173813. lajstromszámú szabadalom • Burkoló szerelvény villamos csatlakozóhoz
metsző horonyban való megtartását segítik elő, továbbá az 52 nyomólap túlsó végénél kiugró 62 nyomólapnyúlvánnyal van ellátva, amely vezeték szigetelésébe bemélyülve a 38 érintkezővel való villamos érintkezés biztonságát növeli. A több 52 nyomólapból álló 64 nyomólápsor olyan eszközt képez, amely az egyes vezetékek szigetelésmetsző 38 érintkezőkből álló sorba való bekényszerítését és abban való megtartását elősegíti. A 10 csatlakozó 24 bordái a közéjük 10 helyezett 38 érintkezők részére olyan védőfalat képeznek, amelyek behelyező szerszám által vagy dugaszolás következtében fellépő deformáló hatások ellen bizonyos mértékben védelmet nyújtanak. A 24 bordák, illetve 38 érintkezők esetlegesen 15 előforduló deformálódása esetén a vezetékeket rögzítő mechanikus nyomás csökken, valamint a villamos kapcsolat megbízhatósága romlik. Ezeket a kedvezőtlen hatásokat a 44 betét alkalmazása megszünteti, mivel a 10 csatlakozóra szerelt 20 helyzetében az 52 nyomólapjaival képes a beszerelt vezetékek rögzítéséhez és megtartásához szükséges többlet nyomást szolgáltatni, és a 24 bordákkal érintkező felületén a szükséges súrlódási ellenállást biztosítani. Az 52 nyomólapok, így a 44 betét 25 beszerelt helyzetében feszítőszerkezetként is szolgálnak a 38 érintkezők és a szigetelt vezeték részére, ami növeli a szerkezet hatásossságát és megbízhatóságát. A feszítéscsökkentő 44 betét erő eltérítésére 30 szolgáló 66 eltérítő eszközzel van ellátva. A 66 eltérítő eszköznek az 5. ábrán láthatóan a 44 betét külső oldala alsó szegélyétől lefelé terjedő 68 nyúlvány alsó élén fésű alakot formáló an 72 térközök hagyásával elrendezett 70 fésűfogai 35 vannak. A 3. és az 5. ábrán egyaránt láthatóan a 66 eltérítő eszköz 72 térközei egyvonalba esnek nyomóeszközként szolgáló 52 nyomólapokkal. A feszítéscsökkentő 44 betétnek továbbá a 4. ábrán látható 74 vezetékrögzítő eszköze van. A 40 74 vezetékrögzítő eszköz a 44 betét külső oldalán a 48 kimélyítéssel szemben a felső él mentén helyezkedik el, és fésű alakú peremet formáló, egymástól 80 szűkített hornyokká elválasztott 78 fogá vannak. A 80 szűkített hornyok szélessége a 45 79 fogak táprészénél nagyobb, mint a 78 fogak végződésénél. A 74 vezetékrögzítő eszköz 80 szűkített hornyá a 66 eltérítő eszköz megfelelő 72 térközeivel egyvonába esnek, s így a 78 fogak is lényegében a 50 70 fésű fogakká egyvonába esően vannak kiáakítva. A 44 betét belső oldáán elhelyezkedő 52 nyomólapok szintén egy-egy megfelelő 72 térközzel egyvonába esően vannak elrendezve. Alkámazáskor a 44 betétbe szerelt vezeték a 44 55 betétet három oldáról körülfogja, a 44 betét külső oldáán a 74 vezetékrögzítő eszköz egyik 80 szűkített hornyába illeszkedik, az külső oldáon lenyúlva a 80 szűkített horonnyá egyvonába eső 72 térközbe illeszkedik, a 66 eltérítő eszközt 60 részben körbefogva a 44 betét belső oldáán a 72 térközzel egyvonába eső 52 nyomólap szélén a 44 betét külső oldáán lenyúló részével lényegében párhuzamosan végignyúlik és a 48 kimélyítésbe illeszkedik. 7 A 10 csatlakozó 14 hátsó része mindkét 38 érintkezőket hordozó oldáán ellátható feszítéscsökkentő 44 betéttel. így előnyös, ha ugyanazon 44 betét egyaránt illeszthető a 10 csatlakozó 5 bármelyik oldáához. A 44 betét így célszerűen olyan kiáakítású, hogy két betét egymást aszimmetrikusan kiegészítse és a 14 hátsó rész szembenfekvő oldáán váó elhelyezéskor együttműködőén összekapcsolhatók egymássá és a 10 csatlakozó megfelelő részeivel. A 44 betét e célból oldható 82 záróeszközzel van ellátva, amely a 44 betét két végén helyezkedik el. A 4. ábrán láthatóan a 82 záróeszköznek a 44 betét végéből a belső oldá irányába kinyúló rugámas, hajlékony 84 rögzítőkaija van, és a 84 rögzítőkar végében merőlegesen behajtó 86 horgas nyúlványa van. A 86 horgas nyúlványon 88 bütykös nyúlványfelület van kiképezve, amely a társított másik feszítéscsökkentő betét megfelelően kiáakított záróeszköz részével együttműködve a 84 rögzítőkart feszíti, amikor két betétet oldhatóan összekapcsolunk. A 7. ábrán láthatóan az oldható záróeszközhöz tartozik a betét másik végén a belső oldához közelebb esően kiképzett 90 befogadó bütykös felület. A 90 befogadó bütykös felület a betét külső oldáa ’felé 92 sima felületbe megy át, amelyet a másik, a külső oldá felé eső végénél akülső oldallá határosán függőlegesen húzódó 96 tartóvájat határol. A 92 sima felület és a 96 tartóvájat 94 tartóválat határoz meg. Az egymást követően elhelyezkedő 90 befogadó bütykös felület, 92 sima felület és 96 tartóvájat kétoldalról, — áulról és felülről - 98 és 100 határoló felületekkel határoltan megvezető vájatot képeznek kapcsolódó betét 84 rögzítő karja részére. Két 44 betétnek a 10 csatlakozó 14 hátsó részének egymássá szembenfekvő oldáára illesztése során az egyik betét 84 rögzítőkarját a 7. ábrán jelölt 110, 112 vezetőéleivel a másik betét 98, 100 határolófelülete áltá meghatározott vájatba illesztjük. A betétek egymás felé mozgatása során az egyik betét 84 rögzítőkar 86 horgas nyúlványának 88 bütykös nyúlványfelülete végigcsúszik a másik betét 90 befogadó bütykös felületén, majd a 92 sima felületen, miközben a rugámas hajlékony 84 rögzítőkar kifelé van feszítve. Amikor a 86 horgas nyúlvány túlmegy a 94 tartó vállon, a 84 rögzítőkarban tárolódó energia következtében bepattan a 96 tartóvájatba, a 84 rögzítőkar pedig a 98, 100 határoló felületek áltá meghatározott vájatba, s ezáltá a két betét végeik egymáshoz kapcsolódásává rögzítődik. A 44 betétnek a 10 csatlakozóhoz pontos illesztése végett, pozicionáló eszközökkel is el van látva. A 3. ábrán láthatóan a 44 betét belső, csatlakozóhoz szerelt helyzetében azzá szomszédos, oldáán mindkét végénél az 52 nyomólapokká párhuzamosan kiáakított 102, ill. a másik végénél 104 belső válla, és ezzel szomszédos 106, ill. a másik végénél 108 bütykös vezetőfelülete van. A 10 csatlakozóra szerelt helyzetében a 44 betét 102 ill. 104 belső vállm és 106 ill. 108 bütykös vezető felületei kapcsolódnak az 1. ábrán látható 14 hátsó rész egyik oldáa két végénél 65 kiáakított vájatokba, amelyek közül csak az egyik, 8 173813 4
