak egyikén átdugott 11 csappal rögzíthető. A 8 és 9 tengely vonalában helyezkedik el a 12 tengelytávmérő szalag. Az 1 nagy tárcsa tömör kivitelű, tengelyére csapágyazottan szerelt és könnyen elfordítható a tárcsa oldalfalára szerelt 13 karral. Az 1 nagytárcsa 14 bejelölése és a 9 tengely tengelybakként funkcionáló részére szerelt 15 mutató egybeesésével az 1 nagytárcsa teljes körbefordulása ellenőrizhető. A 2 kistárcsa közös tengelyre, külön csapágyakba szerelt, egy-egy horonnyal ellátott (példánkban 3 db) tárcsából áll. A 2 kistárcsa egységein a 16 furat van, melyen a 17 csap átdugható és ezzel szükség szerint a 2 kistárcsa laza — tárcsarészei tömör, többhomyú tárcsaként viselkednek. A 2 kistárcsa részei palástjukban fok-beosztással vannak ellátva, annak érdekében, hogy az 1 nagytárcsa néhány egész számú körbefordítása esetén a 2 tárcsán leolvasható legyen ennek szög-elfordítása. A pontos szög-elfordulás leolvasását a 8 tengely tengelybakként funkcionáló részére szerelt 18 mutató segíti elő. A 19 indikátoróra a szokásos rezgésvizsgálathoz szükséges. A berendezés a 20 asztalhoz rögzített. A 4 súly terhelés, a tárcsák ékszögei a semlegesszál mérésének eddigi szabványos előírásához alkalmazkodnak, míg a tárcsák átmérőire nézve kb. 1:1,5 módosítás célszerű, azaz pl. a 15,5 mm-es felső lap-szélességű keskenyprofilu ékszíj viszonylatához a 2 kistárcsa külső átmérője 100 mm, az 1 nagy tárcsa külső átmérője 150 mm. így pl., ha az 1 nagytárcsát pontosan 10-szer körbeforgatjuk (azaz 3600°-ot) akkor a 2 kistárcsa 15 x 360 = 5400°-kai fordulna el, ha az ékszíj a módosítást annak felső lapjai mentén hajtaná végre. Azonban ha pl. azt tapasztaljuk, hogy a nagytárcsa 10 fordulatára a kistárcsa 5515°-ot fordul el, akkor az 150 - x _ 5515° TÖO^x “ 3600° aránypár alapján a módosítási átmérőcsökkenés (x) mértéke számítható. Jelen esetben x értékére 6 mm-t kapunk, azaz az ékszíj módosítási vonala a tárcsa felső lapjától számítottan 3 mm-re van. A vizsgálati módszer meglepően nagy érzékenységére jellemző, hogy viszonylag rövid idő alatt (a nagy tárcsa 10 fordulatával) az ékszíjszelvényben a módosítási vonal 1 mm-es eltérése 3 leolvasási eltérést eredményez a kistárcsa peremén. Annak alátámasztására, hogy a találmány szerinti vizsgáló eljárás és berendezés az eddigi gyakorlathoz képest ugyanabból az ékszíjhalmazból lényegesen „egyformább” ékszíjakból képezi a garnitúrákat — és ezzel elősegíti az ékszíjak jobb együttfutását, és növeli az átlagos élettartamot - 200 db 12,5x1300 LA méretű (100x2 garnitúra) ékszíj minden egyes darabján lemértük a tengelytáv és a módosításra jellemző kistárcsa elfordulási szögét (a nagy tárcsa 10 fordulata esetén). A fenti mennyiségű ékszíj olyan cég gyártmánya volt, amely a világ vezető 4—5 ékszíjgyártó vállalatai közé tartozik, és így a világszínvonalat képviseli. Az eredeti gyári gamitúrázási kötések felvágása előtt minden egyes ékszíjat maradandó sorszámmal (1—200) és az eredeti garnitúra sorszámával (1—100-ig) láttuk el. Az egyes ékszíjak külön-külön 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
