173775. lajstromszámú szabadalom • Szulfid-tipusú ellenmérgeket tartalmazó herbicid kompozíciók

3 173775 4 R2 pedig 4-klór-fenil-, 1—10 szénatomot tartalmazó alkil-, 1—5 szénatomot tartalmazó halogén-alkil-, a-hidroxi-triklór-etil-, 2—5 szénatomot tartal­mazó alkenil-, 2-5 szénatomot tartalmazó klór­­-alkenil-, amino-(l-4 szénatomot tartalmazó)al­­kil-, ciano-(l—4 szénatomot tartalmazó)-alkil-, ciano-klór-(l—4 szénatomot tartalmazó)alkil-, monoklór-benzamido-etil-, diklór-benzamido-etil-. monobróm-benzamido-etil-, j3-S-etiltiokarboxil­­amino-etil-, vagy diklór-acetamido-etilcsoportot jelent —, szulfid típusú ellenmérget adunk, A fentiekben felsorolt helyettesítők közül Rí alkenil jelenlétében egyenes vagy elágazó szénláncú csoport, klór-alkenilcsoport jelentésében mono-, di-, tri- vagy tetraklór-szubsztituált csoport, és amino­­-alkilcsoport jelentésében legalább egy aminocsopor tot hordozó csoport lehet. R2 esetében az alkil­­csoport előnyösen 1—8 szénatomot tartalmaz, és egyenes vagy elágazó szénláncú az alkenilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú, a klór-alkenilcso­­port klóratommal mono-, di-, tri- vagy tetra-szubsz­­tituált, az amino-alkilcsoport legalább egy amino­­csoportot hordoz, a ciano-alkilcsoport legalább egy cianocsoportot hordoz, a ciano-klór-alkilcsoport leg­alább egy cianocsoportot hordoz és 1 —4 klóratom­­mal helyettesített, a halogén-alkilcsoport pedig legalább egy halogénatommal, éspedig klór- vagy brómatommal helyettesített. A fentiek alapján a találmány szulfid-típusú ellenmérgeket tartalmazó kompozíciókra vonat­kozik. A találmány értelmében a kompozíciók ellenméregként valamely Rj-S-R2 általános kép­­letü vegyületet - ahol R! és R2 jelentése a 0 II fenti —, valamint valamely R”—SCNR’R általános képletű tiokarbamát herbicid hatóanyagot - ahol R és R’ 1—6 szénatomot tartalmazó alkil- vagy ciklohexilcsoportot jelentenek, azzal a megkötéssel, hogy egyszerre csak az egyik jelenthet ciklohexil­csoportot, vagy pedig egy azepinilcsoportot alkot­nak azzal a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolód­nak, továbbá R” jelentése 1-4 szénatomot tartal­mazó alkil-, triklór-allil- vagy 4-klór-benzilcso­­port - tartalmaznak, ahol a kompozíciók egy súlyrész herbicid hatóanyagra vonatkoztatva 0,01-15 súlyrész ellenmérget, illetve a kétféle ható­anyagból összesen 0,1—95%-ot tartalmaznak. A találmány szerinti kompozíciókban tehát a fenti általános képletű tiokarbamát herbicid ható­anyagok közül közelebbről felhasználhatjuk az S-etil-dipropil-tiokarbamátot (a továbbiakban „EPTC” vagy „Eptam” márkanév rövidítés alatt említjük), az S-etil-hexahidro-lH-azepin-l-karbotioá­­tot (a továbbiakban „Ordram” márkanév alatt említjük), az S-etil-diizobutil-tiokarbamátot, az S-propil-dipropil-tiokarbamátot, az S-(2,3,3-triklór­­-allil)-diizopropil-tiokarbamátot, az S-etil-ciklohexil­­-etil-tiokarbamátot vagy az S-(4-klór-benzil)-dietil­­-tiokarbamátot. A szulfid-típusú találmány szerinti vegyületek fentiekben említett hatásmechanizmusán kívül hatá­suk egyik alternatív módja abban áll, hogy egy tiokarbamát típusú herbicid hatóanyag normális herbicidszerü hatását befolyásolják úgy, hogy ezt a hatást szelektívebbé teszik. Bármilyen is azonban a találmány szerinti vegyületek hatásmechanizmusa, kívánatos és előnyös hatásuk abban áll, hogy a tiokarbamát-típusú herbicid hatóanyagok herbicid­szerü hatása a gyomnövényekkel szemben változat­lan, ugyanakkor viszont a haszonnövényre kifejtett herbicidszerü hatása csökkent mértékű. Ezek az előnyök a későbbiekben még egyértelműbben ért­hetővé válnak. A fentiekben használt „herbicid hatóanyag” „ellenméreg”, „az ellenméreg hatásos mennyisége” kifejezések mind-mind azon hatás leírására szolgál­nak, amely a herbicid hatóanyag egyébként szoká­sos körülmények között jelentkező, a haszonnö­vénnyel szemben kifejtett káros hatásával szemben hat. Azt, hogy a találmány szerinti vegyületeket tulajdonképpen ellenméregként, védőanyagként, ha­tásmechanizmust módosító anyagként vagy pedig hatásszelektivitást fokozó anyagként nevezzük, az hatása exakt módjától függ. A vegyületek hatásá­nak módja ugyan változhat, előnyös hatásuk jelent­kezése azonban annak eredménye, hogy a talajt, amelyben a haszonnövény nő, a vegyületekkel kezeljük. Napjainkig nem volt ismeretes olyan rendszer, amely e célra kielégítő lett volna. Az Rí—S-R2 általános képlettel jellemezhető vegyületek a kiindulási vegyületek jellegétől füg­gően különböző módszerekkel állíthatók elő. AM- és benzil-szulfid-származékok előállítására szolgáló általános módszer A reakcióképes halogenidet (aM- vagy benzil-tí­­pusú) feloldjuk izopropanolban vagy más alkalmas oldószerben, majd a kapott oldathoz alacsony hőmérsékleten, közel 15 °C-on durvára aprított nátrium-szulfid-nonahidrátot adunk. A reakció befe­jeztével a kicsapódott nátrium-kloridot szűrés útján elkülönítjük, majd a szűrletből az oldószert vá­kuumban ledesztilláljuk. A kapott maradékot ben­zol és éter elegyével felvesszük, majd az elegyet háromszor vízzel mossuk. Az elegyet ezután szárít­juk, majd vákuumban bepároljuk. Vegyes szulfidok előállítására szolgáló általános módszer Egy szerves merkaptánt valamilyen alkalmas oldószerben, például dioxánban vagy izopropanol­ban feloldunk, majd a kapott oldathoz nátrium­­-hidroxid-oldatot adunk. Ezután a reakcióelegyhez forralás közben egy reakcióképes szerves haloge­nidet adunk, és a reakcióelegyet ezt követően visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. A reak­­cióelegy feldolgozását ezután szokásos módon, azaz például extrakció, az oldószer elpárologtatása, desz­­tillálás vagy kristályosítás útján végezzük. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. Az előállítási példákat követően táblázatba foglalva olyan vegyü­leteket ismertetünk, amelyek az előállítási példák-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom