173842. lajstromszámú szabadalom • Kopasztóegység baromfikopasztó gépekhez
3 173842 4 kopasztóelem keresztmetszete ott legyen a legnagyobb, ahol be van fogva, mert nem kell az üreges munkahenger falában kialakított nyílással kapcsolódnia, ami a befogás helyén elkerülhetetlenné teszi a keresztmetszet gyengítését. Fentiek alapján találmányunk tárgyát baromfikopasztó gépekhez való olyan kopasztóegység kialakításában jelölhetjük meg, amelynek önmagában ismert módon üreges szerszámhordozó teste, ennek palástjában kialakított fészkei, valamint a fészkekben oldhatóan rögzített fejrészből és a fejrész felé növekvő keresztmetszetű szárból álló kopasztóelemei vannak. A találmány lényege, hogy a kopasztóelemek szárai közvetlenül a fejrészbe megy át, amely kívülről a fészekben rögzíthető tömb és amelynek legkisebb keresztmetszete legalább egyenlő a szár legnagyobb keresztmetszetével. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél a kopasztó elemek közvetlenül mennek át az agyba. Ebben az esetben azonban a kopasztó elemek az agyra vannak vulkanizálva, vagyis nem cserélhetők. Jóllehet tehát ez a megoldás üzemi szempontból kifogástalan lehet, gazdasági szempontból kedvezőt lennek minősíthető, hogy egyetlen kopasztó elem meghibásodása vagy idő előtti elkopása esetén az egész rendszert ki kell cserélni, pedig például a másik három kopaszt elem még kifogástalanul használható volna. Ilyen megoldást ismertet a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, Budapest, gondozásában 1970-ben Sebestyén György-E. Nagy Lajos tollából megjelent Baromfiipari Szakgéptan című könyv. E nehézség kiküszöbölésének tekinthető az az ismert megoldás, amelynél ugyancsak megtalálható a fészekben kívülről oldhatóan rögzített fejrészből és közvetlenül a fejrészbe átmenő, a fejrész felé növekvő keresztmetszetű szárból álló kopasztó elem. Ennél az ismert megoldásnál azonban a kopasztó elemnek a fészekkel kapcsolódó része kétszeresen is el van gyengítve. Egyrészt a kívülről történő behelyezhetőség végett a fészekkel kapcsolódó rész a fészekből kiálló résszel ellentétes kúposságú, tehát eleve gyöngített keresztmetszetű. Ehhez járul, hogy éppen a fészekbe iktathatósághoz szükséges rugalmasság vagy engedékenység biztosítása végett a fészekkel kapcsolódó rész ki is van könnyítve. A befogott keresztmetszet tehát lényegesen kisebb, mint magának a kopasztó elemnek a fészken kívüleső keresztmetszete. Ennek a körülménynek a leírásunk bevezetésében már ismertetett káros következményei vannak. Nevezetesen a keresztmetszeti viszonyok következtében a kopasztó elem az anyag kifáradása miatt letörik, mielőtt tényleges munkafelülete használhatatlanná válnék. A találmánnyal megoldandó feladatot éppen ennek a körülménynek kiküszöbölésében jelölhetjük meg. A megoldás alapja, hogy a fészekben rögzíthető tömb legkisebb keresztmetszete legalább egyenlő a szár legnagyobb keresztmetszetével. Ez ugyanis műszaki szempontból azt jelenti, hogy a kopasztó elem — ellentétben az ismert megoldásokkal - legnagyobb keresztmetszeténél van befogva, ami azzal a kísérletileg is igazolt eredménnyel jár, hogy a befogás élettartama a munkafelületek élettartamát többszörösen felülmúlja. Más szavakkal, a találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat megoldható, ha a kopasztó elemeket a hagyományos megoldásokkal ellentétben a munkahenger üregén át való befűzés helyett úgy rögzítjük, hogy a kopasztó elem keresztmetszete ott legyen a legnagyobb, ahol be van fogva. Fentiek alapján találmányunk tárgyát baromfi kopasztó gépekhez való olyan kopasztó egység kialakításában jelölhetjük meg, amelynek önmagában ismert módon üreges szerszámhordozó teste, ennek palástjában kialakított fészkei, valamint a fészkekben oldhatóan rögzített fejrészből és a fejrész felé növekvő keresztmetszetű szárból álló kopasztó elemei vannak, a kopasztó elemek szára pedig közvetlenül megy át a fejrészbe, amely a fészekben kívülről rögzíthető tömb. A találmány maga abban van, hogy a tömb legkisebb keresztmetszete legalább egyenlő a szár legnagyobb keresztmetszetével. A találmány értelmében célszerű, ha a tömb a fészekbe illeszkedő tárcsa alakú testként van kialakítva, amelynek gyűrűs vállán a kopasztó elemet a fészekbe szorító mgózó kengyel fekszik meg. Ez ugyanis igen egyszerű módon teszi lehetővé a legnagyobb keresztmetszetnél nagyobb keresztmetszet mentén befogott szár rögzítését. Ha ugyanis a tömbnek gyűrűs válla van, akkor keresztmetszete tulajdonképpen már nagyobb a szár legnagyobb keresztmetszeténél és módot ad arra, hogy a szárat a gyűrűs vállakra fekvő kengyelekkel leszorítsuk. A szár maga ekkor is legnagyobb keresztmetszeténél van befogva, ott tudniillik, ahol a tömbbe illetőleg ennek gyűrűs vállába átmegy. Ilyen megoldás esetén célszerű továbbá, ha a szerszámhordozó test azonos keresztmetszetébe eső fészkeket sugárirányban kifelé nyitott kerületi horony köti össze egymással, amelynek oldalfalában a tömböket leszorító mgózó kengyeleket egyik végükön lehorganyzó tengelyirányú csapszegek és a mgózó nyílások vannak. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a viszonylag egyszerű rögzítés mellett a szerkezetnek maguktól a száraktól eltekintve nincsenek a szerszámhordozó testből kiálló részei. A kopasztó elemek szárát a tömbön megfekvő mgózó kengyelek szárai közé illeszkedő bordával láthatjuk el, amely megakadályozza a mgózó kengyel szárainak szándékdatlan kiiktatását. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti kopasztó egység példakénti kiviteli alakja látható. Rögzítés végett különféle megoldásokat alkalmazhatunk és a következőkben erre is adunk példát, amikor a találmány szerinti kopasztó egység célszerű példakénti kiviteli alakját a rajz alapján ismertetjük, ahol: Az 1. ábra részletet tüntet föl a 2. ábra I-I vonala mentén vett metszetben. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett metszet. A rajzon 10 hivatkozási számmal szerszámhordozó testként munkahengert jelöltünk, amelynek 12 ürege és 14 palástja van. A 14 palástban 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
