173893. lajstromszámú szabadalom • Nagyteljezítményű flotáló berendezés

5 173893 Egy az örvénytestes berendezések csoportjához tartozó ismert megoldást mutat be a 154 205 számú magyar szabadalmi leírás. Ennél a készülék­nél a flotáló tartály egymástól el nem választott celláiban elhelyezett célszerűen kettősfalú, ciklon­ként kiképzett örvénytestek kilépő nyílása alatt vannak a légbevezető csövek szájnyílásai szembefor­dítva és berendezésként legalább két, egymástól független tápszivattyúval felszerelt keringtető rend­szere van. Az ismert berendezés kettősfalú örvény­­testjeihez van a reagens tápvezeték és egy második légvezeték csatlakoztatva, továbbá zagyfeladó veze­tékbe egy harmadik légvezetékkel összekötött in­­jektor van beépítve. A feladóvezeték az első keringtető rendszerbe van bekötve. A keringtető rendszerek szívóágai az örvénytestek felett vannak a flotáló tartályban el­helyezve. A fenti ismert berendezés a már bemutatott megoldásokhoz képest valamennyi jellemző para­métere szempontjából lényegesen jobb, hátrányos tulajdonsága abban mutatható ki, hogy mindössze 1,05—1,1 m zagymélységgel dolgozik, így fajlagos helyigénye viszonylag magas, 1,25 m2 /m3 körül van. Az ismert nagyteljesítményű berendezések jelleg­zetességeinek egybevetése alapján megállapíható, hogy a nagy zagymélységgel dolgozó tehát alacsony fajlagos helyigényű készülékek építőkockaszerű gyártása és összekapcsolása nem tekinthető megol­dottnak, így alkalmazásuk erősen korlátozott, a széles körben elterjedt építőkockaszerűen összeállít­ható berendezések fajlagos helyigénye viszont igen magas. A találmány feladata nagy zagymélységgel dol­gozó, építőkockaszerűen felépíthető berendezés ki­dolgozása. Ezt a feladatot a találmány szerinti berendezés egyik alapkivitelénél azzal oldjuk meg, hogy zagy­keringtető eleme a zagy átáramlási irányára merőle­gesen elrendezett, nyújtott téglalapkeresztmetszetű emelőszekrény, melynek kilépőnyílása közvetlenül a zagyszint alatt, belépőnyílása a flotáló tartály fe­néklapja szomszédságában van, önmagában ismert légbevezető eleme pedig a fenéklap és a belépőnyí­lás között van elrendezve. A találmány szerinti megoldás egy másik alapki­vitelének lényege az, hogy önmagában ismert, nyomóvezetékével célszerűen a cella aljában szim­metrikusan elrendezett, legalább egy, a légbevezető elemmel összekötött örvénytesthez csatlakozó szi­vattyúval és a flotáló tartályba visszacsatolt szívó­vezetékből álló keringtető rendszerében a szívóveze­tékre szájnyílásával felfelé, legalább egy, közvetle­nül a zagyszint alatt elhelyezett tölcsér van felsze­relve. A találmány szerinti berendezés mechanikus rendszerű változatánál viszont keringtető rendszeré­be szivattyú helyett egy a cellában a fenéklemez szomszédságában koaxiálisán elrendezett állórész és járókerék van beépítve, a szívócső ill. a légbevezető cső pedig az állórész házába ill. a házon kiképzett elosztófejbe van bevezetve. A találmányt a továbbiakban a rajz segítségével részletesen ismertetjük. A rajzon az 1. ábra pneumatikus-rendszerű alapkivitel vázla­tos hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett metszete, a 3. ábra örvénytestes egyedi cella vázlatos hosszmetszete, a 4. ábra örvénytestes alapkivitel vázlatos hossz­­metszete, az 5. ábra a 4. ábra V—V vonala mentén vett metszete, a 6. ábra az 5. ábra nagyított részlete, a 7. ábra a 6. ábra szerinti megoldás egy változa­tának nagyított részlete, a 8. ábra a 6. ábra szerinti megoldás egy másik változatának nagyított részlete, a 9. ábra az 5. ábra szerinti örvénytest egy válto­zatának metszete, a 10. ábra az 5. ábra szerinti örvénytest egy másik változatának metszete, a 11. ábra a 6. ábra szerinti megoldás egy további változatának metszete, a 12. ábra ciklonként kiképzett örvénytest met­szete, a 13. ábra injektorként kiképzett örvénytest met­szete, a 14. ábra mechanikus-rendszerű kiviteli alak váz­latos keresztmetszete, a 15. ábra a 14. ábra szerinti megoldás egy válto­zatának részlete. Részletes leírásunkban a találmányunk szerinti berendezés különféle kiviteli változatainak leírása­kor egyrészt a szokványos felépítési elemek, más­részt a rajzokon azonos hivatkozási jellel megadott azonos alkalrészek többszöri ismertetésétől eltekin­tünk. A „zagy áramlási iránya” kifejezés alatt a fel­adott zagynak a feladás helyétől az ürítés felé mutató áramlását értjük és a berendezés hossz­irányát ill. keresztirányát az azzal párhuzamos ill. arra merőleges irányok értelmében használjuk. A zagyfeladó- és meddőelvezető rendszerekre ill. a légbevezető- és zagykeringtető elemekre pedig csak ott utalunk külön is, ahol arra feltétlenül szükség van. Az 1. és 2. ábrán a találmány szerinti berende­zés egyik alapváltozataként pneumatikus-rendszerű megoldást tüntettünk fel. Az építőkockaszerűen felépíthető berendezés 1 flotálótartálya 2 homloklapból, 3 hátlapból, 4 fenéklapból és 5 oldallapokból van összeállítva. A feladott zagy a 2 homloklaptól a 3 hátlap felé, hosszirányban áramlik végig az 1 flotálótartályban, az 1. ábra értelmében balról-jobbra. A B x L alapterületű 1 flotáló tartály „n” darab cellából van összeállítva, melyek egymástól csak technoló­giai értelemben vannak elválasztva, vagyis a beren­dezésben válaszfalak nincsenek. A cellák alaprajza célszerűen B x B méretű négyzet, így a berendezés szerkezeti hossza a cellák száma szerint L = n x B. Az 1 flotálótartály a H magasságban levő 6 zagy­szintig van üzemközben feltöltve. A 2 homloklapra 7 feladótáska van felszerelve, mely az 1 flotálótartállyal esetünkben a 4 fenéklap mentén kiképzett 8 nyílással van összekötve. A 3 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom