173937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ékszíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173937 A Bejelentés napja: 1977. IV. 7. (TA—1435) Nemzetközi osztályozás: G 01 B 3/00 Közzététel napja: 1979 II. 28. ORSZÁGOS Megjelent: 1980. I. 31. •v TALÁLMÁNYI HIVATAL —...... • Feltalálók: Ambrus Sándor vegyészmérnök, Budapest 70%, Király Lajos üzemvezető, Hatvan 15%, Turpisz György vegyészmérnök, Budapest 15% Szabadalmas: Taurus Gumiipari Vállalat, Budapest Eljárás és berendezés ékszíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés ékszíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára. Használhatósági paraméterek alatt az ékszíjak hosszát, súrlódó nyomatékát és a szerkezeti elemek elrendezésére jellemző fordulatszámmódosító képes- 5 ségét értjük. Ismeretes, hogy az ékszíjak használhatósági paraméterei döntő mértékben befolyásolják az ékszíjak pontos készletezési lehetőségeit. Ismeretes továbbá az is, hogy két- vagy többhornyú ékszíjtárcsán 10 levő, egymás mellett (egy készletben) működő ékszíjak élettartamát döntően befolyásolja azok egyformasága, azaz, hogy mennyire egyeznek meg szerkezeti anyagaik, szilárdságuk, geometriai méreteik stb. Ezeknek meghatározásához elsődlegesen 15 tehát a használhatósági paraméterek pontos vizsgálata szükséges. Az ékszíjgyártók lehetőség szerint a legnagyobb egyöntetűséget biztosítják az ékszíjat alkotó szerkezeti anyagok, így a kordcérna, burkolószövet, 20 kordágyazógumi és maggumi minőségének tekintetében, azonban a szerkezeti anyagoknak az ékszíjban való elhelyezkedését és térkitöltését illetően - a kézi munka és az alkalmazott gépek pontatlanságából adódóan — bizonyos szóródással 15 kell számolni. Ugyanez vonatkozik a kész ékszíjak geometriai méreteire is, vagyis a külső- és belső kerület, az ékszög, valamint a felső- és alsó határoló lapok szélességi mérete, valamint hosszúsága a gyártási 30 2 eljárástól függően kisebb, vagy nagyobb szóródást mutat. Ismeretes például az 1 190 306 sz. brit szabadalmi leírásból olyan ékszíj gyártási eljárás, amelynél az ékszíjakat vulkanizálás előtt és alatt egyforma mértékben nyújtják, annak érdekében, hogy egyforma geometriai hosszúságú ékszíjakat nyerjenek. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a módszer a szerkezeti elemek elrendeződésének azonosságát nem biztosítja, csupán az azonos hosszúságot. Jelenleg legelterjedtebb módszer szerint valamely legyártott ékszíjhalmazból az ékszíj külső vagy belső kerületének lemérésével (acélszalaggal) és ezt követő párosítással végzik a készletezést, annak érdekében, hogy az egy készletbe kerülő ékszíjak hosszúsága a lehető legkisebb mértékben különbözzön. A szerkezeti elemek elrendezésének azonosságára jellemző válogatás ugyancsak igen lényeges lenne, azonban ezt mindezideig semmilyen roncsolásmentes vizsgálattal nem tudták megoldani. Ilyen jellegű vizsgálatra dolgozták ki és nemzetközileg szabványosították is az ékszíjak ún. „semlegesszálának” hosszát bemérő eljárást és az ezen alapuló készletezést. A semleges szál (vagy zóna) elméletileg abban a szelvényvonalban húzódik végig az ékszíj kerületén, amelynél a működés folyamán sem nyújtási, sem összenyomási deformáció nem lép fel. A semlegesszál helyzetét gyakorlatilag úgy szokták meghatározni, hogy az ékszíj ebben a szelvény-173937
