173775. lajstromszámú szabadalom • Szulfid-tipusú ellenmérgeket tartalmazó herbicid kompozíciók
3 173775 4 R2 pedig 4-klór-fenil-, 1—10 szénatomot tartalmazó alkil-, 1—5 szénatomot tartalmazó halogén-alkil-, a-hidroxi-triklór-etil-, 2—5 szénatomot tartalmazó alkenil-, 2-5 szénatomot tartalmazó klór-alkenil-, amino-(l-4 szénatomot tartalmazó)alkil-, ciano-(l—4 szénatomot tartalmazó)-alkil-, ciano-klór-(l—4 szénatomot tartalmazó)alkil-, monoklór-benzamido-etil-, diklór-benzamido-etil-. monobróm-benzamido-etil-, j3-S-etiltiokarboxilamino-etil-, vagy diklór-acetamido-etilcsoportot jelent —, szulfid típusú ellenmérget adunk, A fentiekben felsorolt helyettesítők közül Rí alkenil jelenlétében egyenes vagy elágazó szénláncú csoport, klór-alkenilcsoport jelentésében mono-, di-, tri- vagy tetraklór-szubsztituált csoport, és amino-alkilcsoport jelentésében legalább egy aminocsopor tot hordozó csoport lehet. R2 esetében az alkilcsoport előnyösen 1—8 szénatomot tartalmaz, és egyenes vagy elágazó szénláncú az alkenilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú, a klór-alkenilcsoport klóratommal mono-, di-, tri- vagy tetra-szubsztituált, az amino-alkilcsoport legalább egy aminocsoportot hordoz, a ciano-alkilcsoport legalább egy cianocsoportot hordoz, a ciano-klór-alkilcsoport legalább egy cianocsoportot hordoz és 1 —4 klóratommal helyettesített, a halogén-alkilcsoport pedig legalább egy halogénatommal, éspedig klór- vagy brómatommal helyettesített. A fentiek alapján a találmány szulfid-típusú ellenmérgeket tartalmazó kompozíciókra vonatkozik. A találmány értelmében a kompozíciók ellenméregként valamely Rj-S-R2 általános képletü vegyületet - ahol R! és R2 jelentése a 0 II fenti —, valamint valamely R”—SCNR’R általános képletű tiokarbamát herbicid hatóanyagot - ahol R és R’ 1—6 szénatomot tartalmazó alkil- vagy ciklohexilcsoportot jelentenek, azzal a megkötéssel, hogy egyszerre csak az egyik jelenthet ciklohexilcsoportot, vagy pedig egy azepinilcsoportot alkotnak azzal a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak, továbbá R” jelentése 1-4 szénatomot tartalmazó alkil-, triklór-allil- vagy 4-klór-benzilcsoport - tartalmaznak, ahol a kompozíciók egy súlyrész herbicid hatóanyagra vonatkoztatva 0,01-15 súlyrész ellenmérget, illetve a kétféle hatóanyagból összesen 0,1—95%-ot tartalmaznak. A találmány szerinti kompozíciókban tehát a fenti általános képletű tiokarbamát herbicid hatóanyagok közül közelebbről felhasználhatjuk az S-etil-dipropil-tiokarbamátot (a továbbiakban „EPTC” vagy „Eptam” márkanév rövidítés alatt említjük), az S-etil-hexahidro-lH-azepin-l-karbotioátot (a továbbiakban „Ordram” márkanév alatt említjük), az S-etil-diizobutil-tiokarbamátot, az S-propil-dipropil-tiokarbamátot, az S-(2,3,3-triklór-allil)-diizopropil-tiokarbamátot, az S-etil-ciklohexil-etil-tiokarbamátot vagy az S-(4-klór-benzil)-dietil-tiokarbamátot. A szulfid-típusú találmány szerinti vegyületek fentiekben említett hatásmechanizmusán kívül hatásuk egyik alternatív módja abban áll, hogy egy tiokarbamát típusú herbicid hatóanyag normális herbicidszerü hatását befolyásolják úgy, hogy ezt a hatást szelektívebbé teszik. Bármilyen is azonban a találmány szerinti vegyületek hatásmechanizmusa, kívánatos és előnyös hatásuk abban áll, hogy a tiokarbamát-típusú herbicid hatóanyagok herbicidszerü hatása a gyomnövényekkel szemben változatlan, ugyanakkor viszont a haszonnövényre kifejtett herbicidszerü hatása csökkent mértékű. Ezek az előnyök a későbbiekben még egyértelműbben érthetővé válnak. A fentiekben használt „herbicid hatóanyag” „ellenméreg”, „az ellenméreg hatásos mennyisége” kifejezések mind-mind azon hatás leírására szolgálnak, amely a herbicid hatóanyag egyébként szokásos körülmények között jelentkező, a haszonnövénnyel szemben kifejtett káros hatásával szemben hat. Azt, hogy a találmány szerinti vegyületeket tulajdonképpen ellenméregként, védőanyagként, hatásmechanizmust módosító anyagként vagy pedig hatásszelektivitást fokozó anyagként nevezzük, az hatása exakt módjától függ. A vegyületek hatásának módja ugyan változhat, előnyös hatásuk jelentkezése azonban annak eredménye, hogy a talajt, amelyben a haszonnövény nő, a vegyületekkel kezeljük. Napjainkig nem volt ismeretes olyan rendszer, amely e célra kielégítő lett volna. Az Rí—S-R2 általános képlettel jellemezhető vegyületek a kiindulási vegyületek jellegétől függően különböző módszerekkel állíthatók elő. AM- és benzil-szulfid-származékok előállítására szolgáló általános módszer A reakcióképes halogenidet (aM- vagy benzil-típusú) feloldjuk izopropanolban vagy más alkalmas oldószerben, majd a kapott oldathoz alacsony hőmérsékleten, közel 15 °C-on durvára aprított nátrium-szulfid-nonahidrátot adunk. A reakció befejeztével a kicsapódott nátrium-kloridot szűrés útján elkülönítjük, majd a szűrletből az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A kapott maradékot benzol és éter elegyével felvesszük, majd az elegyet háromszor vízzel mossuk. Az elegyet ezután szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. Vegyes szulfidok előállítására szolgáló általános módszer Egy szerves merkaptánt valamilyen alkalmas oldószerben, például dioxánban vagy izopropanolban feloldunk, majd a kapott oldathoz nátrium-hidroxid-oldatot adunk. Ezután a reakcióelegyhez forralás közben egy reakcióképes szerves halogenidet adunk, és a reakcióelegyet ezt követően visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. A reakcióelegy feldolgozását ezután szokásos módon, azaz például extrakció, az oldószer elpárologtatása, desztillálás vagy kristályosítás útján végezzük. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. Az előállítási példákat követően táblázatba foglalva olyan vegyületeket ismertetünk, amelyek az előállítási példák-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
